Tényleg nem akarja fals reményekbe ringatni a parancsnokot. A százalékokkal sem szívesen terhelné le őt, hogy minek mennyi az esélye. De talán az adhat egy kis kapaszkodót a viharban, hogy egyáltalán sikerült megfogannia a babának. Hogy Peterson és Powell ennyire kompatibilisek egymással, ami ugyanolyan sokat jelent a nemzésben. Persze ezzel sem fogja a nőt traktálni, egyelőre hagyja, hogy minden leülepedjen benne, s talán a félelem helyét átveheti a hit. A hit, ami oly sokszor logikátlan, megfoghatatlan, mégis ez az utolsó mentsvára a megfáradt léleknek. Hinni a csodákban.
- Igen, nem irigyellek amiatt, amivel most meg kell bírkóznod minden fronton. - ingatja meg a fejét, az már biztos, az élet a hajón sosem nyugodalmas, hát még ha erre ráteszi az ember a felelősség nagyobb részét is.
Ezt is megérti egy részben, de általában az ő kezében nem százak sorsa van. Egy átlagos napon legalábbis biztosan nem.
- Ha így gondolod, akkor eképpen cselekszünk, Freya. Még jó pár hét, mire egyáltalán megmutatkozik a pocakod. - jegyzi meg és amúgy is köti az orvosi titoktartás.
Az, hogy ezt ő elmondaná-e a párjának vagy sem, más tészta. Nem adhat tanácsot ebben a parancsnok számára, mert nem járnak egy cipőben, még a múltbeli énje alapján sem segíthet, a jelenben pedig ő minden, csak nem anyuka. Nem is lesz már az. Ilyen alapon a véleménye teljesen invalid.
- De bárhogyan is döntesz, ha valaki igazán szeret, az nem fog emiatt egy percig sem haragudni rád. - próbálja megnyugtatni a másikat.
Aztán csak reménykedik benne, hogy az apuka nem egy baromarc.

- Ezen meg te ne aggódj. Az én beosztásom jóval flexibilisebb, mint a tiéd. Eggyel több ember, igazán nem okoz problémát. - mosolyodik el és nézi a parancsnokot.
Ez pedig tényleg így van. Minél többféle emberrel foglalkozhat, annál széleskörűbb tudásra képes szert tenni, ezek pedig rengeteget segítenek a kutatásaiban is. Magzattól az idős emberekig, egészséges vagy nagybeteg, mind más és más diagnózis, a kezelésük szintén külön lapra tartozik.
- Talán... és ugyan nem nagyok pszichológus, de valószínűleg inkább a titoktartás ténye fogja zavarni, nem pedig az, hogy te milyen állapotban vagy. Leszel. Az emberek érzékenyek az ilyesmire, a bizalmi kérdés pedig még hangsúlyosabb a pároknál. - most sem fogja százalékokkal és statisztikákkal bombázni a nőt, de a tények attól még tények maradnak.
Mindenki biztonságra és bizonyosságra vágyik, ennek hiányában képesek instabillá válni, irreális döntéseket hozni, hirtelenségből cselekedni. Mindegy ki milyen "jó ember", kibilllenve az egyensúlyból, bárki megveszhet. Ilyen a természet.
- Igen, ebben a pillanatban többet nem tehetünk. Időközönként üzenni fogok, hogy megjelenj a kontrollon, vérvételeken, sorolhatnám még. Most nem tudok semmit sem adni, de a nap folyamán eljuttatom hozzád a gyógyszert, és diszkrét leszek, ne aggódj. - lapogatja meg biztatóan Freya vállát, aztán ha nincsen több kérdése a másiknak, elengedi őt.

