Azarov alhadnagy tabletjének sorozatos csipogása egyetlen harsány sivítássá áll össze a sok értesítés és üzenet szimultán érkezése miatt.
A légvédelmi ágyúk nem működnek. A hajó hibajelző rendszerének kis elemei itt is, ott is vörösen villognak és a rádióból értesülhet is róla, hogy a hajót találat érte, és nincs mivel viszonozni a tüzet. Kitörni készül a káosz a fedélzeten. Vagy már ki is tört? A kommforgalom hirtelen megsokszorozódik, alig találni üres csatornát. Segélykérések, tűzriasztás, és a minduntalan sípoló tablet is, mintha csak azért lenne, hogy felhúzza a főgépészt. A sérülése még nem gyógyult meg teljesen, így a diagnosztizáló programok futtatása és a szokásos ellenőrzések elvégzése után gyorsan rá kell jönnie, ez nem olyasmi, amit egyedül is megoldhat. Arról nem is beszélve, hogy a parancsa szerint az övé a gépház és az STD meghajtó. Minden gépésznek és tanoncnak megvan a feladata, a mozgástere, és tisztában is vannak vele, hogy mit várnak el tőlük.
Ahogy Alexandro kiadja a parancsokat, máris figyelemmel tudja követni a tabletjén, hogy azonnal munkához lát mindenki. Még azok is, akik nem kaptak parancsot, hisz tudják jól a dolgukat. Suzie Palmer tizedes bizonytalan hangja azonban nem ígér sok jót, ahogy a kommon felhangzik az "öööö Azarov alhadnagy" mondat.
Külső vezetékelés problémát jelent, amit bentről egyszerűen képtelenség megoldani. Az erre a célra tervezett javító robotkák jelenleg  túl messze vannak hadrendbe állítva, így a tizedes következő bejelentkezése már az egyik zsilipkamra elől történik, miközben öltözködik.   - Kimegyek, uram! Mire a szaros robotok ideérnek, már össze is foltoztam a kábeleket!
Azarov tudhatja, hogy nem a tökölős típus a csaj, bár kicsit talán vakmerőbb, mint kellene. Egyedül viszont nem engedheti ki. Kellene mellé egy kísérő, aki vigyáz rá odakint. És Edgar épp kéznél van, hiszen több társával egyetemben azon a szinten látnak el védelmi feladatokat. Edgar páncélba öltözve, egy prüntyivel és számos póttárral, meg egyéb fegyverekkel felszerelkezve loholhat a zsilipkamrához, ami jó kétszáz méternyi futást jelent, hogy Palmerhez felzárkózzon az űrsétához.

//mivel csak most érkezett a mesélői, nektek hétfő éjfélig van időtök írni.
//Suzie Palmer gépészt njk-ként én irányítom, Edgar eldöntheted, hogy ismered-e vagy sem, és ha igen, mennyire, én alkalmazkodom.  Alex, te nem döntheted el, hogy ismered- e, de bármit, amit eddig nem határoztam meg vele kapcsolatban kitalálhatsz hozzá.
jó kalandozást kívánok!

