Elfordítja a tekintetét a nőről és csak a dolgára koncentrál. A vizsgálatra. Egyszer már ő is volt Freya cipőjében, de korán megtanulta, hogy ez a rózsaszínködös álomvilág, gyermekkacajjal, legyen már mennyire is csábító, nem neki való. Sosem volna képes mégegyszer egy emberi lényt erre az életre kényszeríteni, sem akarva, sem akaratlanul. Na, de az a szép az orvosi szakmában, hogy a saját véleménye ellenére is képesnek kell segítenie másokon, így a parancsnokon is fog. Megtesz minden tőle telhetőt, hogy a kis görcs megmaradjon.
- A szívhangja elég jó, főleg ahhoz képest hol tartasz a várandósságban. Méretre is egyezik az eltelt idővel. - szólal meg egy idő után, aztán lementi az ultrahang felvételt és átküldi Freya tabletjére, hogy a nő később is megnézhesse, ha akarja.
Egy törlőkendőért nyúl, amit átnyújt a parancsnoknak, hogy az letörölhesse a könnyeit, egy másikkal addig a zselétől szabadítja meg, amit a vizsgálat miatt kent a másik hasára. Pár perccel később visszaöltözhet Freya és visszaülhetnek konzultálni.
- A fizikai oldaltól eltekintve, hogy érzed magad lelkileg? - szegezi a kérdést a másiknak és pillant rá komolyan.
- Elég durva hormonváltozással jár a terhesség és nem mindenki kerül a jobbik oldalára. - teszi még hozzá.
Nem terapeutaként akar tetszelegni, mindössze azt kell tudnia, miként állítsa be a parancsnok terhességi gyógybogyóit.

- Hm, ez jó hallani. - bólint egyet a parancsnok szavaira, aztán tabletjén pötyög, a szabad kezével pedig a kávéspohár után nyúl és belekortyol a finom nedűbe.
Megint csak meg kell állapítsa, hogy ez tényleg korszakokkal finomabb, mint amivel eddig mérgezték magukat a hajón. Na, de koldus ne válogasson.
- Powell lassan felkötheti a nadrágszíjat. Nem lesz egyszerű menet sem a szülés, sem pedig az azt követő újszülött időszak. Sem a baba, sem a mama szempontjából. - mosolyodik el halványan, aztán Freya felé fordul és komolyan végigméri a nőt.
- Szeretnél róla beszélni...? - hagyja nyitva a kérdést a másik előtt, és innen a Parancsnokon áll, hogy mesél vagy sem.
Nem szívesen húzza ki harapófogóval a dolgokat az emberekből, alapvetően nem szeret a magánéletükbe szólni, viszont azzal mindenkinek tisztában illik lennie, az ilyesmi rendesen kihat az egészségügyi állapotukra. Ha várandós az ember, akkor az duplán igaz.
- A gyógyszeres megoldást nem igen ajánlom jelen helyzetedben, mert még mindig nem biztos miként fordul a terhességed. Nem szeretném megkockáztatni vele a magzat egészsgét. - teszi még hozzá.
Ez most nem az a pillanat, ahol kísérleti egérnek nézné a másikat, bármennyire is csábítóan adja magát a lehetőség.

Elég könnyű Freyaval együtt dolgoznia, ami jó is meg nem is. Jó, mert könnyen lehet bánni vele, mint páciens, de egyúttal kicsit... aggasztja is a dolog. Ha bármi akad, amit a nő nem tár elé, mert "nem olyan típus", akkor könnyen eshet porszem a gépezetbe. A végeredményt pedig nem garantálhatja. Nos, a parancsnok értelmes, felnőtt nő, ez az egy nyugtatja, s emiatt hagyja, hogy belátása szerint cselekedjen. Beszéljen vagy hallgasson.
- Uhm, persze. Amint lesz rá módom, összeírhatok pár javaslatot. Sajnos, javarészt gyógyszer és eszközhiányban szenvedünk, az utolsó csata eléggé megtépázta a készleteinket és már ott is porciózni kellett az adagokat. - jegyzi meg, kissé elhúzva a száját.
Erről igazán senki sem tehet, a Jola egyszerűen csak nem arra van berendezkedve, hogy ilyen horderejű eseményeknak, csapásoknak legyen kitéve. Felderítés, visszatérés a bázisra, a muníció újratárazása, és a többi. Most nincs lehetőségük erre, minden azon múlik, hogy mit tudnak innen-onnan öszeszedni.
- Igen, minden marad a régiben. Ami jó hír, mert ez azt jelenti, eddig semmi probléma nincsen a magzattal. - mosolyodik el halványan és bíztatóan a másikra.
- Ha a legkisebb furcsaságot is érzed, keress fel azonnal. Inkább legyen vaklárma. A következő időszakban lassan számíthatsz apró mocorgásokra is, ahogyan megindul a növekedés. - teszi még hozzá.
Aztán ha nincs más kérdése a parancsnoknak, akkor útjára ereszti őt.