Ahogy menekülök Azi elől a terem elsötétedik. Azonnal meg is állok, hisz nincs kedvem valamiben elbotlani, vagy éppen nekimenni valakinek. Mivel nem szívesen találok el olyan embert, aki nem érdemli meg, így nem lövöldözöm tovább. Úgy tűnik sokan élvezik ezt a sötétséget... De így hogy folytatódik a party?
Nem tudom, ki mire számít, de KicsiE nem valami rosszaságon töri a fejét. A sötétben a panel mellé térdel, és végre kijavítja a hibát, amit okozott, ha már Azinak nem sikerült a sok zavaró tényező miatt. A lámpák lassan, nagyon lassan térnek magukhoz. Még Épp Csak félhomály van, amikor kicsit eltávolodik az Arcom Pressitől, és halkan morogva szólalok meg. -Valami nem oké... Látom, ahogy a feleségem fürtjei maguktól emelkednek meg, és igazából mi is. Gyorsan körbenézek, jelenthet-e bajt ez az új fejlemény, de aztán úgy döntök, ideje úgy tenni, mintha ez is a buli része lenne, és csak ölelem tovább PRessit. -Szabad egy antigravitációs táncra hölgyem? Közben mindenki érezheti, hogy bizony a mesterséges gravitáció itt felmondja a szolgálatot, és Morgan csapdái is megemelkednek, még nagyobb blokádot képezve. A súlytalanság azonban nem csak móka és kacagás. Hamarosan mindenki érezheti, ahogy első körben eldugul az orra, és aki nem tapasztalta még, annál felléphet enyhe émelygés is. Alkohollal együtt ez nem a legjobb, Stone Doki le is ül egy asztalra azonnal.
Egy szék kerül az utamba. Nem esek át rajta. Azt azért szerencsére nem. De elmormolok egy szép hosszú szitkot orosz nyelven. Hangos orosz szitokáradat következik. Nem, nem a lámpák miatt, amit KicsiE megoldott helyettem. Sokkal inkább a gravitáció miatt. Elég hamar leveszem én is a dolgot. Na, most van az, hogy kurva gyorsan máshová kéne eljutnom.
-Mondjuk egy fásliba tekert idegent?-Vigyorgok, bár nagy eséllyel nem látja, de érezheti hangomon, hogy jó a kedvem. Örömmel ülök az ölébe és onnan figyelem a lámpa gyors mozgását, majd csodák csodájára ismét felgyulladnak a fények... Viszont cserébea gravitáció eltűnik. Továbbra is kapaszkodom Powellben. - Huha... ez egyre furább. Ez bár most igen poén, de valami nagy gáz lehet!-Nem hiszem, hogy ezt így tervezték a szervezők. Ahogy megpillantok Kapit és Pressit táncolni elengedem Powellt és kiegyenesedem. -Mi nem próbáljuk ki?-
Az áldásos sötétség nem tart sokáig, a fények hamarosan újra erőre kapnak, helyette viszont annyi a gravitációnak. Elég sok szimuláción és egyéb gyakorlaton átestem már ahhoz, hogy annyira ne viseljen meg a dolog, ám az érzés attól még nem mennyei. Főleg úgy nem, hogy nemrég puzzleözték vissza a belsőségeimet a helyükre. - Jó kérdés. - szólalok meg és továbbra is a karjaim között tartom Freya-t, azután körbepillantok a teremben. Közben Peterson kikecmereg az ölelésből és táncba invitál. - Amíg nem pánikol senki, azt hiszem semmi akadálya. - mosolyodom el és felegyenesedem én is, kezemet a nő felé nyújtva. Igazán komikus lenne, ha most ütne be a blama.
- A francba. - sziszegi, ahogyan felvillanak a fények. Ennyit a csínytevésről, kénytelen visszaváltani felelősségteljes felnőttbe, amivel nem is lenne problémája, de a gravitáció ellene dolgozik. Szó szerint. Belekapaszkodik az első, stabil dologba, amit ér és óvatosan mozdul, nem szívesen kötne ki a plafonon, vagy egyéb érdekes szituációban, főleg nem az akarata ellenére. - A francba. - ismétli önmagát, szerencsére az arcát maszk fedi, a frusztrációja rejtve a kíváncsi tekintetek elől.
Ugyan a fények fel gyúlnak, viszont most a gravitáció az ami elmegy, és mindenki lebegni kezd, és két páros is táncba kezd. Én pedig tovább locsolom akit érek, míg a vízipisztoly kinem fogy.
Miután Azit elintéztem, elkap az űrhajós, aki pont a legjobbkor érkezik. Ha Alex tényleg ki akarna nyírni, előbb Ethannel kellene számolnia. Szerencsére inkább könnyű préda után néz. Átölelem Ethan vastagra jelmezelt nyakát és elvigyorodom. - Kibaszottul utálom, hogy nem tudlak sehol letaperolni, mr. Lightyear. - A sötétséggel nem törődve csókolom hosszan és bele is gabalyodnék, ha ő nem figyelmeztetne. Aztán rájövök én is. - Ha a kölyök csinálja, akkor el kell beszélgetnünk vele a buliszervezésről, mert mindkettőnket lekörözött.... - Ahogy elemelkedünk a padlótól, csak még szorosabban ölelem és bólintok egyet. - te táncolsz, én kapaszkodom... - ahogy ezt mondom, közben át is megyek pókmajomba és a lábaimat is köré fonom és csak vigyorgok rá. - Baszki, mikor jön a hab? azzal lenne teljes az élmény!
A fények hamar visszatérnek, de cserébe a gravitáció mondja fel a szolgálatot. Mindenki lebegni kezd. Van aki kihasználja és örömködik egyet, van aki megijed, vagy csak kapaszkodik valamiben. Én nem csinálok semmit. A vízi pisztoly a kezemben, de túl sok hasznát most nem veszem neki. Talán a számomra ennyi volt az este. Ha visszatér a gravitáció lehet jobba, ha visszavonulót fújuk.
-Jövőre majd én öltözöm pókembernek, te meg... Sokadszorra mérem végig őt. Elég nehéz betelni a látvánnyal. Annyira nem is hat meg, hogy kicsit most kitör a káosz. Pár percig legyen ez valaki más gondja. A hajó egy helyben áll. Megvagyunk addig gravitáció nélkül is. -Hab...nem is rossz ötlet? Amíg beszélgetünk, a fiunk ugrálóvárban érzi magát. A padló és a plafon köz pattogva lövöldöz tovább, igaz vízsugár helyett vízpöttyöket, nem túl nagy sebességgel. A többségüket Leda-nak címezi. Még az is lehet, hogy mindet, csak nem sikerül neki túl jól céloznia ugrándozás közben. -Felkészültél? Kinyitom a karomon a panelt, és egy gombnyomás után a plafononból elkezd spiccelni a hab....pontosabban...nagy hab gömbök indulnak meg lefelé...lassan...komótosan. De akit eltalálnak, az nem fogja elfelejteni.
Pént. Nov. 06, 2020 9:15 pm