Még mindig nincsen top formában - köszönhetően a legutolsó PX-es magánakciójának -, de azért ahhoz képest napokkal ezelőtt hogyan festett, igazán jó színben van. Szerencsére úgy logisztikázta ki a dolgait és időpontokat, hogy senkinek ne tűnjön fel mi is történt vele. Így Freya mostani kontrollján már teljes kapacitással van jelen, készen rá, hogy átsegíthesse a parancsnokot a terhessége döcögősségén.
- Freya, üdv neked is. - biccent apró mosollyal a másik felé, azután meglepődve veszi át az ajándék kávét.
Ugyan hallott az élelemzsákmányról, ám eddig nem volt még érkezése rá, hogy bármit is fogyasszon belőle. Nem mintha ellenére volna a finom falatoknak, csak éppen nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget. Amíg a szükséges tápanyagokhoz hozzájut, majdnem mindegy mi a forrás.
- Köszönöm. - emeli fel a poharat, majd belekortyol a forró italba és elégedetten szusszant egyet.
Tényleg finom, a földi ízeket idézi. De ennyit a nosztalgiáról, figyelmét a parancsnokra fordítja és csöndesen hallgatja a beszámolót, aminek a végén halkan hümment egyet. Míg Freya a vizsgálóasztalra ül, addig ő a székében foglal helyet, továbbra is az ujjai között melengetve a koffeint.
- Normális, de ez nem csak a várandóssághoz köthető, szóval nem aggódnék rajta. - jegyzi meg, aztán végül leteszi a poharat az asztalra és a nő mellé sétál.
Lassan előkészül az ultrahangos vizsgálatra.
- Élek. - válaszolja szűkszavúan, nem bunkóságból, egyszerűen csak nincs miről beszámolnia.
Legalábbis olyasmiről nem, amiről a parancsnoknak tudnia kéne. A magyarázatadás Azarov tisztje lesz, már ha majd beszélni akar a történésekről. Morgant a titoktartási eskü köti.
- Mindössze Hwan nővért tanítom, több leendő "orvosról" nem igen tudok. Jeong-Suk lelkes, értelmes nő. Nem látom akadályát annak, hogy ne érné el a kitűzött célját. - felel a kérdésre és utána mutatja a másiknak, ideje vízszintbe helyezkedni.
- Hát a kadétokkal mi a helyzet? A Jola is kész komoly hadsereget felállítani? -

- Alapvetően nem kéne, hogy negatív hatással legyen a normál intenzitású testmozgás a magzatra, de... ugye nem vagy éppen hagyományos eset. Nem tudni mi lehet a vetélés katalizátora. Amondó vagyok, nagyon óvatosan, körültekintően próbáld mik a határaid. - válaszol a parancsnok kérdésére, miközben elkezdi az ultrahangozást.
Bármi, de lehet semmi nem fog gondot okozni Freya-nak a várandósság alatt, ezt sajnos nem egyszerű megjósolniuk. A modern technológia ellenére az emberi szervezet újra és újra képes ámulatba ejtő vagy éppen bizarr dolgokat produkálni. Kis szerencsével Peterson ámulni fog. Anélkül? Hah, erre a gondolatra inkább nem pazarol energiát, gyereket elveszíteni sosem lesz fájdalommentes folyamat. Sem testileg, sem lelkileg.
Az Azarovos megjegyzésre finoman felvonja a szemöldökét. Egyikük se szószátyár, az már biztos. De ez az egyik jó pontja a gépésznek. Viszont ez meg lehet idegesítő a parancsnok számára, főleg abból kiindulva, hogy a párja meg egy megállíthatatlan dumaláda. Minden elismerése Freya-é, hogy képes egy ilyen ember mellett megmaradni, Morgan valószínűleg rövid távon elmetszené a csávó hangszálait, csak hallgasson már el. Nem egyformák...
- Minden kezdet nehéz, ahogyan mondani szokás. - jegyzi meg a nőnek, miközben végighúzza az ultrahang fejet a hasán.
A monitoron meg is jelenik a kép, az aprócska magzat "nagyot" nőtt a legutolsó látogatás óta és a hangszórókon át, ha nem is túl erősen, de hallatszik a kezdeti szívhang.
- Eddig úgy fest... jól állunk. - szólal meg, és Freya felé fordítja a képernyőt.