Tom mutatta meg ezt a helyet, és azóta el töltöttem itt néhány órát, és főleg egy pilóta nővel szoktam itt csevegni, de látom ma nincs itt. Leginkább arról panaszkodik, hogy a párja mennyire egy féltékeny liba. Mást nem téve, csak meghallgatom őt, bár nagyobb tapasztalat híján, csak hallgatni tudok. Néha ott motoszkál bennem a kérdés, hogy mi lehet velük, de eddig nem mertem őket fel keresni, hisz már nélkülem is nagy a gond köztük. Bár Helen nincs itt, két srácot látok, akik iszogatnak és beszélgetnek.
- Sziasztok! - Köszönök nekik, akik vissza is köszönnek. Töltök magamnak egy pohár vizet, majd a srácokhoz lépek.
- Csatlakozhatok?
- Persze, ülj le közénk. - Mondja az egyik, és arrébb helyezkedik. Mint kiderül a beszélgetésekből, mind a ketten a tegnap esti menetükről beszélgetnek az asszonnyal. Nem is nagyon maradnak sokáig, csak amíg megisszák a vizüket, majd mennek is el, engem magamra hagyva. Miután én is megittam a vizemet, a Darts táblához lépek, és játszani kezdek.

Mai teszt repülés letudva, de leginkább sikeresen teljesítve. Egyelőre Finn még nem jött, hogy a hajót javítgassuk, így gondoltam addig beülök a pilóta pihenőbe. Ritkán jövök ide, főleg ilyenkor.
Általában ekkor még a nagy szájúak épp az aktuális hódításaikról, hőstetteikről beszélgetnek csak. Ezek meg annyira nem érdekelnek. Máskor tényleg jókat lehet velük beszélgetni, de ezekben az órákban inkább kerülöm a helyet. Viszont láttam, hogy kijöttek a fiúk, úgy, hogy nyugi lesz benn.
- Szia – köszönök, ahogy belépek.
- Elmentek a szájhősök? – érdeklődöm mosolyogva. Azt hiszem sikerült kifognom a nyugodalmas időt. Már mindenki elment a dolgára, most amúgy sincs kedvem a fiúk locsogásához. Néha annyira pasik tudnak lenni.
Odalépek a pulthoz és elveszek egy almát, és jóízűen beleharapok.
- Neked, hogy halad a kiképzésed?- érdeklődtem, mert tudom, hogy ő is kadét.

Miután a két szájhős elment, én dartsozni kezdek míg valaki belép, és köszön nekem.
- Szia! Igen, az előbb mendtek ki. Most is ugyan az volt a téma ami mindig. - Mesélem, majd dobok még kettőt. Amit tudok, hogy ő is pilóta akar lenni, akárcsak én, de egyenlőre még csak kadét. Kérdését hallva, a számat nyitom autómatikusan.
- Nagyon jól, legalább is az oktatóknak semmi panasza rám. Na és, neked? - kérdem, s a táblához lépek, hogy kivegyem a táblából a kis nyilakat vagy miket.
- Beszálsz? - teszem fel a kővetkező kérdést, s felé nyújtom a nyilacskákat. Remélve, hogy talàn el fogadja, és beszál.

A fiúk már csak ilyenek, a pilóta pasik meg még inkább. Vajon Finn is ilyen ? Bár amennyire tudom neki nincsenek ilyen hódításai , mint ennek a kettőnek. Vagy vajon csak jól titkolja? És miért érdekel ez most engem ennyire?
- Akkor most egy darabig nyugi lesz – mosolyod el, majd harapok bele az almába.
- Nekem is, vagy legalább is remélem. De egy -két oktató kikészít. Néha nem is tudom, mintha felettünk lennének 5 m magasan, csak mert nekik már van rangjuk. Az sértésekről ne is beszéljünk, amit oda szólnak olykor, és naná, hogy nem lehet visszaszólni, mert te húzód a rövidebbet – húzom el a számat.
- Aham – harapok még egyet az almámból, és átveszem tőle a nyilacskát, majd dobok egyet. A táblát eltalálom, de a közepe azért messze van.
- Ez fegyverrel jobban menne – nevetem el magamat.

