Rossz ember vagyok, amilért megnyugtat kicsit, amit Faye mond? Talán igen, de jelenleg ez nem zavar. És mivel helyettem tesz fel kérdéseket, tényleg csak hátradőlök, és élvezem a semmittevést.
-De...aztat el. - Felelem neki, még az öklömet is megrázva egy pillanatra, majd kinyitom a kezem és leteszem, hogy az őröknek viszont ne adjak extra munkát. - Egyébként, remekül csinálja. Ha ez videó tudósítás lenne, a nézők imádnák. De majd megpróbálom írásban is visszaadni az élményt.
A férj egyetért azzal, hogy Marlene-re ráférne egy Tea, és rá is parancsol az asszonyra, hogy főzzön akkor. Láthatóan nem bánja, hogy ilyesmire kell utasítania őt, egy kicsit sem. A nő viszont úgy tűnik eddig bírta a színjátékot. Látjuk rajta mire készül. Feláll ugyan, de ahogy elég messze van, és persze mi is útban vagyunk az urának, hirtelen válaszol Faye kérdésére, csak nem úgy, ahogy az olvasók várnák:
-Meg fog engem ölni! Kérem! Bánt engem! Miatta halt meg a babám, ez egy állat!
Kissé felgyorsulnak az események. A férfi tényleg egy állat. Felpattanok, így nekem ront Faye helyett aki elé állok, és bár nem kéne, hagyom, hogy a földre vigyen, és megüssön, amíg a fiúk megmentenek tőle. ami ez után jön....azt tényleg nem élvezi. Kicsit sem....

Kicsit értetlen pillantást vetek Danre, hiszen az eredeti Fayenek akkor sem lenne fogalma róla, miért mondja ezt, ha  tudná, hogy honnan az idézet. Én elteszem magamnak a kis humoros megjegyzést, és szándékosan minden nélkül küldök neki egy hahát.  
- Jaj tényleg? ez olyan kedves! A végén még riporter leszek és tényleg elveszem a munkáját. - bugyuta kis nevetésem gyorsan kínossá válik ebben a feszült légkörben, de én nem zavartatom magam. Én mondjuk a férjtől akartam megszabadulni egy-két percre, de túl egyszerű lett volna, ha ennyivel sikerül ezt elérni. Az asszony láthatóan nincs túl jó állapotban, de valamiért nem számítok rá, hogy ilyen hamar borul a bili és véget ér a színjáték. Megállíthatná Dan is, vagy akár én is, de az álcánknak megfelelően viselkedünk mindketten, úgyhogy ő beszerez néhány lila foltot, én pedig ijedten ugrom hátra, és parancsolok rá a testőreimre, hogy szedjék le a férfit a riporterről. Nem tart sokáig, pedig Don nagyon keményen küzd. Miután lefogják, a nőhöz lépek és bíztatólag átölelem a vállát. - Ne féljen, Marlene, nem fog többet magához érni. Holnap ilyenkor már az Ocan felé fog tartani egy kis kapszulában. -  Danre pillantok, aki remélem, hogy jól van, aztán a testőrökre. - Megmutatnátok mr Bianchinak, milyen az, mikor egy nálad erősebbet hozol ki a béketűrésből?  - ez tulajdonképpen egy utasítás, hogy verjék ki belőle a lelket is, ha úgy tetszik mrs. Bianchinak. Én rezzenéstelen arccal nézem egy darabig a dolgot, aztán Danhez lépek és a kezébe nyomok egy kis szövetzsebkenőt. - Picit vérzik a szád. - mondom neki halkan, aztán valamivel hangosabban még hozzáteszem: - Mit gondol, megértette már? -

Nem gondoltam volna, hogy a béna viccem még kínosabbá teszi a csendet ebben a szobában. Szinte már segélykérőn nézek körbe, de senki sem hallott a régi klasszikusokról, és ezek szerint a 8 remake egyikét sem látták. Pedig a legutolsó nem is volt olyan régen. Igaz, a világvége egyik előnye az volt, hogy véget vetett annak is.
-Az enyémet ugyan nem, de lenne tippem, ki helyett vennék fel. Ha tényleg érdekli, szívesen küldök tananyagot hozzá.
tudom, tudom! De álmodozni csak szabad! A csillagok a határ, és látok is belőlük épp eleget, ahogy a Férj ökle próbálja elérni, hogy ő is olyan jóképű legyen, mint Dan. Hamarosan úthengerrel sem tudná ezt elérni azonban. Nem nézek oda, ahogy verik, sokkal jobban érdekel a zsebkendő, és meg is törlöm magam.
-Köszönöm.
Azt készülök felelni, hogy bízzuk Marlene-ra, hogy eleget kapott e a férj, de őt nem látom sehol. Kis fülelés után kiderül, hogy a konyhában van, és tényleg főzi azt a teát, nagyon gondosan. Amikor kész van, akkor is elég ráérősen jön vissza, és nyújtja át a csészét. Eddigre az ura verése befejeződött, de csak mert már eszméletét vesztette.
Gyakrabban kéne együtt dolgoznunk. Ez elég könnyen ment. Nem akarsz tényleg riporter lenni? Ha leszoksz az interjúalanyok száműzetéséről, akkor szerintem könnyedén megnyílnának neked.

