Megint csak a parancsnokra hallgatok és hagyom, hogy a polipok közelebb merészkedjenek, csak azután tüzelek újra és veszem célba a szemüket. Sajnos annyira nem vagyunk fifikásak, mint azt hinnénk és Freya hamarosan ennek issza meg a levét. A robot bokán ragadja a nőt és húzni kezdi őt. A parancsnok ezerrel lő rá, és én is így teszek, amint sikerül pozícióba kerülnöm. Nem szívesen találnám el a másikat... - Freya! Húzd összébb magad! - kiáltok egykori páromra, aztán közelebb futok a kettőshöz és megkínálom egy sorozattal én is a robopolipot. Két lövés a szeme környékére, az talán megcsihasztja majd a rohadékot, már csak a csápot kell Freya-ról leoperálni. - Igyekeznünk kell, a gépészeket hat másik ostromolja. - jegyzem meg, immáron a kedves mellett guggolva és tényleg felpörgethetnénk az eseményeket. Az idő ketyeg.
Ahogy meghallom Adriant abba hagyom a robot lövését és inkább összebb húzom magam, mintha olyan könnyű lenne miközben ráncigálnak. De behúzom a fejem, a térdeimet behajlítom, vagy legalább is próbálom és várok azzal a reménnyel, hogy kiiktatja azt a rohadékot. Csak akkor engedem el magam mikor már nem húz tovább a robot. Felnézek rá, majd segítek neki kiszabadítani a lábam. -Hmm pedig én még szerettem volna egyet keringőzni vele.-Bökök a földön fekvő polipra, majd feltápászkodom és csak intek neki, hogy indulás. Olyan jól ismerem már ezt a hajót, hogy akár csukott szemmel is el tudnék igazdoni benne. Túlságosan is sok időt töltöttem el itt, de ettől függetlenül szeretem az öreglányt. -Haló! Jelentést kérek! Mi a helyzet odalent?-Nem kapok választ így megismétlem az üzenetet. Recsegés, majd egy ismerős hang szól bele. Még kitartanak, de már nem sokáig. Tényleg ketyeg az idő. -Futás!-Nézek Adrianre és már indulok is tovább. Csak a gépház közelében lassítok le. Nem lenne jó a gépszörnyek karjai közé rohanni. A lépteim óvatosak. A fal mögül csak egy pillanatra dugom ki a fejem, hogy felmérjem a terepet. -Baszki!... Csak hárman vannak itt...-Suttogom Powellnek. Ez egyben jó és rossz is. Velük könnyebben elbánunk, de hol a francban lehet a másik három. Próbálom elérni a kamerarendszert, de semmi jel nincs. -Gránát, vagy szórakozzunk egy kicsit?-Nézek rá. Az előbb sikerült elintézni a rohadékokat. Most sincs túl sok menekülési lehetőségük, bár igaz nekünk kell iszonyat gyorsan lenni. Hárman kettő ellen nem túl jó felállás, de nem lehetetlen küldetés.
Elérünk a gépházhoz. Legalábbis a közelébe. Három polip szambázik a környéken, a másik három bújócskába kezdett, de igazából ez az infó teljesne lényegtelen. Ha itt vannak, ha nem, ki kell mentenünk a gépészeket és elhúzni a vérbe. Pillantásom Freya-n, aztán újra a robotokon, miközben a kérdését fontolgatom. - Nincs idő szórakozni, Parancsnok. Ez nem szimuláció. - húzom el a számat, és noha bármikor máskor benne lennék a lövöldözésben, ez nem az a pillanat. Viszont a gránát ki tudja mekkora károkat okozna. Ha túl gyenge, szart sem ér, ha meg odabasz, akkor odabasz mindenkinek, köztük nekünk és a gépészeknek is. Szinte már patthelyzetben tipródunk. - Oké, kombináljuk a kettőt és legyünk rohadt célirányosak. A lényeg, hogy szabaddá tegyük az utat. - biccentek egyet. Egy kisebb gránát felzavarhatja őket, aztán a fegyverrel leszedjük őket. Ezt tudom elképzelni. Aztán lesz, ami lesz. Intek Freyanak, hogy dobja be a nagyágyút és a robbanás után nekiindulhatunk.
-Ez egy jó ötlet!-Nagyon is jó ötlet. Csak kicsit odacsípünk nekük, majd szépen leszereljük az összeset. Mondjuk iszonyatosan idegesít a tudat, hogy a másik három a hajón bárhol lehet. Lehet, hogy éppen az egyetlen menekülési lehetőségünket akarják tönkre tenni. Tátogva számolok vissza háromtól, majd dobom is a gránátot és utána jöhet a játék. Kilépek a fal biztonsága mögül célba veszem az egyiket és már lövöm is.