Konkrétan a fejem szét akar szakadni ettől a sok ingertől. Sivítás. Sikítás. Pittyegés. Visítás. Minden szar egyszerre szólalt meg és ontja magából a fülbaszó -fejhangú visítást. Ettől a holtak is visszatérnek a sírjaikból. Nem tudom ki tervezte, de a belét taposnám ki, hogy rohadjon meg?! Az embereim közül, aki eddig utált, most még jobban gyűlöl. Semmi minden rendben lezs, nyugalom vagy bármi. Helyette csak parancsokat osztok. Ordítva vagy tableten, hogy ezt a szar visítást túlkiabáljam és eljusson oda, ahova kell. Természetesen csak a csoportok vezetőinek osztom le. Ők osztják tovább.
Palmer és Donovan a két legmegbízhatóbb emberem. Előbbi valahol teszi a dolgát. Utóbbit a civilekkel küldtem. Ők ketten jönnek mögöttem a sorban. Két tizedes, akikkel elég régóta együtt dolgozom már ahhoz, hogy jól értsük meg egymást és meglegyen a kölcsönös bizalom és szakmai tisztelet is. Ők tudják, hogy amit követelek, az nem több, amit én is megteszek. Én tudom, hogy szóra vagy szó nélkül is dolgoznak. Nem kell a munkájukat ellenőrizgetnem és a seggükben lennem, hogy valóban dolgoznak-e?
Az STD mellett vagyok, az ottani konzolra csatlakoztattam a tabletemet és most nagyobb képem van arról, mi a szituáció. Fut a diagnosztika. A parancsok. Látom a mozgásokat. Közben egy másik részen az STD értékeit látom. Egyelőre a reaktorral minden rendben.
-Valaki lője már ki ezt a szar visítást! Basszameg a saját gondolatom nem hallom! – Bele a kommunikátorba, hogy valaki intézze már el ezt is. Palmer hangjára felkapom a fejemet. Ez a bizonytalanság nem vall rá.
-Hallgatom, Palmer! – Közben a tableten osztok le parancsot és dobom fel a kijelzőre, hogy hol is van Palmer és mi a picsa van. Elhagyja a számat egy kurta káromkodás. – Ésszel! Egyben! – Érteni fogja, hogy ezzel mire is célzok. Elég régóta dolgozunk már együtt ehhez. Legyen óvatos, vigyázzon magára és egyben jöjjön vissza odakintről. – Kíséret! – Kurta szó. Parancs és érteni is fogja ezt is, hogy nem engedem ki egyedül.
-Grizzly, ideje megnézned az űrt odakintről…. – Kurta mondat, még kurtábban összefoglalom, hogy hova menjen, mit kell tennie és kit kísér. Sok szerencsét nem kívánok nekik. Tudják a dolgukat. Bontom a vonalat egyelőre.

3 nap. 3 napja nem aludtam és most itt az egész rohadt flotta, a Jola alapból egy roncs volt és az, mindenki kerge marhát játszik éls ez a csipogás szabadít meg a dobhártyámtól. Egyáltalán mi a fenét keresek itt? Nem vagyok egy mérnök csak itt állok és nézem ahogy mindenki csinál valamit. Csak egy kibaszott szakács vagyok mit várnak tőlem?
Idegességemben előhúztam az ősrégi öngyújtó és tisztogatni kezdtem. Hozzám ne szóljanak vagy beszököm a raktárba robbanószert keresve.
De még is. Mégis hozzám szól Azarov és én vicsorítva jelzem, felfogtam.
Kissé lomhán baktatok a lány után. Ismerem. Én mindenkit ismerek. Ez az előnye a szakács létnek. Mindenkit ismersz, akit etetsz. Nem is vagyunk olyan sokan. Ahhoz képest mennyi a Jola eredeti férőhelye.

A kommforgalmat hallva Azarov megállapíthatja, hogy az a bizonyos káosz már meg is érkezett és el is foglalta a hajót.  Szerencsére még nem bolondult meg mindenki. Az egyik embere pöttyint néhányat és máris elhallgatnak a hajó hangszóróiból szóló vészjelzések.  Egy másik, kevésbé tehetséges gyakornok nagy szemekkel mered a saját diagnosztikai műszerére és értetlenül pislog. - máris van mivel lőnünk? Ez gyors volt!-  kérdezi csodálkozva, mintha eddig egy teljesen más bolygón járt volna.
Suzy villámgyorsan összerakja a kint szóba jöhető felszereléseket, és néhány apróbb pótalkatrészt, aztán sietve öltözni kezd. Mire Edgar odaér, épp az űrruhába bújik bele.  - Fisher! megcsesznek ha nem tudunk visszalőni, úgyhogy igyekezzünk! -  míg Ed öltözik, ő felpakolja a mágneses rögzítő övre a szerszámokat és ha elkészült, akkor ellenőrzi Ed ruháját. - Minden stimmt, menjünk! -  Amint belépnek a zsilipkamrába és rögzítik magukat, elindul egy rövid visszaszámlálás a nyomáskiegyenlítésig, és már mehetnek is útjukra.

