Mióta segített a parancsnok műlábának kalibrálásában, azóta egy szót sem hallott Freya felől, ami nem baj, hiszen ez azt jelenti, nem volt semmi probléma a továbbiakban. Emiatt érte szinte meglepetésként, mikor üzenetet kapott tőle, hogy egyeztessenek egy időpontot. Semmi kérdés, kérés vagy egyéb magyarázat, azon kívül, ha egy mód van rá, egy csöndesebb órában találkozzanak, mikor nem sokan járkálnak a gyengélkedő környékén.
- Mi a sztorid, parancsnok? - mormolja maga elé, ahogyan mégegyszer átfutja az üzenetet.
Orvos, valóban és nem is akármilyen, de általában csak akkor lép a színre, mikor mindenki más csődöt mondani látszik... vagy ha hétpecsétes titokról van szó.
Azarov. Hwan. Most pedig Peterson. A többiekről nem beszélve. Vajon újabb személyesebb projekttel fog bővülni a kollekciója?
Bármennyire is viszket a tenyere, most nincs ideje előhalászni a parancsnok előzetes egészségügyi aktáit, arról nem beszélve, hogy van olyan adat, ami a Volentisen ragadt és ott is fog maradni, hacsak át nem tör valaki az adatbázis tűzfalán és védelmi csapdáin. Így maradnak a Jolán végzett vizsgálatok eredményei, a páciensek őszintesége vagy hazudozásai, amire alapozni lehet a diagnózist. A végén úgyis mindenre fény derül.
A megbeszélt időpontnál jóval korábban érkezik, hogy előkészíthesse a terepet a gyengélkedőn. A nővér szüneten, a betegek leválasztva, így a vizsgáló biztos, nyugodt, pont ahogyan Peterson szeretné.
- Parancsnok, fáradjon be. - a nőnek kopognia sem kell, már előre nyitja neki az ajtót, a monitoron keresztül figyelte a bejáratot, hiszen csak semmi feltűnés.
- Minden rendben? - kérdez illedelmesen, noha enélkül is süt a másikról a félsz.
Most már tényleg kezd kíváncsi lenni.

- Nem, egyáltalán nem zavar, Freya. - viszonozza a mosolyt, aztán tekintetét a nőn pihenteti.
Nem szól semmit sem, hagyja kibontakozni a másikat, s miközben hallgatja, addig tovább figyeli őt. A mozdulatait, ahogyan helyezkedik, az arcát, a testét, és Freya még be sem fejezi a mondandóját, már tudja miről lesz szó. Megvárja, míg a nő a vizsgálóasztalhoz sétál, odalépked mellé ő is.
- Ez pedig meglep, mert...? - tisztában van a parancsnok előzetes nőgyógyászati leleteivel, mikor először végezték a kivizsgálásokat, szóba került az esetleges meddősség.
Pontosabban az, hogy nem volt képes kihordania egyetlen terhességét sem, noha ez a termékenységének tényén nem változtatott száz százalékosan.
- Rendben. Csináljuk ezt. Megvizsgállak, végzünk egy gyors tesztet, hogy ne csak találgass, aztán onnantól megtervezzük mit szeretnél, oké? - veti fel a másiknak az ötletet, majd egy kis üvegcsét nyújt át neki.
Nem jön a tűivel, maradjanak a jól bevált vizeletmintás módszernél, az elbeszélései alapján már abból is kimutatható lesz... megerősíthető a várandósság. Szinte biztos benne, hogy a parancsnok terhes, de kell a megerősítés.
- Tudod merre a mosdó. - teszi még hozzá. - Én itt várok.

- Nos igen, ezekkel a szavakkal nagyon szeretnek dobálózni. - válaszolja a másiknak és utána elcsöndesedik.
Neki is megvolt a maga körmenete ezzel kapcsolatosan, noha nála nem éppen a meddőség miatt. Megköszörüli a torkát, nincs itt az ideje, hogy elmerengjen a múlton, helyette a parancsnokkal kell foglalkoznia és azzal, hogy mindent alaposan átvizsgáljanak, mielőtt megtennék a következő lépéseket.
- Igen, hogy mit szeretnél. Mivel sanszos, hogy veszélyeztetett terhes leszel, meg kell terveznünk az egész állapotosságodat, ha fogalmazhatok így. Vizsgálatok, vitaminok, egyéb gyógyszerek, a lényeg, hogy minél komplikációmentesebb legyen az egész folyamat. - magyarázza a másiknak, mert Freya arckifejezéséből úgy tűnik, a nő egészen másra gondolt.
Míg a vizeletmintára vár, addig a tabletjén pötyög. Ez az első alkalom, hogy a Jolán nőgyógyászi minőségben praktizál, de annyira nem vészes a dolog. Ennél sokkal bonyolultabb helyzeteket is megélt már, nem fog ki rajta sem egy hormontúltengéses kismama vagy annak az ágyékszökevénye. Remélhetőleg Freya nyugodtan éli meg az egészet...
- Ó, köszi. - gumikesztyűvel a kezén veszi át a mintát, nem undorodik, ez a munka ezzel jár és volt már része sokkal "érdekesebb" dolgokban is, mint valakinek a vizelete.
Míg a tesztet végzi, Petersonra pillant.
- Mindjárt végzünk ultrahangos vizsgálatot is, de ahogyan saccolom, még eléggé az elején lehetsz a terhességnek. Túl sok mindent nem fogunk látni még, ne éld bele magadat. - figyelmezteti előre a nőt, aztán felmutatja neki a tabletet.
- Gratulálok. Úgy néz ki tényleg babát vársz. Ha megtennéd, hogy felfekszel a vizsgálóasztalra. - biccent arra.

