Szia! Tudnál nekem segíteni? Kaptam egy megbízást a consiliumtól, hogy készítsek interjút egy ötszörösen vetélt, de ismét terhes asszonnyal arról, hogy mindenki számára van remény, és nem szabad feladni. Roppant ízléses... Na mindegy, megoldottam. Szereztem egy csomó gumicukrot és azzal kínálgattam, szóval biztos rendbe hoztam az életét. Viszont, beszélgetés közben furcsán reagált. Amikor kezet akartunk fogni hátra ugrott szinte, és láttam sérüléseket is a testén. Nem vagyok benne biztos, de szerintem a férje bántalmazza. Tudunk tenni valamit?
Épp az öltözőmben ülök és a sminkemet igazítom, mikor megérkezik az üzenet a belső csatornán. Jobbára csak Phoebe üzen itt rendszeresen, mindenki más, akinek hozzáférése van ehhez a hálózathoz csak akkor keres, ha segítségre van szüksége. Most is egy ilyen üzenet érkezett, igaz, Dan időnként akkor is felkeres, ha épp nem ég a ház.
Szia; azt hiszem, hogy igen. Marlene Bianchiról van szó? Phoebe információi alapján valóban családon belüli erőszak áldozata a nő. Bár a rendszeres bántalmazás nem igazolt, csupán azt tudjuk biztosan, hogy a Bianchi megverte a nőt, mikor kiderült, hogy terhes, mert elvileg nem lehet az övé. Meglátom, mit tehetek. Talán vissza kellene menned egy újabb interjúra. Ezúttal a lakásukra. Mit gondolsz?
Az emberi emlékek által szennyezett beidegződéseimnek még mindig ledöbbentő, hogy Faye milyen gyorsan reagál, pláne, ha hozzávesszük az árnyékolások miatti késlekedést. Ami egyébként elhanyagolható. Arra sem lenne időm, hogy türelmetlenül doboljak az ujjaimmal, de mégis észreveszem. Szerencsére róla igen. Ámbár, némileg nyugtalanít, hogy a kérdésed azt sugallja, nem egyedi esettel van dolgunk. egy második interjú talán működhet, de kétlem, hogy Soros támogatná. Esetleg, ha szólsz pár szót az ügy érdekében? Mesélt a hölgy arról, miképp próbálta szépítgetni a babaszobáját. Talán erre ráharaphatna Faye vagy, ha ez nem működik, még mindig bedobhatom a cikkbe, hogy nagy rajongója a Smink Tutorial videóidnak. Pillanat. Megnézem, ki keres a kommunikátoron, de igazából nem izgat. Leteszem fejjel lefelé, és visszatérek erre a csatornára. Amíg végzünk még simán csipogni fog. Külső hangok érzékelésének megszüntetése! Bocsánat. Tehát, arra gondoltam, mit szólnál hozzá, ha inspirálná Faye-t a története, és meghívná magához? Én meg nálad interjúztatnám.
Gondolom, nem újdonság neki a jelenlegi társadalmi berendezkedés; mostanra azért volt lehetősége megszokni, hogy ez a világ is olyan, sőt, még olyanabb, mint amit elhagyott. Férfiuralom van, ez nem is kérdés. A családon belüli erőszak ismét a virágkorát éli, akármit is próbál elhitetni az emberekkel a Consilium. Jobb világot építünk, ugye? Sóhajtok egyet, s közben elküldöm neki a meglehetősen visszafogott, remélhetőleg nem kioktató hangnemű válaszomat.
Marlene nem az egyetlen, de sajnos nem vállalkozhatunk az egyes emberek életminőségének javítására. A nagyobb képet kell látni és azért dolgozni, hogy senkivel se történhessen ilyesmi. Nem hiszem, hogy ilyen trükkökhöz kellene folyamodnunk. Az interjúalanyok utánkövetése bevett újságírói metódus, ha jól tudom.
Megigazítom a hajam és folytatom a gondolatmenetet, bár gyakorlatilag a kettő egy időben történik, és utóbbi gyorsabban is megy, mint a hajigazgatás.
Az viszont tetszik, hogy engem is belevonnál. Látogassuk meg együtt, mikor a férje is otthon van. Te pedig majd írsz egy csinos kis hazugságot minderről.