Eközben Kim gépész a folyosó másik végén különös dologra lesz figyelmes. Eredetileg az lett volna a feladata, hogy az oldalsó bejáratot egy plusz elemmel megerősítse és ezt valószínűleg mostanra el is végezte. De most a plafon és a felső, burkolat-oldali szigetelés alól sercegő-pattogó hangokat hallhat amik semmmi jót nem ígérnek. Azt már tudhatja a komm-adásokból, hogy a lakófedélzeten - ami pont fölötte van-  tűz ütött ki, így mindenképp aggodalomra adhat okot, amit hall. Eldöntheti, hogy szól-e erről bárkinek, mielőtt egyáltalán megnézné, vagy maga jár utána a dolognak, de úgy tűnik, meg kell bontania a felső burkolati elemeket. Ha meztelen kézzel érinti meg a felső burkoló paneleket, érezheti, hogy meglehetősen átmelegedtek.  Akárhogyan is dönt, Kimnek mindenképp gyorsan kell cselekednie, de ezt bizonyára ő is érzi.

//üdv a kalandban, Kim! Érezd jól magad és sok sikert!
Szombat 24:00-ig tudtok írni, vasárnap jön a mesélői.

[ Haun Kim - NJK gépész ]

Hogy én mennyire utálom, mikor fennforgás van a hajón. Mielőtt még ideértem volna az oldalsó bejárathoz, betettem a fülest, ami a kommunikátoromra érkező üzeneteket hangüzenetté alakítja és a sima hangüzeneteket rögtön bekapcsolja hozzám. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy most meg már zsong a fejem ettől a ricsajtól, amit ez a szar produkál. De nincs mese, muszáj tűrni, hiszen van köztük elengedhetetlenül fontos információ is. Az ajtó megerősítése nem különösebben okoz gondot, hiszen ez volt az eredeti parancs, így megfelelően felkészülve értem ide. 
Arra viszont nem lehetett előre számítani, ami ezután következett, s lám a fülemben harsogó hangok is ezt bizonyítják. Egy pillanatra behunyom a szemem és kikapcsolom a fülest. Tényleg csak egy pillanatra, épp hogy csak megpihenjen az agyam. Ez az egyetlen kis másodperc viszont épp elég ahhoz, hogy egy furcsa, ezen a szinten egyáltalán nem jellemző pattogó hangra legyek figyelmes.
~ A rohadt életbe!.~
Káromkodok egyet hangtalanul, miközben tekintetemmel már a zaj forrását keresem. Sajnos épp a lángokban álló lakó felélzet alatt vagyok és van egy olyan sejtésem, hogy ennek köze van a hanghatásokhoz. Így hát próbálok a fülemre hagyatkozni és nagyjából behatárolni honnan is jöhet a zaj. Sajnos a plafon még az én magasságommal sem elérhető a jelen helyzetemből, így az egyenruhám egyik zsebéből kikotrok egy infra hőmérőt, amit általában a gépek hőmérsékletének meghatározására használok. Még sem tapogathatok meg mindent csupasz kézzel, hogy ha véletlenül leégne az ujjamról a bőr ne tudjak dolgozni.
Tehát a kis szerkentyűvel megkezdem a plafon feltérképezését, s láss csodát alig telik el egy-két perc, nagyjából sikerül is körbehatárolni a kérdéses részt. A pillantásommal már az oldható kötéseket kutatom, amiket megbontva leemelhető a burkolati panel a helyéről, de mielőtt bármi ilyesmibe kezdenék a füleshez nyúlok.
-Azarov alhadnagy.
Jelentkezek be a felettesemhez, aki remélhetőleg reagál is a megszólításra. Ki tudja épp mi folyik a gépházban… Amennyiben kapok visszajelzést, úgy röviden vázolom a helyzetet.
- Uram, a lakófedélzet alatti szinten a plafonon lévő panelek gyors ütemben melegszenek. A hangokból ítélve a burkolat alatti részen már olyan mértékű a felmelegedés, hogy megindult a hőtágulás, ami ha így folytatódik komoly deformációt, majd egyéb problémákat eredményezhet. Nagyjából behatároltam a kérdéses területet, de meg kéne bontanom a burkolatot, hogy többet tudjak mondani.
Hadarom, miközben fejben már pakolom egymás mellé a szerszámokat, amik szükségesek egy ilyen művelethez.
- Mi legyen uram?
Teszem fel a kérdést, hiszen a végső döntést nem nekem kell meghozni. Nem az én tisztem mérlegelni a következményeket pro és kontra, viszont az biztos, hogy ha zöld utat kapok, akkor mégis csak kénytelen leszek keríteni valahonnan egy létrát.

