Steele gyorsan túl teszi magát az űr viszontagságain, és igyekszik kizárni a beszélgetést is. Csak amikor Hicks közeledik felé látható tőle érdemi reakció. Azt a lábát nyújtja, amit nem talált el kő, és rántja arrébb a másikat biztos ami biztos, rádión pedig csak ennyit szól: -A barátaimnak vagyok őrmester. Magának Steele Zászlós! Aztán amennyire tud közreműködik saját megmentésében, alkalmazva minden létező technikát amit a kiképzésen bele neveltek, a tőle szokott idegesítő részletességgel. Még a helyes testtartást is felveszi miután sikerült magát stabilizálnia. Csendben hagyja dolgozni a megmentőit ahogy kell, és csak akkor szólal meg, ahogy a siklón belüli mesterséges gravitáció uralma alá hajtja a testét, és a padlón koppannak súlyos bakancsai. -Basszameg... Halkan káromkodik csak, tenyere nagyot csattana sikló falán, de mielőtt bárki segíthetne neki - már ha akarna ilyet tenni valaki - már rendezi is magát, és rászól Pressire: -Mentse Freya-t most már! Gyorsan! Ez után magára is hagyja a közlegényt, hogy a pilótafülkében helyet foglaljon a másik közlegény mögött, és hanyatt dőljön a székben. Párszor végigméri az újoncot, szúrós szemmel, de úgy dönt, inkább nem mond semmit. Bár a férfi legendás arról, hogyan bánik az egységében a rendbontókkal - ott hagyják a fogukat, ha szerencséjük van csak szó szerint - ezúttal mégis csak ennyit mond, halkan: -Van egyáltalán pilóta képesítése? - Hangja kicsit távolinak hat...vagy lehet az a baj, hogy kivételesen nem ordít. - A körülményekhez képest szép munka. Bele fogom írni a jelentésembe. Ha ezt túl éli talán még pilóta is lehet tényleg. A kedvessége mondjuk több mint valószínű, hogy fájdalomcsillapítónak köszönhető, amit magába nyomott, hogy ne ájuljon el a törött lába okozta kíntól, mely már ránézésre is eléggé rosszul fest. Freya fedélzetre lépésekor még tiszteleg a nőnek ugyan, de látszik, hogy már nincs harcképes állapotban. Ezt egyébként jelenti is a megfelelő privát csatornán.
Az űrben lebegve próbálok lenyugodni és összeszedni a gondolataimat. Tény nem fogják zsebre tenni, amit tőlem kapnak, de nem is akarom most leüvölteni a fejüket. Elég volt mára a kalandból. Majd holnap egy kiadósabb agymosást kapnak. Meg kell érteniük, hogy egy ilyen dolog nagyon is komoly következményekkel jár. Ügyesek voltak, szerencséjük volt, de nem sokon múlt…. Kib*szott nagy szerencséjük volt. Miközben várakozunk mindvégig figyelek Jackre. Nem venném a szívemre, ha mellettem halna meg. Látom, hogy Steelt sikeresen összeszedik, majd megindulnak felénk. Mikor megpillantom Hicks közlegényt a tekintetem továbbra is szigorú marad. Más esetben vigyorogva üdvözölném, de most nagyot csalódtam benne. Előbb Jackel foglalkozunk, majd csak az után jövök én. A hajó fedélzetén csendben bújok ki a ruhából, majd beljebb hívom Pressit is. -Denisov közlegény! Tegye a gépet robotpilótára! Mr. Steele maga menjen, pihenjen le. Polcolja fel a lábát. Köszönöm a segítségét!-Biccentek is felé egyet, majd megvárom, hogy bezárja maga mögött az ajtót. Csak ekkor pillantok a két jómadárra. -Ugye nagyon jól tudják, hogy amit tettek azok súlyos következményekkel járnak? Megtagadták a parancsomat…. Értem én, hogy mi volt a cél, de ez ettől függetlenül megtagadták a parancsom. Szerencséjük volt, hatalmas szerencséjük… Nem ismertük azokat a lényeket… Mi lett volna, ha nem sikerül kijutniuk? Mégis hogyan számoltam volna be a dologról a Kapitány előtt? Főleg rólad Pressi? Benned csalódtam a legjobban! Eljátszottad a bizalmamat. Lehet, hogy neked ez nem jelent semmit, de én bíztam benned… Számítottam rád!-A hangom teljesen nyugodt, de mégis kemény. Az újoncra pillantok. -Önt nem ismerem, de nem indított jól. Sok munkájába kerül majd azt a bizalmat elnyerni. Nem fogom kidobni, szükségünk van az emberekre… A büntetésüket holnap osztom ki. Reggel nyolckor várom Önöket az eligazítóban. Ajánlom, hogy pontosan érjenek oda.-Azzal biccentek nekik, hogy léphetnek. Én elfoglalom a helyem a pilóta székben és szépen visszavezetem a siklót a hajóra.
Percekkel az után, hogy a parancsnok kiosztotta a legénység arra érdemes tagjait az egyik nagyobb aszteroida árnyékából előbukkan egy másik sikló, és csakhamar annak pilótájának recsegő hangja is betölti az étert. Lassan, nagyon lassan tisztul csak ki az adás annyira, hogy el tudja magyarázni, mennyire örül, hogy itt minden rendben van ezek szerint - legalább annyira, hogy senki sem halt meg - ha pedig szükséges, hozott magával orvost, a Jola reaktora ugyanis szivárogni kezdett, és legalább fél óráig még nem mehetnek oda vissza.
Jack számára a következő napok kényszer pihenővel telnek. A modern gyógyászatnak hála teljesen fel fog épülni, s csakhamar szíjakra lesz szükség, hogy megvédjék a szolár homárokat az al-parancsnok bosszújától.
Steele törött lába sokkal sokkal lassabban gyógyul be. Az orvosi, és tiszti utasítás ellenére sem hajlandó nyugton maradni, és pihentetni, igaz aktív terepszolgálatban nem vesz részt, ami nagy szerencse a két közlegénynek, és a két technikusnak is. Bár landoláskor a Kapitány azt a jelentést kapja a parancsnoktól, hogy minden rendben ment, és az összes katona végezte a dolgát, Hicks és Denisov sejthetik, hogy bár ezek szerint nem kapnak hivatalos megrovást, ami rájuk vár mégsem lesz kellemes. A legkevésbé sem...
Szer. Aug. 22, 2018 11:24 pm