A gépház előtt strázsáló hármassal nincsen túl sok gondunk. Sikeresen leszedjük őket, hála a gránátnak is, aztán elkezdhetjük kivágni a gépészeket a szorult helyzetből. A kommegységen keresztül tartjuk a kapcsolatot. Ők bentről munkálkodnak, remélhetőleg félúton találkozunk.
Most nagyobb sikerrel iktatjuk ki őket, mint az előbb. Nem okoznak túl nagy gondot nekünk. Az áram meg egyelőre mellettünk van. Bírd még ki. Már nem kell sokáig. -Nálatok használhatóbb eszközök vannak. Három polip még mindig "él". Sietnünk kell.-Üzenek a bent ragadt gépészeknek, majd Andrianre pillantok. Igazából robbanthatnánk még egy gránátot is. Hamarosan ki is jutnak a heyükről, amitől megönnyebbülök, de még mindig nem szabad elengedni magunkat. Intek, hogy induljuk el a hangár felé. Ha minde igaz ott van a siklónk.
Jól van, Azarovnak egy szava sem lehet, kiszabadítottuk a minionjait. Ha ettől a pillanattól fogva nem élik túl, az már az ő bajuk. Biccentek egyet Freya felé, aztán megindulunk a hangárhoz, ahol a sikló vár ránk, s amivel elhúzhatunk innen a francba. De legalábbis valamivel biztonságosabb helyre. Én zárom a sort, a parancsnok vezeti a menetet, közöttünk a gépészek helyezkednek el. Már a hangárban vagyunk, mikor újabb áramkimaradás csap le ránk, s szinte a semmiből, feltűnik a maradék három polip, sebesen iszkolva a légben. Bassza meg!
Mikor akarály nélkül a hangárba érink már kezdem azt hinni, hogy sikerül megúszni és elkerülni a maradék három polipot. Nem követnek minket. Éppen felsóhajtanék megkönnyebbülésképpen mikor az áram ismét megadja magát és mi már lebegni is kezdünk. A sötétben hamar megjelennek a pirosan izzó szemek. De basszus lebegve mégis hogyan kapjuk el őket? -Álljunk a falhoz, az velemennyire megtart minket.-Próbálok valami okosat kitalálni a gépészek kezébe is nyomok kisebb fegyvereket. -A szemüket.-Ismétlem meg magam és már lövök is, de rohadtul nem tudok pontosan célozni. A súlytalanság iszonyatosan megnehezíti a dolgunkat.
Minden villámgyorsan történik. Az áramkimaradás, a polipok felbukkanása, ahogyan igyekszünk a balsors ocsmány összjátéka ellenére is túlélni és cselekedni. Lövések sorozata töri meg a csöndet, majd ahogyan visszatér az áram, úgy tompa puffanások is, ahogy félig padlót fogunk. Vöröslő szemek. Csápok, amik felénk lőnek ki, mint metál dárdák. Előrelépek, lövök, fordulok, félúton parancsokat osztogatva üvöltök a többieknek, hogy soroljanak befelé a siklóba, mert ideje elhúznunk a csíkot. Aztán valahogy torkomra forr a szó. Valami nem okés. Nagyon nem okés. Lepillantok, s felvont szemöldökkel nézem a mellkasomból kiálló metálcsápot. Aztán Freyara emelem a tekintetemet. Fegyvert tart rám, de inkább felém, s a csáp egy erőteljes rántással húzódik ki, térdre rántva vele engem is. Még mindig Freya-n a pillantásom, aki megindul felém, noha a körvonalait már csak elmosódva látom.
Bár többen vagyunk, de a gravitáció hiánya miatt a polipoknál az előny. Szerencsére viszont újra felgyulladnak a fények és mi ismét pofára esünk. Nincs idő hezitálni, azonnal felpattanok és a közelembe lévő robotot ajándéozom meg. Sikerül is kiiktatni őt, miközben figyelek a többiekre is. A gépészek már megindulnak a sikló felé én is mennék, de előbb még hátra pillantok Adrian felé. Ekkor látom meg azt, hogy a mögötte álló robot megtámadja őt. Ledermedek, majd mit sem törődve a a harmadikkal indulok meg Powell felé már könnyes szemekkel. A rémület ül ki a tekintetemen, a szívem még hevesebben kalapál. Minden csupa vér és ő... -Adrian!-Térdelek le mellé és fogom meg őt. A sebére nyomom a kezem és próbálom a vérzést elállítani. Nem figyelek a polipokra. Az agyam kikapcsolt. Csak is őt figyelem. De a gépészeknél is van fegyver, tudnak célozni.... -Gyere fel kell állnod! El kell jutunk a siklóig. Kérlek kicsim szedd össze magad!-Túl sok a vér, ami sok jót nem jelent. Nagyon nem.
Vas. Május 16, 2021 10:05 am