Az őrület és a káosz megérkezett ide is. Viszont az embereim tudják a dolgukat és hamarosan eláll a visítás a gépházban és csak a fényjelzések maradnak meg. Ami azért motivál mindenkit és senkinek nem engedi, hogy lelazítson a fenébe. A tebletemen futtatom az információkat és szűröm, mivel kell nekem foglalkoznom és mivel tudnak az embereim. Most szívom a fogamat, hogy Donovan a civilekkel van. Palmer meg űrsétára megy; a két legjobb emberem.
-Mi van Bale gyakornok, másik bolygón él?! Basszameg, SZEDJE A LÁBÁT ÉS TEGYE A KIBASZOTT DOLGÁT! MIT TÁTJA MÁR A SZÁJÁT?! – Kieresztem a hangomat és ordítok vele egy hatalmasat. Bassza már meg, hogy dilettánskodik itt a kölyök. Két másik emberemnek, parancsot adok. Egyet magam mellé rendelek, akinek van érzéke az STD-hez. Még nem tudom használni a bal kezemet.
-Hallgatom Tizedes…. – Veszem fel a kontaktot, Kim tizedessel. Meghallgatom amit mond nekem és mérlegelem magamban az információt. A tabletet figyelem közben és a kérdéses hely kapcsán kérek le információkat. Pro és kontra érveket sorakoztatok, másodpercek alatt. Ha átolvad a panel felülről és megbontja, akkor még jobban belobban és mi is rá cseszünk, ha nem nyúl hozzá, az ott futó dolgok baszódnak el és akkor is rácseszünk. Minden tekintetben rizikós, de tudnunk kell pontosan mi a helyzet, mennyire van elszaródva?!
-Bontsa meg. Jelentést utána. Van valami kéznél, amivel tudja hűteni? – Kérdezek rá és közben elkapok egy kadétot, hogy kapjon fel egy palackot, amiben olyan folyadék van ami igen erősen képes hűteni. Biztos, ami biztos alapon. Nem vagyok ott és nem látom. De mivel Kim is tudja a dolgát és a munkájára nem volt panaszom, tudni fogja, mikor mit használjon.

Egyáltalán nem volt hívogató, hogy az űrbe kell mennem. Hiszen az űr maga a mumus. Nem tudod mit rejt, ha rossz vagy kidobnak az ürességbe és ott veszel el. Röviden, a faszomnak van kedve kimenni oda. Ráadásul a drága lángszorómat sem vihetem magammal. Hol van itt az igazság? Ha visszajövök egyben megverem a cicust. Ha azt hiszi ilyen könnyen megússza hát rohadtul nagyot tévedett. Egy hétig senki sem kap enni! Leszarom felmondok!
Mint egy medve, akire egy vastag pulcsít aggadtak karácsonykor úgy megyek a leányocska után, miután előkotortam pár olyan dolgot, ami használható kint. Nem is foglalkozom mi történik mögöttem csak megyek és a jó édes szűz anya segítsen meg engem abban a rohadt hideg és "kicsit sem veszélyes" ürességben.

A gépházban Azarov hangjára összehúzza magát a butácska gyakornok, és azonnal elszalad, ha másért nem, hát zabhegyezőt keresni. Olyan ügyes, hogy totál ki is kerül a főgépész látóteréből, és csak az orra alatt motyorászik valamit a rossz hallásáról.
Kim gépész üzenete viszont nyilvánvalóan vészjósló, és elég valószínű, hogy egyedül nem is lesz elég a probléma elhárításához, ezért jó döntésnek tűnik, hogy  a gyakornok egy jó nagy palack hűtőgázzal felszerelkezve indul Kim segítségére.