Nem egyszerű bíztató választ adnia a másiknak, mert ha valami, akkor az biztos, hogy a Jola szűkölködik az ellátmányban, legyen szó ételről vagy az éppen szóban forgó gyógyszerekről és vitaminokról.
- Annyit mondhatok, hogy mindent megteszek a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel. - feleli a parancsnoknak.
Gyereket vállalni sosem lesz egyszerű vagy könnyű, mindegy hol és milyen körülmények között él az ember. Ugyanezt itt megtenni, a hajón, egy lázadás közepette... sokan megkérdőjeleznék az ember épelméjűségét. De talán ez is csak azt mutatja: az Élet mindig utat talál magának.
A szomorú igaszság? A Halál pedig árnyként követi. Ilyen a körforgás, mégha halandóként bele is akarnak nyúlni ebbe a folyamatba. Ő már csak tudja. Évek óta ezzel próbálkozik.
- Freya? - szólítja meg halkan a nőt, akit láthatóan sokkolnak a hírek.
Amint megpillantja a könnyeket, félrenéz és hagyja, hogy a másik kisírja magát. Ilyenkor nehéz bármi ideillőt mondani, bármit, ami nem hangzana rideg közhelynek. Ne aggódjon? Minden rendben lesz? Gondoljon erre, mint áldásra? Volna értelme olyat állítani, ami fölött nem lebeg Damoklész kardja? Elnyom egy sóhajt magában és halványan elmosolyodik. Orvos. Most Freya orvosa és mint az, segíteni fog a nőnek, akár tűzön-vízen keresztül. A saját elveitől függetlenül.
- Csak nyugodtan. Nem sietünk. - válaszol, aztán mikor a parancsnok felfekszik az asztalra, neki kezd a vizsgálatnak.
A monitoron feltűnik a kép. Látszólag minden rendben van. Mikor meglátja a parányi pontot, kimerevíti a képet és odamutat.
- Tessék, ott a magzat. - szólal meg és pillant Freya-ra. - Ahogyan elnézem... nagyjából az ötödik hétben lehetsz. - teszi még hozzá.

Kezével akaratlanul is végigsimít a hasán, majd az ölébe ejtve összefűzi az ujjait és hallgat egy ideig. Emlékszik rá milyen érzés szembesülni a terhességgel, a bizonytalansággal. Tudja milyen érzés, mikor egy kis élet növekszik benne, látni a ultrahangon ahogyan egyre nagyobb lesz, egyre erősebb a szívhangja. Hallotta felsírni is. Ahogyan a mellkasára tették, ahogyan először táplálhatta. Aztán megtört minden, megbélyegezték és leminősítették... Az Élet utat talál, ám a Halál szorosan követi. Pontosan tudja, milyen érzés elveszíteni egy gyereket.
- Megértem az aggodalmadat, Freya. - szólal meg aztán, arcán nyoma sincsen a múltnak, megint csak halványan elmosolyodik, igykeszik bíztatóan viselkedni a másikkal szemben.
- A legtöbb, amit tehetünk, hogy próbáljuk elérni, a tested minél kompatibilisebb legyen a magzatéval. Amolyan "tűzfalat" állítunk fel, hogy a szervezeted ne támadja meg az új sejteket és próbálja kilökni őket magából. - teszi még hozzá és igykszik a lehető legérthetőbben elmagyarázni mindezt.
A monológja végével pedig felkel a székéről, amin eddig ücsörgött és a csípőjére teszi a kezeit, mint aki csak hadba készül vonulni. Talán valamilyen szinten tényleg odatartanak.
- Gondolom nem kell papolnom az alapokról, mint próbálj minnél stresszmentesebben élni, figyelj a folyadékbevitelre, a táőanyagokra és... igyekezz minnél kevesebb fizikai munkát végezni. Az esetedben nem mondhatom, hogy csak az első trimeszter a kritikus. Végig nagyon kell vigyázni. - figyelmezteti a parancsnokot, azután végignéz rajta.
- Egyedül akarod végigcsinálni vagy az apát is beavatnád? - tudnia kell hogyan kezelje mindezt.