Kinevetem. Nem azért, mert bántani akarom, hanem mert az eredeti Faye pontosan ezt tenné. Ő meg a tanulás! Jó vicc! Göndör kacajfürtök hagyják el a számat, és csak legyintek egyet Dan felé. - Annyira azért nem, de nagyon édi, hogy fél tőlem.  -  Egy-két pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy talán enyhíthet a feszültségen egy kis közvetlen, fesztelen társalgás. De persze ebből sem lett semmi. Az asszony kibukik, a férj tökéletes idiótaként támad rám, ránk. Egyetlen mozdulattal ártalmatlaníthatnám, de az most túl feltűnő lenne. Dan egy-két felületi sérüléssel megússza, de ugyanez Don Bianchiről már nem mondható el.

- Én köszönöm. - rákacsintok, amíg senki sem figyel, és nem törődve a fájdalmas Bianchi-nyögésekkel még el is mosolyodom. Ez most egy őszinte mosoly, semmi megjátszás nincs benne.
Tényleg édi vagy, de nem lenne hiteles. Különben is, nekem a tanácsosokkal kell foglalkoznom. Főleg most, hogy épp kiüldözik a világból a lázadást.  

A nőre csak egy együttérző pillantást vetek, és a teát elfogadva leülök a kanapéra, mintha nem is történt volna semmi. Az eszméletlen Don Bianchit közben kivonszolják, én pedig nagyot sóhajtok, miközben a teámat töltöm tele cukorral. - Tudja, Marlene, nem tehetem meg nem történtté, amit át kellett élnie, de... mondja meg a valódi apának, hogy néhány hét múlva adja be a házassági kérelmét a CSH-ba. El fogják fogadni. - Danre pillantok. - És erről persze hallgatunk. - kortyolok egyet a teámból, aztán leteszem, és összecsapom a tenyeremet. - Szóval? Közös kép? Autogram? vagy egy közös makeup videó? - széles mosollyal és nagyon faye-es gesztikulációval dolgozom, mintha az előzőek el sem hangzottak volna.

Néha komolyan nem tudom elképzelni, miért volt úgy oda az eredetim ezért a nőért. A róla átmentett memóriáim alapján Faye 2.0 tökéletesen játssza a szerepét, és jóformán dicséretet érdemel az, hogy mennyire kibírhatatlan. Főleg a valódi személyiségéhez képest. A kinti világban szinte csak alva járok, és rutinból formálom a szavakat, amíg a bentire figyelek.
Neked az "édi" a kedvenc a szavad? De egyébként igazad van persze. Hülye ötlet tényleg, csak muszáj volt megpróbálni.
Leülök a helyemre, és figyelem, ahogy egy pillanatra lehullik az álarc. Ha van rá egy szemernyi esély is, hogy a régmúlt emberek babonái igazak, és a túlvilág nem csak mese, remélem Dan nagyon figyel. Ezt akarta látni egész életében, és kicsit rám is ragadt ebből valami. Kicsi mesterséges szívem nagyot dobban, ahogy egy kósza pillanatra kiderül, hogy tényleg csak megjátssza magát, mert valójában egy intelligens nő Faye, aki ráadásul nem csak magára gondol.
-Megmutathatná Marlene arcán a tehetségét Ms.Pavell.
Smink videó, komolyan? Részvétem amúgy, hogy ilyesmire kényszerítenek. ÉS tényleg együtt érzek. 2000 istenverte feltöltés, és Dan megnézte mindet háromszor.
Amíg beszélek, Marlene kicsit megfeledkezve magáról rohan Faye-hez, és ugrik a nyakába, hogy könnyek közt átölelje a nőt, majd rémülten hátráljon is tőle gyorsan, és bólintson. Neki minden jó lesz, amit az úrnő kíván. Igen, szó szerint ezt mondja. Jobb híján a kamera mögé állok, és elindítom a felvételt akkor.