Kim gépész közben szerencsésnek érezheti magát egy percig, mert nem kell messzire mennie egy mobil állványért, ami ez esetben inkább csak egy fellépőnek nevezhető. Arra viszont elég, hogy hozzáférjen a mennyezeti burkolathoz, ráadásul a közeli eszközraktárban találja, ami azt jelenti, gyorsan munkához kezdhet.
A burkolat valóban elég meleg mostanra, és ahogy Kim lepattintja az első panelt, füst és forróság csapódik az arcába. Lángok szerencsére nem csapnak ki, és amilyen mázlija van, az Azarov által szalajtott kadét is mostanra ér oda a palackot lóbálva. - jövök...jövök már! -  de szegény eléggé lassan érkezik, így a gépésznek van még ideje egy-két panelre, vagy épp arra, hogy lemásszon és a kadét elébe siessen, esetleg, hogy jelentést tegyen a látottak alapján.  
(A mennyezetben futó vezetékek egy része műanyag borítású és kevéssé ellenálló, de olyan létfontosságú funkciókért felelnek, mint például a beléptető rendszerek, illetve ajtók működtetése vagy a világítás és a kommunikáció. Más, pl. kommunikációs és egyéb tech. vezetékek ellenállóbb szigetelést kaptak.)

Edgar és Palmer a gondos rögzítést követően kicammoghatnak a hajó burkolatára. Nehéz és lassú így közlekedni, de most nincs más választásuk. A diagnosztikai adatok alapján  a sérült vezetékek nagyjából 30 méterre vannak előttük és két burkolatdarab eltávolítása szükséges, hogy hozzáférjenek a tönkrement részekhez. Az is időbe telik míg odaérnek, de Palmer egy ideig még a bontással is elvacakol, az orra alatt szentségelve és az öreg hajót szidva. Nem is tudják egyelőre, mekkora veszélyben vannak, csak akkor, mikor már késő futni. A hatalmas robbanás vakító fényei a legkisebb problémájuk, bár azzal is elmegy néhány pillanat, míg a sisakjuk szűrői alkalmazkodnak a gyorsan változó fényviszonyokhoz és ők újra tisztán láthatnak. De a feléjük száguldó milliónyi kisebb-nagyobb törmelék sokkal nagyobb veszélyt jelentenek. Palmer félben van a javításokkal, de most nem törődik semmivel sem, csak elkezdi taszigálni Edgart. - Befelé! Gyorsan, különben úgy ki leszünk lyuggatva, hogy azt egy kurva svájci sajt is megirigyelné! -  olyan gyorsan lépked, ahogy csak tud, és majdnem el is érik már a biztonságot jelentő bejáratot, mikor a nő hangosan felkiált, de csak egyszer, aztán nem mozdul és nem is szól többé semmit. Edgar láthatja, hogy Palmer sisakjának plexije gyakorlatilag szilánkokból áll csak...a többségét a nő csinos arca fogta fel. Palmer menthetetlen, de Edgar még eljuthat a biztonságba, ha elég gyorsan szedi a mágneses lábait. Körülötte egyre többször és egyre sűrűbben süvítenek el az Artemis törmelékdarabjai, de nem állhat meg, nem gondolkodhat, ha túl akarja ezt élni.

//írni szombat 24:00-ig tudtok, mesélői vasárnap érkezik. köszönöm a türelmet. :*

A helyzet nem túl kellemes. Montag sorolt mellém, ahogy leadtam a korábbi parancsokat. Rá, rá merem bízni az STD-t, ő az egyik legmegbízhatóbb emberem a négyből. Akik tartják a frontot ha én nem vagyok elérhető. Most megint ő a jobb kezem, mivel Donovan és Palmer nem elérhető. A tabletre folyamatosan futnak be a hibajelentések és a helyzet kezd a katasztrofális irányába mutatni. Basszameg, a hajó már több sebből vérzik és még csak most kezdődött el ez az egész party.
Kim helyzetjelentésére küldök oda még egy kadétot, még egy adag hűtő gázzal és némi burkolati elemmel, amit azonnal illene cserélni. Mivel ha a kábelek burkolat nélkül összeérnek, akkor csinos kis szikraesőt fogunk kapni és egy újabb tüzet, immáron itt a gépházban. Szóval, nincs sok ideje Kimnek és a mellé rendelt két embernek. Viszont, legalább az STD nem adott még hibát és megfelelően duruzsol. A többi, az meg… hát vagy rábaszunk vagy nem…

-Palmer! Odakint mi a helyzet? – Várom a jelentését, hogy a kár mekkora-. Egy dolog, hogy befutott a hibajelentés, de egy másik, hogy ő mit lát és tapasztal odakint.

