Egy évvel ezelőtt a Halloween-i bulin kicsit túl átélhető volt az ünnep eredeti szelleme, ezért a mostanin alaposan gondoskodnak róla az embereim, hogy senkinél se lehessen fegyver, leszámítva azt a fél tucat katonát, akik nem túl fantáziadús módon állig felfegyverzett Jola rohamosztagosnak öltöztek, és árgus szemekkel figyelnek, nehogy megismétlődjön a tavalyi eset.
Pár órája dokkolt be az utolsó sikló, fedélzetén mindenkivel, aki még nem tért vissza a rejtekhelyről. Ott jelenleg is zajlik a kibővített reaktor automatizált terheléstesztje. Donovan biztosított róla, hogy működni fog, és gond nélkül fogja ellátni a meglévő termet fénnyel, fűtéssel, gravitációval és energiával, 0% eséllyel arra, hogy működés közben felrobban de...az ilyesmit érthető módon mindenki jobban szereti máshol kivárni.
-Tudod, amikor azt mondta, működő lézert szeretnék bele, nem egészen erre gondoltam.
A jelmez karjába épített lámpa pirosan villog, valahányszor megnyomom a gombot, mire a fiam sokadszorra is elneveti magát. Mivel elkezdenek beszállingózni az első jelmezesek, ő is megkapja a jelmeze utolsó darabját, a kapitányi sapkát. Letérdelek elé, a fejére húzom, és tisztelgek is előtte. Ahogy kell.
-És most tudod a dolgod...
Várok pár percet, aztán a ruhába épített -valóban működő - rádiót bekapcsolva szólalok meg.
-Alex. A kantinban furcsán villognak a fények. Szerintem baj lehet valamelyik elosztóval. Gyere fel, és nézd meg.
Aztán megrázom az ujjam a gyerek felé, aki épp visszapattint a helyére egy szervizpanelt. Csúnya rossz dolog ilyet csinálni...kihúzni egy csomó kábelt, mert egy jelmezes fickó ezt mondta. Valóban elkezdenek villódzni a fények, de csak kicsit. Nem akarunk sötétséget. Alex percek alatt megoldja, ha minden jól megy.

Hidegen hagy a többiek paryt láza. Az embereim elengedtem, mint a legutóbb. Bár most érdekes módon egy –egy maradt. Összességében hárman vagyunk szolgálatban a gépházban. Itt már a romeltakarítás megtörtént és csak a kárelhárítás maradékát végezzük. Egy szó mint száz, a gépház egészen jó állapotban van mostanra. Én is. A töréseim teljesen rendben vannak. Összeforrt minden csontom. A fizikai állapotom is kitűnő. Mára már teljesen nyugodtan dolgozom én is. Nem kímélem magamat és nem csak a parancsokat osztogatom.
A kommunikátorom üzenetet jelez, pontosabban hívást. Végig hallgatom és csak a szemeimet forgatom meg. Összeszedek pár dolgot, ami kellhet. Fogó, kulcs, és pár apróság. Ami egy kis hordozóban elfér. A villodzó fényekhez nem fog kelleni sok cucc. Valószínűleg a kábelekkel lesz gond, szétcsúszott illesztés, vagy zárlat. Esetleg biztosíték probléma. Ehhez meg tényleg nem kell sok minden. Szóval, nem is sietek, a zárlat lehetőségének minimális lehetőséget adok. Nyugodt tempóban baktatok fel.
Valami kavarodás miatt fehér pólóm lett. A mosodában a csajok elbaszták a dolgot. Póló meg kellett, hát dolgoztam fehérben ami mostanra már inkább szürke…. de lényegtelen…
-Mi van bádogdoboz?! – Szegeze, a Kapitánynak, amint kinyílik a kantin ajtaja és meglátom ott őt. A kölyöknek csak intek egyet. Ha jön ökölpacsizni, akkor azt megkapja. Utána megyek a hibát keresni. Nem szándékozom maradni. Kell ez a fenének…. és most medence sincsen hogy egy másik valódi bádog doboz belevágjon… mert toyboymikrobi meg tudja tenni….. anyját….

Úgy vélem mindenkinek kijár ez a lazítás. Sokat dolgoztunk az elmúlt hónapokban. Nagy volt a feszültség a csata miatt, amit végül megnyertünk. Még a mai napig is nehéz elhinnem ezt, hisz annyival kevesebb haderőnk volt hozzájuk képest. Nem is értem, hogy miért nem adtak bele mindent... De az is lehet, hogy csak meggyengíteni akartak... No de most nem szabad ilyeneken agyalni. A lényeg, hogy túléltük és itt vagyunk.
Egy régi könyvben láttam, hogy a Földön naaagyon régen így öltöztek a nők. Nagyon megtetszett nekem, így gondoltam miért is ne próbálnám ki? Talán még Powellnek is tetszeni fog... Eh ez, de fura... Eddig sosem érdekelt, hogy valakinek tetszem e vagy sem... Most meg... Pff mit hoz ki belőlem ez az őrült?
-Szép jó estét!... Azi hát te itt? De jó, hogy eljöttél!-Veregetem meg a lapockáját. Legszívesebben egy ölelést adnék neki, de ennyi szem előtt azt hiszem nem élném túl.
-Kapitány!-Tisztelgek KicsiE előtt, majd felnevetek Ethant látva.
-Hát te meg minek öltöztél be? Ez nem az egyik kiszanált űrruhánk?-

Idén is van halloweeni parti, de egyben azért győzelmi is, hisz nyertünk az Arkan ellen, és egyben ezt is ünnepeljük. Ugyan még megvan a tavai manos cuccom, de idénre valami másra gondoltam, ha már úgyis oda vagyok star wars ért, ezért most jedinek öltözök, viszont a jelmez nem egészen a szokványos jediöltözet, és csuklyás köpeny sincs. Így indulok neki idén is a kantin felé, ahol már vannak egy páran. Arra azért kiváncsi volnék, hogy idén is lesz e a droid páros, vagy esetleg másban lesznek e.
- Üdvözletem! - Köszönök, majd körül nézek. Kicsi Et megpillantom kapitányi jelmezben, Ethant pedig... nos minek is öltözhetett? No és Alex, ő mi akar lenni?