Ma az édi, holnap pedig a guillotine. Ez mindig hangulatfüggő. Gondolatban még vállat is vonok, amit majdnem sikerül a gyakorlatba is átülteni. Az viszont most épp nem lenne ideillő, így még épp idejében szabok gátat a mozdulatnak.
Marlene örömkönnyeit csak egy visszafogott, kedves kis mosollyal és egy finom kis vállveregetéssel próbálom csitítani, de a nő láthatóan alig bír magával. Nem is zavarnám már szívem szerint, de kell valami alibi, ami hivatalossá teszi az itt tartózkodásunkat.
- Nagyon szívesen! Bár egy ilyen csinos arccal alig lesz dolgom. - épp csak hozzáérintem tenyeremet a hátához, ahogy a fürdő felé irányítom a másik kezemmel, hogy arcot mosson és egy kicsit rendbe hozza magát. Addig én megigazítom a hajam, és felmondom a bevezetést.
Ez a könnyebbik része, hidd el! A vlogolás néha....tényleg mókás tud lenni. De te már csak tudod, ha mindent láttál. Hááááromszor!
Üzenetben persze egész más cukkolni valakit, mint szemtől szemben, de igazából most is Dannel szemben ülök, csak nem hangosan mondom ki a szavakat. Ettől az egész csak még furább lesz. Közben persze belövöm a hajam, és dobok fel egy kis szájfényt is, majd fölveszem a legszebb mosolyom és már kezdem is.
- Sziasztok Falatkák, én Faye vagyok és ez itt a Faye-ezetek. Legutóbb egy Fayedelmi, igazi királynő sminket készítettem kedvenc nagynénimnek, Brenda néninek. Ha nem láttátok, itt megnézhetitek. Ma pedig egy kedves barátom, Marlene vendége vagyok, aki a gyönyörű otthonában lát vendégül ötórai teára, én pedig mutatok néhány nagyon egyszerű trükköt, amivel izgalmas, mégis természetes hatású sminket készíthettek! Ugye velem tartotok? - Egy kacsintás, aztán intek, hogy itt majd jöhet egy vágás. Az időzítés tökéletes, hiszen Marlene is megjelenik végszóra. A következő félóra azzal telik, hogy csacskaságokat hazudgálok össze-vissza Faye életéről, miközben Marlene-nek igazán élettel teli, fiatalosan vonzó arcot festek. Az elköszönést követően fújok egy nagyot, átölelem Marlene-t és elköszönök tőle. Mostanra a testőrök is visszaértek, és már várják, hogy Oszibá elé vigyenek, hogy megmagyarázzam, mi is történt korábban, amiért száműznie kell az egyik legjobb biztonsági tisztet a Volentisről.
Remélem, így már nyugodtan fogsz aludni. Az fontos!
küldök még egy utolsó csipkelődő üzenetet Dannek, mielőtt útjaink szétválnának a Bianchi-kabin előtt.

félrehúzom a számat, és amolyan "tényleg" grimaszt vágok, nem törődve azzal, hogy a kontextus nem igazán ad rá okot, úgysem látja senki. Guilotine ez annyira...Cuki.
Dan látta háromszor, én csak megörököltem az emlékeit. Félek annyira nem rajongok a...sminkért, mint ő. De ha indítanál egy sorozatot, amiben könyves értékelőket tartasz feltétlen feliratkozom rá én is.
Egyenlőre viszont a sminkcsatorna az, ami alkalmaz engem, és kivételesen nem bánom, főleg, ahogy látom, hogy Marlene tényleg élvezi ezt az egészet, bár tuti nem ezért pillantgat hálásan Faye-re. Próbálom a legtöbbet kihozni ebből az egészből, és ügyesen kezelni a kamerákat, oda zoomolva ahova kell, és azt hiszem, ezt az egyet lehet megnézem majd háromnál többször is, ha egyszer kikerül. Most még az igazi Faye dobhártya vakarászó dialektusát is szívesen hallgatom, míg nem letelik az időnk, és az egyik katona úgy áll elém, hogy eszembe se jusson a nő közelébe menni.
Az alvás olyan kispolgári. De köszönöm neked. Tényleg nagyon hálás vagyok.
Figyelem, ahogy elviszik őt, és megyek a dolgomra én is. Még egy videót is meg kell vágnom, mielőtt lehozná a comet. Jó sokszor fogom látni...


//Nagyon köszönöm a játékot!