- Azt kéne mondanom, hogy én is azt remélem, de igazából... - Hicks nagyot sóhajt, és Freyára vigyorog, ahogy a vállára kapja a rakétavetőt, majd megsimogatja, mint egy gyereket szokás. - Szinte várom, hogy megmutassam nekik, hogy kikkel baszakodjanak legközelebb. - fejti ki nyilvánvaló gondolatait, mielőtt leugrik a rámpáról, és nevéhez hűen az északi megfigyelőpontra sétál. - Jelentem, a táj üres mint a kantin vacsi után, uram!- válaszol Hicks az új felettesének.
A gépek a technikusok és Jini segítségével nagyon hamar munkába állnak és könnyedén fejtik ki a nagyobbnál nagyobb darab köveket, amikben néhol jól, máshol kevésbé jól láthatóan ott csillog az a bizonyos STD. A szállító robotok viszont nagyon lassúnak tűnnek, így, mire a négy óra letelik, és bejelentkezik a Jola, úgy tűnik, eléggé elszámolták magukat a technikusok. Az elmúlt órák ugyan eseménytelenül teltek, és a sötétedés ellenére is nyugodtan tudtak tovább dolgozni, mégsem szerezték még meg, amiért jöttek. A levegőtartalékaik még kitartanak egy napot, úgyhogy akár maradhatnak is, hisz úgyis világosodik már, mire a Jola beköszön.
Az őrök figyelme már lankad kissé, de azért Hicks, vagy épp Bishop folyamatosan próbálja éberen tartani őket, igaz, már-már ők is elhiszik, hogy itt semmi sem történhet. Adrian, de akár Freya is alhat egyet a siklóban, ha kedvük tartja, mert nekik most tényleg semmit dolguk. A kapitány még egy napra ott marasztalja a társaságot, és ígéri, itt lesznek, pontosan, mint halál, addig maradjanak még ébren valahogy.
Amint azonban a jel elvész, és megint magára marad a társaság, megtörténik, amitől mindenki félt, de egy ideje már senki sem számított. Hogy ki hibázott, és hol, azt majd később kell kideríteni, mert most egy hatalmas, égő tűzgömb szeli át a sikló fölött a szürkületet, és úgy csapódik a földbe, hogy mindenki érezheti megremegni a talajt a lába alatt. Hicks egyből tudja, hogy baj van, csak még azt nem, hogy honnan jön a vész. - Mindenki készenlétbe! Vendégünk van!
És elő is bukkan a hegy mögül két skorpió, sokkal nagyobbak, mint amire Hicks, vagy Freya emlékezhet, s egyenesen a siklók felé tartanak fürge szökkenésszerű mozgással. Jinjinnek még van ideje eldönteni, hogy megpróbálja célba juttatni a szállító robotot, vagy beszáll a védelmi feladatokba, de mindenképpen veszélyes lesz, bármire is vállalkozik. A többiek feladata nem kérdés. Hatástalanítani kell a lényeket, és remélni, hogy nem jön több, különben félig üresen kell hazamenekülniük.

Örömömre hosszú órák telnek el teljesenbékésen. Egy ideig még én is kint maradok a többiekkel, majd zépen visszasétálok a siklóba. Sajnos a tervezettnél jóval lasabban halad a munka, így mire leszáll az este nem tudunk elindulni.
Már-már kezdem azt hinni, hogy megússzuk ezt harc nélkül, mikor be is csapódik az első tűzgömb. Nem is kell több, azonnal felkapom én is a quadot és "rohanok" ki a siklóból, hogy a többiek segítségére siessek. Amint meglátom a szörnyet már tüzelek is felé. Nem hezitálok és remélem a többiek sem teszik.

Már órák óta tart a term elés és az oda-vissza út. Már a nem is tudom hanyadik fordulót csinálom, és épp köveket szálítok mikor is esemény történik, még hozzá egy tűzgömb személyében, és meglátom, hogy Freyáék megjelennek, és valamit lőni kezdenek. A gépet még a siklóba vezetem, majd rohanok ki, hogy én is beálljak a lövöldözésbe.

- Igenis, uram! - Hicks a helyzethez képest kissé túl lelkesen veti magát a harcba, és Freyával szinte egyszerre találják el az egyik szörnyeteget, míg Bishop rakétája a másik támadót zúzza szét égő, forró kődarabokra. A gravitáció szinte teljes hiánya miatt ezek a kisebb nagyobb darabok elképesztő gyorsasággal, és erővel csapódnak be mindenhol a hegy lábánál, a csapattagok körül, és a siklók oldalán, tetején is pattogzanak össze-vissza a gellert kapott darabok.
Nyugatot el is találja egy ilyen darab, és meghibásodó ruhája miatt a fegyverét elhagyva menekülni kezd a sikló felé, azt kiabálva, hogy szökik a levegője.
A csapat azonban nem ússza meg ennyivel. Újabb skorpiók közelítenek, igaz, a legtöbbjük még messze van, de most is, ahogy korábban, kiválik a hordából néhány egyed, és hatalmas tűzlabdaként suhannak a bánya, illetve a siklók irányába. Hicks eltalálja az egyiket, ami a csapattól jó 5-600 méterre robban szét, ártalmatlanul. A többieket is ki kell vonni a forgalomból, mielőtt baj lesz, de erre meg kell kapják az utasítást Bishoptól.
Jini szállító robotja szerencsére biztonságban van a siklóban, Jini pedig beszállhat a lövöldözésbe. Szükség is van rá, mert legalább egy tucat skorpió közelít, többen már nagyon is közel vannak a bányászrobothoz, kettő pedig látványosan a siklók felé közelít nagy ívben.

Igazából már meg se lep engem, hogy ezt a küldetét sem tudjuk békésen véghez vinni. Mindig kell történnie valaminek, de abban nagyon is reménykedem, hogy nem veszítünk majd újabb embereket. Az első találat után azonnal körbe nézek, hogy felmérjem a terepet. Mindenki jól van? Hol kell a segítség?
Viszont nincs túl sok idő az agyaláson. Ahogy az sejthető volt többen is jönnek és nem hezitálnak. Támadnak, köpködnek...
-Még nem vonulunk vissza! Próbáljunk meg kitartani. Nem akarok harmadjára is visszajönni erre a kicseszett bolygóra.-Mormogok a rádióba, majd célba is veszem a következő dögöt, ami éppen a siklómat szeretné megsemmisíteni.