Valóban, egy ideig tényleg nyugi lesz, s erre rábólintok majd mesélem neki, hogy hogyan is áll az én kébzésem, majd rá kérdezek az ő kébzésére, s meg kapom a választ.
- Ja, tipikus kis királyok. - Értek egyet vele, majd beszál a dartsozásba, de csak egyet dob. El mosolyodom a mondatán, majd nyújtom felé atöbbit is.
- Egyébként ez nem olyan mint az íjjászkodás, itt az a lényeg, hogy minnél több pontot szerez, és nem csak a közepét lehet el találni. - Mondom, bár talán tudja ezt.
- A nevem, Jaina Darklighter. - Mutatkozom be, hisz még nem tettem meg, legalább is nem rémlik, hogy meg tettem volna.

Nem tudom amúgy, hogy igazán, hogyan is áll a képzésem. Jó lenne végre nem kadétnak lenni, hanem többnek. Akkor nem lennének bizonyos problémáim, de egyelőre vannak, és valahogy kezelnem kell őket. Addig meg majd csak lesz valahogy.
- igen , kicsit azok – nevetem el magamat. Tényleg úgy tudnak viselkedni ezek a pasik. Élnek, mint hal a vízben, boldogan. Élvezik az életet, mi meg végezzük a munkájukat.
- Az íjászatot szívesen kipróbálnám, de jobb híján ez a játék is megteszi – válaszolok neki vidáman, majd dobok még egyet.
- Nia Ray – mutatkozom én is be neki, bár azért hallomásból ismerem őt. Még,ha nem is igen beszéltünk eddig. Ő is mindig jön megy, mint én. Hol ide szalad, hol oda. Nem is tudom hirtelen, hogy neki ki is a kiképzője.
- Neked ki is a kiképződ? – néztem rá kíváncsian.

Tény, hogy vannak kiképzők akik úgy viselkednek mintha ők a kis kirákyok, de mondjuk Tommal szerencsém van e tekintetben. Nia egyet ért velem, ezzel kapcsolatban. Majd az íjjászat is szóba kerül a dartsal kapcsolatban és mint megtudom, egyszer kipróbálná. Azt mondjuk én is kipróbálnám, nincs vele egyedül.
- Azt én is kipróbálnám. - Mondom, majd bemutatkozunk egy másnak. - Nagyon örvendek a találkozásbak Nia. -Mondom, majd Nia érdeklődik, hogy nekem ki a kiképzőm.
[color=#0099ff]- Nekem Tom. Neked? /color] - Kérdezem ha már úgy is beszélgetünk.

Nem tudom ma meddig lesz nyugalom. Sosem lehet kiszámítani mikor mi történik, de mostanság állandóan van valami. Kicsit örülök, hogy van most kis nyugalom, kis pihenő, és lehet lógatni a lábamat.
- Biztos, hogy jó móka. Régen a Földön sok jó ilyen dolog lehetett. Csak videókat láttam róla, de azok lenyügőzőek. Nem tudom, hogy valaha lesznek e még olyan élmények – gondolkodom el picit hangosan. Tényleg van pár dolog ,ami nagyon is érdekel. A múltkori szimuláció után pedig szívesen érintene már a lábam rendes talajt is. Hihetetlen érzés volt, annak ellenére is, hogy csak egy szimuláció volt. Jó lett volna több ismerkedés, kiélvezős rész, de azért aztán a harc is jó volt. Sok mindent sikerült akkor megtapasztalnom, és rájönnöm.
- És Tom milyen? Vagy inkább te milyennek érzed? Néha olyan furcsa, máskor meg tök jó fej. Most meg egyelőre még nem tudtam dönteni róla, amióta kiderült, hogy nem is ember – dobok közben egy újabb nyilacskát a táblába.
- Nekem Finn Jenssen – álltam félre, hogy ő is tudjon dobni.
-

Szerencsére eddig nem történt semmi fontos, nem volt még semmi esemény vagy dráma. Csak nyugodtan beszélgetek Niával és dártsozunk. Azzal kapcsolatban, szóba kerül az íjjászat.
- Én úgy tudom, hogy van rá lehetőség, már mint kipróbálni. Ott a harci szimuláció terem, asszem ott lehet íjjászkodni. - Mesélem, majd a kikébzők is szóba kerülnek, és Tom is mivel ő a kébzőm.
- Ő olyan normális, legalább is a többi kébzőhöz képest. A nem ember dolog, engem is meglepett, de nagyon nem érdekel míg olyan mint eddig. - Mondom, aztán rákérdeztem, hogy neki ki a kébzője. Finnt mondja, akit alig ismerek, jó ha egyszer ha találkoztam vele, már ha találkoztam vele.
- Na és Finn azok közé tartozik, akik kikészítenek, vagy ő a normálisabb oldalt erősíti? - Kérdem, kicsit vissza térve az elöző beszélgetésünkre.