Irányítom az embereimet itt bent. Közben folyamatosan az üzeneteket olvasom és szelektálom. Küldöm tovább és egyebek. Kicseszett idegesítő, hogy még nem tudok benne tevékenyen részt venni. Csak a közepén állni és osztani az utasításokat. Az a szar, amit Chen beadott érzem, hogy dolgozik a karomban, fájdalommal jár együtt. Nem mintha panaszkodnék, de kurvára utálok a kispadon lenni.

[ Haun Kim - NJK gépész ]

Megkaptam a parancsot, így a legközelebbi eszközraktárba rohanok. Soha nem szoktam imádkozni, de ez most olyan, mintha csak valami Isteni rásegítés lenne a dologban. Három fokos fellépő, aminek valószínűleg nem is itt lenne a helye. Rohadt mázlista vagyok. Fel is kapom és pillanatokon belül a kérdéses terület alatt vagyok, felállítom a mini létrát és a kezemben már ott is a megfelelő méretű villáskulcs. Őskori, gépesítetlen szerszám, de lényegesen könnyebb, mint az akkus gépek, így mindig kéznél lehet őket tartani. A gyakorlatnak hála gyorsan végzek a csavarok nagy részével. Épp csak pár darab marad bent meglazítva, amíg felhúzom a hőálló kesztyűket. Borzasztó bennük dolgozni, a finom javítások nem elvégezhetők bennük, de jelen esetben nem akadályoznak és a kezeimet muszáj épen tartanom. Kiveszem azt az utolsó pár csavart és mondhatni nem ér meglepetésként, ami a panel alatt talál. Bár arra figyeltem, hogy ne az arcomba csapjon közvetlenül a forróság és a füst, de azért így is orrfacsaró, ahogy a műanyag olvadni kezd, és a sugárzó hő sem kellemes. Irritálja az orrom, a tüdőm, enyhe köhögő roham tör rám, és könnyezni kezd a szemem. Rövid úton elhagyom a fellépőt és igyekszem összeszedni magam.
~ Basszus!
Suhan át az agyamon, de mire épp kezdek magamhoz térni és a könnyet is kitörölni a szememből megérkezik a segítség. Ha nem lenne ilyen komoly a helyzet valószínűleg szencségelnék magamban a lassúság és az esetlenség láttán, de most nem érek rá erre.
- Hála az égnek. – Veszem el a palackot és nemes egyszerűséggel hagyom ácsorogni a kadétot. Visszamászok a magasba, de mielőtt elkezdeném alkalmazni a muníciót elindítom a bejelentkezést a gépházba.
- Alhadnagy. A panelt megbontottam, jelenleg még nem égett át a padló, de a sugárzó hő már dolgozik és az álpadlóban futó vezetékek kezdik feladni. Megkezdem a hűtést és jobban megbontom a paneleket, de szükségem van még egy adag hűtőgázra és egy tekercs kerámiapaplanra, hogy le tudjam szigetelni az padlót alulról.
Hadarom miközben a hűtőközeget használva talán sikerül megoldani a vezetékek károsodását.
- Kérnék egy gyors diagnosztikát az itt futó vezetékekről.
Gyorsan számba veszem a vezetékek színeit, ami alapján beazonosítható melyik rendszerhez tartozik és jelenthetem az alhadnagynak. Majd a talán még mindig itt ácsorgó kadéthoz fordulok és jobb híján szinte megparancsolom neki, hogy tegye hasznossá magát és hozza azt a szigetelőanyagot.
- Alhadnagy… - hangzik kissé bizonytalanul a hangom miközben a kiürült palack a padlón landol és gyors mozdulatokkal elkezdek még pár panelt eltávolítani.
- Amikor megoldottam a problémát, ki kell találnunk valamit, mert az egész födémet nem tudjuk leszigetelni és hűteni. – Az agyamban a fogaskerekek kattognak, majd immár határozottabban folytatom. – Ha visszazárom a mennyezetet meg kell próbálnunk légteleníteni a teret. Oxigén híján elkerülhető, hogy a tűz átterjedjen a vezetékekre. A hűtés még így is kérdéses, de egy szintek közt terjedő tűzvész megakadályozható.