Ez nagyon politikusan hangzott. De persze tudom, hogy igazad van, csak muszáj kötözködnöm. Utálom az ilyet, és jobbat nem tudok tenni. Marad akkor az utánkövetés igen. Beletörődöm a dologba, és a következő üzenetem is úgy adtam fel, hogy tudtam, úgyis nemet mond rá. Dan borzasztó csalódott lenne ezért. Mázli, hogy én nem ő vagyok, és így tudok csak a munkámra koncentrálni. Úgy aktiválom a komm csatornát az új bejövő üzenetet, mintha egy Westernben rántana fegyvert a főhős. Gyorsabban az árnyékomnál.
Tényleg? Akarom mondani, köszönöm. Ha a gorilláid is jönnek, biztos, hogy viselkedni fog a manus. Feltételezem ott találkozunk akkor? Intézkedem, hogy otthon legyenek.
Ha a hideg logika politikus sajátosság lenne, az emberek történelme egész máshogy alakult volna. Bocs, de én is szeretek kötekedni.
Ő ezt nem láthatja, de vállat vonok és még el is mosolyodom, ahogy elküldöm az üzenetet, és még utoljára megigazítom a ruháimat, mielőtt kisétálnék a fotózásra. Tudom, hogy amit csinálok, gyakorlatilag felesleges, mivel utólagos effektezéssel bármit megoldnak már, én mégis szeretek jól festeni még a nyers anyagokon is. Hogy ez Faye vagy az én hiúságom, azt nem tudom eldönteni. Mindig bosszús leszek, ilyen összeolvadásokat fedezek fel, de most muszáj mosolyognom, ezért picit félreteszem a dolgot. - Helló Édi, csodásan festesz ma! Mit szólsz a szettemhez? - üdvözlöm kedélyes hangon a fotóst, aztán körbefordulok és küldök neki egy marilynmonroe-s puszit, mielőtt beállnék a setupba. Mindeközben pedig válaszolok Dannek is.
Cuki a lelkesedésed. Ott találkozunk, csak add meg az időpontot. A többi miatt ne aggódj!
Semmi baj, neked legalább jól áll. Küldöm az időpontot csigapostán. Cuki? Na mindegy, megfogalmazom neki gyorsan az email-t, és el is postázom neki, hogy aztán a székemből felpattanva elkezdjem kiválogatni, mit viseljek ma. Emberi szemmel nincs jelentős különbség a ruháim közt. És nem is túl nagy a gyűjtemény, én mégis kiválogatom a lehető legjobb állapotban lévőket. Sehol egy szakadás, vagy folt. Mégiscsak A Főtanácsos unokahúga lesz ott személyesen.
A Bianchi házaspár kabinja előtt várom, hogy megérkezzen, de nem egyedül. A férj is odakint áll velem. Nagy darab, kefehajú fickó, olyan testtartással, és izomszerkezettel, ami átlagossá teszi ebben a kissé spártai társadalomban. Próbál csevegni velem, bár láthatóan csak az érdekli, én csináltam-e a fotókat Braga kapitányról, és az életben is olyan dögös-e. Úgy tűnik szent küldetése mindenkivel tudatni, hogy az ő mellei a legjobbak a rendszerben, mert ettől visszhangzik a folyosó, akkor is,a mikor Faye megérkezik. -Miss Pavell. Rendkívül örvendek. Meg is hajlok előtte, ahogy üdvözlöm. Csak, hogy itt vagy. Nem vagyok egy brutális alkat, de 1 percre voltam tőle, hogy töredezettség mentesítsem a fickó agyát egy csavarhúzóval. Üzenem neki gondolatban.
Rendben! Csak ennyit jelzek vissza, miközben a fotóssal jópofizva illegetem magam a kamera előtt, pedig a valódi fotózás még el sem kezdődött. Ez még csak a felvezető bájcsevely rész, és én máris undorodom magamtól. Meg a magát sztárfotósnak képzelő Andytől is. Nem azért, mert úgy csinál, mintha meleg lenne, csak azért, hogy különcnek tűnjön. Az csak szánalmas. Velem mindenesetre még nem próbálkozott be, úgyhogy ráérek azon gondolkodni, pontosan milyen erővel és hányszor verjem orrba a fickót.
