Jó volt kicsit kikapcsolódni, szórakozni. Ez ráfért mindenkire. Rengeteget dolgoztunk a csata előtt és most utána is, hogy helyrehozzuk a károkat. Így igen, mindenki megérdemelte ezt. Gondolataimból Powell ránt vissza. Egy halvány mosollyal pillantok felé.
-Ne haragudj, csak kicsit elgondolkoztam. Hozhattunk volna kaját a partiról... Kezdek éhes lenni.-És attól tartok, hogy később csak még éhesebbek leszünk. Azt hiszem most már mindenki tudja, hogy bizony... Powell kitartása nem volt hiába és végül beadtam a derekam. Igaz még nem mondtam neki igent az ajánlatára, de az még korai lenne, amit vele szerencsére meg tudtam beszélni.
-Igen, jól éreztem magam. Jó volt kicsit lazítani...és veled lenni.-Oké nem voltunk kettesben, de ettől még nagyon is élveztem a helyzetet. Igazából a vízi csata után már nem igen foglalkoztam mással.
-Hova menjünk? Nekem csak olyan helyek jutnak az eszembe, ami nem túl romantikus és veszélyes is lehet.... -Nem akarom sokáig húzni a hely keresgélést. Le akarom már hámozni az arcáról azt a vackot. Látni akarom őt, érinteni... De próbálok még türelmes lenni.

Először nem értem mire fel ez a nagy lendület, de mikor felfogom, hogy hol is vagyunk csak elmosolyodom. Ez a hely nem is jutott az eszembe, pedig mennyire nyilvánvaló. Ide nem hozattunk senkit. Talán mert nem volt olyan állapotban, vagy csak már felesleges lett volna? Már nem is tudom miért maradt üresen ez a nagy terem... De nem is izgat, hisz ez azt jelenti, hogy megtaláltuk az a helyet, ahol mi ketten ellehetünk. Talán be is kéne költözni ide. Így legalább lenne egy kis magán szféránk.
Amint jelt kapok, hogy minden rendben van be is sétálok és megállok Powell mellett.
-Ennél tökéletesebb... Hé!...-Rácsapok Powell kezére.-
-Eddig vártam, hogy letekerhessem rólad ezt szart.. Ne vedd már el tőlem az örömöt!-Meg is fogom a géznek azt a végét, amit ő is elkezdett letekerni. Csak akkor hagyom abba, mikor a nyakához érek. Végre rendesen bele nézhetek a szemébe. Kezemet felemelem és először csak beletúrok a hajába, hogy összekócoljam azt, majd végig simítok az arcán.
-Hát.. Sokkal helyesebb voltál a kötéssel.-Nem nevetek, csak mosolygok, majd végre megcsókolom őt, de még visszafogottan.

Elmerülök a csókban, kezeim az arcára helyezem, ahogy közelebb húzódom hozzá. Legközelebb megtiltom neki, hogy ilyen jelmezt válasszon magának... Vagy legközelebb én fogok így öltözni és akkor megérti milyen kínzás ez a másik félnek.
Nehezen engedem el, de egy kis időre muszáj lesz. Látom, hogy végig mér. Nah igen, végül én is kaptam egy adag vizet és a ruhám világos színű. Gondolom semmi sem titok előtte. Bár úgy is látott már ruha nélkül, így meg végképp nem az.
-Azt hiszem igen, bár veled voltam itt utoljára, de gondolom azokat a holmikat te hoztad.-Kelleme este volt az. Akkor jöttem rá, hogy Powell nem is olyan idióta, sőőt. Szóval igen, nagyon jól sikerült, főleg a szimulációs versenyünk. Majd egyszer igazán megismételhetnénk.
-Én erre nézek körbe.-Mutatok bal irányba, majd el is indulok. Kinyitom az ajtókat, bekukkantok. A takarítószertár már megvan, de annak semmi hasznát nem vesszük...
-Bingó!.. -Ha oda jön hozzám a kezébe nyomok jó pár takarót, majd én is megfogok néhányat. Jók lesznek ezek párnáknak is. Több takarót is egymásra pakolunk. Igaz még mindig nem olyan kényelmes, mint egy ágy, de a semminél sokkal jobb.

Csak vigyorgok Powell gyorsaságán. A jelek szerint kezd türelmetlen lenni.... Pedig az ő jelmezét jóval nehezebb lesz lehámozni róla...És ez általál rólam is.
Mielőtt leheveredem mellé kiengedem a hajam. Bár az is kissé vizes, de majd megszárad. Még helyezkednék egy sort, de nincs rá lehetőségem. Azonnal letámadnak engem. Tény nem bánom a dolgot, sőőőt... Kár, hogy véget ér egy kis időre.
-Azt hiszem az enyém még veszedelmesebb lesz.-Pillantok le a kezére, gyengéden alsó ajkamba harapok, majd ismét a szemeibe.
-Amíg rólad nem kerül le, addig rólam se.-Mosolyodom el, majd kicsit felemelkedve újra megcsókolom őt, miközben megkeresem az újabb géztekercs végét. Én akarom őt kihámozni belőle. Ha már ilyen idióta volt, hogy ezt választotta legalább ez az örömöm hadd legyen meg.
-Legalább megtanulod, hogy legközelebb jobb, ha mondjuk... Tarzannak öltözöl... Tudod azon nincs más csak egy ágyékkötő!-Kacsintok rá, majd ha engedi felülök őt is húzva magammal, hogy letekerhessem a mellkasáról is a gézt.

-Benne vagyok!-Nekem nem sokat fog változni a jelmezem akkor, de neki... Igen sokkal gyorsabban szabadul majd meg a jelmezétől, bár tudtommal nem is feltétlenül kell attól megszabadulni. Túl sok vizet nem kavar az az aprócska kis anyag, ami eltakarja fenségességét.
Próbálok én is sietni a kicsomagolásával. Mintha csak a karácsonyi ajándékomat kapnám meg. Persze azrt figyelek. Nem szeretném, ha véletlenül megsérteném.
Viszont ő kevésbbé óvatos és a ruhámnak már búcsút inthetek. Ha tudta mennyiért szereztem lehet nem bánt volna így. Már csak az a kérdés, hogy így, hogy egyikünknek sincs egy normális gönce sem hogy fogunk visszajutni az ideiglenes helyünkre?
Természetesen én is alaposan végig futtatom rajta a tekintetemet. Túl régóta rejtegette már előlem.
-Ne fogd vissza magad!-Kacsintok rá. Én is ugyanúgy vágyom rá, ahogyan ő is rám, de tudom, hogy semmi olyat nem tenne, amivel bánthatna engem.  Átadom magam neki, hagyom, hogy ő irányítson.