Csak megrázom a fejem, és elmosolyodom a hallottakon. - Imádom azt a csajt! jobban aggódik értünk, mint a saját anyám. - sóhajtok egyet és a pilótafülke felé pillantok. - Mindig megcáfol az öreg, de most nem bánom annyira. Semmi kedvem a Volira menni. Tuti belefutnék a muterbe. - úgy csinálok, mint akit kiráz a hideg, és ...nos igazából tényleg. Csak nem ennyire látványosan. De könnyű elfeledtetni velem a rossz gondolatokat. Az ölébe ülve máris kireppen a fejemből minden gondolat, ami anyámat vagy a Volentist érintette, és csak őrá koncentrálok. Mosolyogva hajolok az ajkára, de csak rásóhajtok, mielőtt a fülébe súgnék: - Hicks tizedes visszaél a helyzettel... vezesd csak fel az aktámba! ... majd utána. - belecsókolok a fülébe, aztán az arcára is adok egy puszit, mielőtt az ajkaihoz visszatérnék. - mit kapok, ha levetkőztetem a kapitányt? - lehelem az ajkaira mosolyogva, és anélkül húzódom el, hogy megcsókolnám.
-Igen, annál épp egy hangyafasznyival... - Jegyzem meg gúnyolódva. Drága anyósom szíve lehet felmondaná a szolgálatot a röhögéstől, ha nekünk bajunk esne, és megint ő lehetne a gyerekek gyámja. Gyorsan két kézzel dörzsölgetem meg Pressia karjait, hogy ne vacogjon itt nekem, aztán behunyom a szemeim, és várok, mígnem csalódottan morgok egyet. -Szobafogságot... - Megragadom a tarkóját, és türelmetlenül visszarántom magamhoz, hogy most én csókoljam meg őt, egy lakatlan szigetre épített börtönből szabadult rab lendületével. -Vagy lehet sarokba állítalak...pláne, ha nem teljesíted a részidőd egyenruha felvételben...és levételben.
Az anyámat illető megjegyzésre csak legyintek. Olyan gyorsan akarom elfelejteni, mintha szóba sem került volna, és lám! sikerül is! Egy kis bújcizás mindig segít. Valahol ijesztő, hogy ilyen könnyen terelhető a figyelmem, de azt hiszem, ez bocsánatos bűn, ha Ethanreől van szó. Ennyi nekem is jár, na! - eddig tetszik! - Egy pillanatig ellentartok, de csak játékból. Aztán hagyom, hogy magához rántson és hosszú, heves smacizásba kezdünk. Közben továbbra is mocorgok kicsit, kezeim pedig Ethan ruhájának cipzárjával babrálnak. - lehet, hogy nem ma döntök rekordot, de ezt akkor is leveszem rólad! - megpróbálom felülről kezdeni a lemeztelenítést, de egyáltalán nem sietem el.
Két kézzel tartom ott az arcát, elejét véve minden további huncutkodásnak odafent, és hosszan csókolom őt, annyira, hogy a kontyát teljesen kibontom, mire eltávolodok tőle, és a leomló haján végigsimítva mosolygok rá. -Hogy legyek így felelős tiszted hmmm? - kérdezem vigyorogva, széttárt karokkal, had dolgozzon szűk egyenruhámon. Finoman fogok a vállaira megint, és cirógatom őket, csípőmet pedig néha megmozgatom, hogy ezzel sürgessem őt kicsit. Őt, és magam...nehéz nem sóhajtani ahogy testünk még jobban egymásnak feszül. -Gondoltál rá...hány ponton szegjük épp meg a házirendet...tizedes...?
A lelki és egyéb sérülések elkerülése érdekében kérlek vedd figyelembe, hogy itt szexizés történik, nem lövöldözés...szóval 18+ meg minden
Lehet, hogy arra számít, de eszemben sincs olyasmit huncutkodni, ami a csókunkat rövidítené meg. Akármennyire is fura lehet ennyi év és ennyi együttlét után sem tudok betelni vele. Még az sem zavar, hogy megint kibontja a hajamat, csak gombolok és cipzárolok, hogy minél előbb megszabaduljak a szűk ruháktól. Visszamosolygok rá és megrázom kicsit a fejem. - kurvára sehogy. Most csak a szuper férjem legyél, aki megadja az asszonyának, amire vágyik. - rákacsintok, és lehúzom róla a felsőt, ahogy a kezeit széttárja. Nyelek egyet és a testén végigsimogatva a nadrágja bontogatásával folytatom. Az előbb talán még nem volt olyan sietős, de kibaszottul izgató érezni, hogy ő is odavan meg vissza, így nekem is egyre sürgősebb a dolog. Pedig időnk az van. És mégis... - Nem, de ha megszámolnád... - kioldom az utolsó gombját és egyik kezem a nadrágja alá simogat, ahogy megint hozzá hajolok - vedd hozzá ezt is! - susogom az ajkaira, és ezúttal lassú, érzéki csókolózással próbálkozom, míg odalent a kezem dolgozik.
