Bár tény én is szeretek a fegyverekkel lőni és engem is kikapcsol, de semmi sem fogható ahhoz, mikor beülök a vezérlő mögé és egy hatalmas hajtó emelek fel és irányítok. A siklóban a gyorsaságát imádtam, mint régen a Földiek az autóversenyzést. A Jolában meg a hatalmasságát. Az ilyenekért is csodásnak tartom az embereket, de sok minden másért meg legszívesebben elpusztítanám őket. -Valóban nem hátrány, ha nem kell a tárcserével bajlódni. Jó kis fegyver!-Dícsérem meg, majd csak figyelem a többieket. Őket jobban izgatták a fegyverek, így hagyom hadd élvezzék ki azokat. Majd én is sorra kerülök egyszer. De kis békés szórakozásunkat egy sötét árny zavarja meg. Ahogy felpillantok az égre észre veszem a sárkányt. Egy pillanat erejéig az állam is leesik. Még nem volt szerencsém ilyen állathoz. Bár tudom, hogy életveszélyesek és nem kis házikedvenceknek valóak engem mégis lenyűgöznek. Ez ne legyen meglepetés, hisz repülnek… hatalmas testük van, hatalmas szárnyaik. Gyönyörűek! A kapitány hangja zökkent vissza a valóságba, majd egy rántást érzek és már az asztal alatt is találom magam. -Gyakori, hogy ilyen sárkányok látogatnak meg titeket?-Kérdezem érdeklődve Simontól, de csak ekko esik le, hogy Niko a nyílt terepen van és támadásra készül. Sajnos nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy vagy ő, vagy mi… De valahogy még sincs szívem bántani őt, hisz ő is csak egy élőlény… Így hát, ha ciki vagy sem, nem szívesen sietek a többiek nyomában és nem kezdem el lőni a fegyveremmel. Lehet ez a Kapitánynak nem fog tetszeni, de a lelkem legalább nyugodt marad.
Lentről olybá tűnhet, mintha a sárkány gyermeki örömmel mosolyogna, azt látván, hogy a sok kis hangya ezerfelé menekül a nagyítója láttán. De persze öreg hiba lenne emberi vonásokat látni egy gyíkban, pláne amikor inkább menekülni kéne előle, ahelyett, hogy vizsgálgatjuk. A szörnyeteg Simon felé támad először, és hosszú méregcsóvája úgy tör előre, mintha valami rakétát lőne ki, ám túl későn ér oda Simonhoz ahhoz, hogy kárt tegyen benne. A kocsi páncélzata meg tudja őt védeni. Ami ez után jön, attól aligha. Teljes sebességgel kezd felé repülni a lény, ügyet sem vetve senki másra, hisz neki a legnagyobb célpont kell. Mielőtt azonban elérhetné a járművet, Niko rakétája egy közeli fába csapódik. Kárt ugyan ezzel nem tesz a lényben, de eléggé megzavarja ahhoz, hogy megtörje a koncentrációját, és kecses repüléséből kapkodás legyen. A föld szó szerint beleremeg, ahogy a négy lábára érkezik, és métereket csúszik előre, rögtönzött árkokat túrva maga előtt. Ezen a ponton már borítékolható, hogy nem csak bemeséljük magunknak, hogy dühös. -Jól vagyok nyugi...de most egy pillanat... - Szól Ethan Pressire, és a sárkányra lő, ami a bőréről kvázi lepattanó energiasugárral nem törődve lépdel tovább, teljes arroganciával Niko felé, annak tudatában, hogy itt semmi sem tehet benne kárt. Ez csak akkor változik meg, amikor a jobb szeme érett paradicsomként robban ki a foglalatából, hála a sugárnak, minek másik vége Ethan-hoz vezet. Fülsüketítő fájdalmas ordítása kilométerekre is megfagyasztja a vért abban, aki hallja. -A bőre túl kemény, csak a gyenge pontjait lőjék!
Freya ideiglenes biztoságba kerül mellettem az asztal alatt, a kérdésére, félmosolyra húzom a számat. - Csak minden hónap második keddjén… Sikerül elérnem a rakteret, bár kevésen múlott, és a sárkány is kiszúrt magának, de a többiekre szerencsére számíthatok. Niko találata eltereli rólam a figyelmet, amikor a dög földet ér, majdnem kiejtem a kezemből a gránátokkal felszerelt hevedert, de végül sikerül a vállamra/nyakamba kanyarítanom. Az egyik kezemben egy tatalék tár Press fegyveréhez, a másikban egy Nikoéhoz, és már ugrok is ki a raktérből. Nagyjából csillagokat látok a sérült combom miatt, de nem foglalkozom vele. Press kérdésére kutyafuttában válaszolok. - Megvagyunk! és a tartalék tárat is így dobom mellé, miután elhelyezkedett a MOR mellett, utána Niko felé iramodom, bár igyekszem elkerülni a sárkány farkát és szárnyait. A fájdalmas üvöltésbe a dobhártyám is beleremeg, nagyobb ívet kell kerülnöm, a szabad kezemben már ott van az egyik gránát, de amíg nem vagyok biztos benne, hogy szükség van rá, nem akarom elvonni a figyelmét a vele szemben állóról, mivel nála van olyan fegyver, amivel hatásosan szájpadláson tudja lőni, ha fél pillanatra abbahagyja a feje dobálását, amit valószínűleg kivált a szeme elvesztése. Ha mégis szükség lenne rá, készen állok rá, hogy alá hajítsam a gránátot, és arra is, hogyha Niko közelébe érek, odadobjam neki a tartalék tárat.
Csüt. Jan. 31, 2019 9:03 pm