Természetesen egy pillanatot sem késem; halálpontosan érkezem, rajtam még a délelőtti smink és bárgyú faye-mosoly, így érkezem a Bianchi kabin elé. Persze már jó messziről hallom a nagyszájú Don Bianchi megjegyzéseit, de nem törődöm velük. Egyelőre csak egy buta fotómodell vagyok, buta mosollyal és zéró infóval. - Mr. Lockley! én is nagyon! - kezet nyújtok neki, de úgy, hogy nehéz legyen eldönteni, kézfogásra, vagy kézcsókra számítok-e. Arcomon még mindig a szokásos butanőmosoly. Néha úgy érzem, túl jól játszom a hülyét.
Nyugalom, fájni fog neki így is, úgy is. Ígérem! A titkos üzenet mellé még egy kacsintás is jár, mielőtt a nagydarab férj felé fordulok és neki is kezet nyújtok. - Faye Pavell! Köszönöm, hogy itt lehetünk. - olyan cukin vigyorgok rá, ahogy tudok, és nem is húzom az időt, mennék is befelé.
Valamiért olyan érzésem van, mintha egy vadnyugati város főterén állnék, sé a delet várnám, szemben állva egy másik Cowboy-al,a hogy Faye kezet nyújt nekem. Látom, ahogy a két testőre elnagyolt mozdulattal készül fel arra, hogy fegyvert rántson, ezzel jelezve nekem, mi történik, ha nem tudok viselkedni.
Tudok viselkedni. Alig érintem, és el is eresztem, mint egy rossz végén elkapott fáklyát. A testőrök láthatóan elégedettek. Viszont, mintha kivételeznének. Házigazdánk nem kap egy rosszalló pillantást sem, és szabadon bámészkodhat, míg nekem szinte a szemkontaktus is tilos. Remélem. Eddig csak feldobtuk a napját a pupillái tágulása alapján. Az apró kabinban minden élére állítva, patyolat tisztán fogad minket. Mégis csak egy biztonsági tiszthez, és a feleségéhez jöttünk. A sarokban ott van már a kiságy, és egy kézzel horgolt játéknyuszi fekszik benne az ágyneműben. Elég magányosnak tűnik egyenlőre. -Mivel az én hangom már biztosan unják, mit szólnának hozzá, ha kivételesen önök tehetnének fel kérdést? Pavell kisasszony vállalta, hogy felel önökre 1-1 kérdésre személyesen. A nő kezeit tördelve üldögél, és már épp nyitná a száját, de a férje közbe vág, és benyögi, hogy hajadon-e még Faye. Ha nem is egészen ezekkel a szavakkal.
Legszívesebben látványosan megtörölném a kezem, miután kezet fogtunk az asszonyverővel, de természetesen nem teszek ilyet. Don Bianchi persze semmit sem vesz észre mindebből. Ahogy a testőrök sem abból, hogy közben Dannel beszélek. Nem sokáig fogja így érezni, ezt garantálom neked. Belépünk a kabinba és én úgy teszek, mintha először látnám a helyet, ahol a megfélemlített asszony tengeti a napjait. Hogy van-e a alapja a férje gyanakvásának, az teljesen mindegy, ilyen életet senki sem érdemel. A testőrök megállnak a kabin ajtajánál láthatóan ugrásra készen. Leülök a nő mellé és Dan szavaira bólintok egyet. A férfire pillantok, és elmosolyodom. - Tartanak itthon teát? szívesen innék egy csészével, és úgy látom, Marlene-re is ráférne. Nem bánja? - nagyon cukin mosolygok és még hozzáteszem: - egyébként eljegyeztek. Alig várom, hogy én is anyuka lehessek, mint ön, Marlene. Tudják már, hogy milyen nemű a baba? - vezetem át mosolygó tekintetemet a nőre, ahogy kedélyes csevegésbe kezdek, aztán viszont Danre pillantok. - Jaj, nem veszem el a munkáját, ugye? - kérdezem mosolyogva.
Csüt. Júl. 30, 2020 1:25 pm