-Az egy lényegesen könnyebb szerep. De legalábbis természetesebb. ÉS már megint úgy vigyorgok, mint egy tini, az első randija előtt. Mint mindig, ha arról van szó, hogy ő az asszonyom. Úgy tűnik ez több büszkeséggel tölt el, mint bármelyik plecsnim. -Egyenruha viselésének elmulasztása? Bele számoltam...ne félj... Hátradöntöm a fejem, és behunyom a szemeim, ahogy elkap - és bizony nem éppen a pisztolyom ragadja meg - majd viszonzom a csókját. Kezeim maguktól mozognak, és barangolják be őt, míg megtalálják testén az utat előre, és lehúzom az egyenruhája cipzárját, felfedve a szabvány bevetési melltartót, melynek feszességét azonnal ellenőrzöm. Tökéletes állapotban van, bár talán kicsit túl szűk Pressia kebleinek. Hüvelykujjaimmal egyszerre ellenőrzöm ezt, körözgetve, mielőtt felhúznám az útból, hogy megvizsgáljam, mit rejtett eddig.
Biztos vagy benne? ... azért megkérdezlek a végén is. - felelem vigyorogva, miközben lassan vetkőztetem. Ha tehetném, egyszerre simogatnám körbe mindenhol, de csak két kezem van, így választani vagyok kénytelen. Ha már sikerült megszabadítanom az övétől, kioldottam a gombjait, és a cipzárt is, akkor nem is lehet kérdés, hogy jutalmul az egyik kezem a nadrágja alá tolom be, hogy ott azonnal felmérjem az egyébként már nagyon is jól ismert terepet. - ó nem-nem! én inkább a szeméremsértésre gondoltam. - sóhajtom lehunyt szemmel, ahogy elhúzódom kicsit a csók után, hogy ő is láthasson. - De abban mindketten bűnösök vagyunk. - teszem még hozzá, mostmár egyenesen a szemébe nézve, miközben kicsit még hátrébb húzódva kiszabadítom a nadrágjából.
-Egészen biztos...ez a kedvencem. Keze régi ismerősként lesz üdvözölve odalent, érintésére pedig el is szabadul, még annál is jobban, ahogy eddig tette. Kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy végtelenül naiv dolog volt magunkkal hozni a Scrabble-t. -Szeméremsértés nem áll fent, amíg nem látja senki. Azt pedig senki sem hinné el, hogy téged ez megbotránkoztat. Kár...egyszer megnézném milyen, amikor zavarban vagy... Biztos nagyon édes lenne...majdnem annyira, mint most. Végig őt nézve simogatom tovább a melleit, ahogy egyre nehezebben maradok csendben a kezei közt, és egy idő után lefogom a csuklóját, hogy megállítsam. -Elég lesz....nem szabad folytatnunk...amíg nem vetted le a nadrágod. Rákacsintok egy gonosz vigyorral karöltve.
Nem tudom, mire számított, mikor elindultunk, de nagyon úgy tűnik, hogy nem erre. Pedig én figyelmeztettem. Már az irodából sem akartam kiengedni, de ő valahogy mindig képes felébreszteni bennem a kötelességtudatot...ha mással nem, hát egy jól irányzott kapitányi paranccsal. A teste viszont elárulja, mennyire nem bánja, hogy ezer szabályt és előírást szegünk meg egyszerre. - Ha zavarba akarsz hozni, csak adj kötőtűt a kezembe...vagy fakanalat. - hazudom vigyorogva. Persze sem a kötéshez, sem a főzéshez nem értek, de hogy zavarba egyiktől sem jönnék, az is biztos. - de inkább téged tapizlak agyon, mert ahhoz legalább tényleg értek.... - lepillantok a kezemre, majd elégedett arccal újra Ethanre nézek fel. Elégedettségem egy pillanat alatt értetlenségbe fordul, ahogy leállít, de kurvagyorsan váltok megint vigyorgósra. - már majdnem azt hittem, hogy könyörögnöm kell egy jó dugásért. - jegyzem meg vigyorogva, aztán felállok, és a lábai közé lépve tolom szinte az arcába a csípőmet, jelezve, hogy az előbbiért nyugodtan vezekelhet azzal, hogy segít vetkőzni.
-Hogyne. Hogy aztán fegyvernek használd őket. Ennek még egyszer nem dőlök be! Valójába egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy bármi másra használná ezt a két tárgyat. A fakanál némileg több fantáziát igényel, de egy kötőtű elég egyértelmű mekkora károkat tud okozni egy olyan emberben, aki elég hülye hozzá, hogy engedje, hogy Pressia megközelítse vele. Vagy ne adj isten a kezébe adja, hogy kössön neki egy pulcsit. -De...tetszenek a prioritásaid... Dobok neki egy puszit. Mégis láthattam őt zavarba jönni. ÉS tényleg aranyos volt. Kár, hogy az a fajta aranyos, amitől kicsit bűntudatom lett. Gyorsan rá is csapok a fenekére, mielőtt átkarolnám, és elől kicsatolnám az övét, ami nagyot koppan aztán a földön, ahogy pisztolyának súlya lerántja. Meg gondolom azé a 40 tőré, amit ki tudja hol rejteget. -Neked? Könyörögni? Ne nevettess...egy ilyen istennőnek még kérnie sem kell. Beszéd közben lehúzom a nadrágját térdig, de már állok is fel mögé. A nyakába csókolok, és átkarolva nehezedem rá, aztán a fülébe súgom: -Tehát...padló, vagy szék?
Hétf. Dec. 28, 2020 2:18 am