A parókámat igazgatva közelítem a buli helyszínét, és magamban fogadkozom, hogy ma nem leszek olyan elveszett és bénácska, mint legutóbb. Táncolni akarok! Hiszen túl vagyunk egy halálközeli élményen, és még mindig van kedvünk partizni. Ami fontosabb, hogy lehetőségünk is. Ezt muszáj kihasználni.
Meglehetősen merész a jelmezválasztásom, de kit érdekel? Egyszer élünk, és ha így megy tovább úgysem valami sokáig. Veszek egy nagy levegőt és belépek. Ahogy meglátom a többieket, azonnal elfelejtem az alig egy perccel korábbi fogadalmaimat és azonnal az egyik sarok felé húzódom. út közben még felkapok egy pohár valamit, és beállok egy olyan helyre, ahol lehetőleg senki sem figyel és gyűjtögetek némi bátorságot.

Sokat gondolkoztam azon, hogy eljöjjek e a mai partyra. Igazából nem nagyon láttam értelmét, hisz mégis mit csinálnék ott?... De aztán a többi nővér csak rávett engem is. Mondjuk sokat kellett gondolkoznom azon, hogy mi is legyek. Aztán eszembe jutott egy régi filmből egy szexi gonosz nő. És igazából miért is ne? Nővérként én is "mérgekkel" dolgozom egyesek szerint.
A tükör előtt állva sóhajtok egyet, majd nagy nehezen, de elindulok. A cipőm kopogása csak úgy vízhangzik az üres folyosón, ami az idegemre megy, így inkább le is veszem addig, míg a kantinhoz nem érek.
Elég sokan jelen vannak már, de ami igazán meglep az az, hogy Azi is itt van. Egy pillanatra csak figyelem a kisebb társaságot, majd tovább sétálok. Ekkor veszem észre Leda-t így egy halvány mosollyal sétálok oda mellé.
-Szia! Jó kis jelmez! De miért álldogálsz itt egyedül?-

A fiam mindenkinek vissza tiszteleg, és úgy húzza ki magát, mintha feltett szándéka lenne, hogy még ma behozza a kettőnk közti magasság különbséget.
-Ő Buzz Lightyear! - Javítja ki azonnal Freya-t, aztán Leda felé kezd el pillantani, és én csak sóhajtok erre. Bocsánatkérőn mosolygok Freya-ra, és magára hagyom a kicsivel, meg a múmiával, de a kölyök persze nem hagyja abba.
-Úúúú....ez de menő. Ha meghúzom azt a kilógó gézt, te is pörögni fogsz, mint a rajzfilmekben? Kipróbálhatom? Légyszi-légyaszi!
Ezt már alig hallom. Én Azihoz sétálok, és átkarolom a nyakát az űrruhámban, miközben a kezébe nyomok egy poharat.
-Bocs de.... - És ekkor a többiek felé fordítom. Az itt lévő civilek közül vagy 20-an megemelik a  poharuk fell, mintha távolról akarnának így koccintani vele. Az emberrel, aki megszabadította őket Holt-tól. Én pedig nem eresztem őt.
-Ugye maradsz?
Közben látom, hogy a terembe Tom után megérkezik PRessia is.


//A sorrend akkor innentől: Ethan,PRessia, Azi, Freya,Powi,Jin-jin, Leda,Chen. A sorrend addig nem változik, amíg ennyien vagyunk XD

Végre sikerült elaltatni Zettát, és én is magamra húzhattam az idei jelmezmet. Nem mondhatnám, hogy ez a testhez álló cucc kifejezetten előnyös a mostani formámra, de nem izgat különösebben. Ha valakinek nem tetszem, nézzen másfelé.

Megtöltögetem a vízipuskákat vízzel, és beletömködöm egy hatalmas hátizsákba, amit tudok, párat pedig a kezemben viszek. A csajok többsége már úgyis tudja, mire kell ez nekünk, de aki nem, az is hamar ki fogja találni. Egy nagy pókugrással érkezem az éppen még nyíló ajtón keresztül, és sorra a lányok kezébe adok egy egy pusit, amerre csak járok. - Jóra használd, jedi lány! - kacsintok Jinire, miközben a kezébe nyomok egy fegyvert. - hé doki, ne nyuszulj, mert ebben a cuccban sosem leszel láthatatlan. - Lédának, majd a zöld istennőnek is dobok egy mini vízágyút. - Helló szépség, tudod, mi a dolgod! -  Chen is megkapja, amit kell, majd felkiáltok és megrázom a fegyverem a plafon felé. - Támadááááááááááááááááás! -  Azit lövöm le legelőször, és nem is csak egyszer, aztán Ethan sisakjának is adok egy kis szélvédőmosást. Azt még nem tudom, hogy Azi azért fog- e kinyírni, mert szarrá locsolom, vagy azért, mert egy csomó műanyagot pazaroltam a puskanyomtatásra. De kit érdekel? vizespóló versenyért mindent!