- Most nagyon, nagyon aljas vagy. - mormolom a nyakába, ahogyan mocorogni kezd.
Sóhajtok egyet és ölelem, csókolom, cirógatom, nem mozdulok, nem hagyom, hogy elhúzódjon, nem mintha akarna, de ha szeretne sem lehetséges. Egy megveszekedett pióca veszett el bennem és most kiélvezek minden vele töltött pillanatot. Az sem érdekel, ha éhenveszünk, ha meztelenül találnak minket, holtan a moziteremben. Bánom is én...
- Ez még kérdés volt? - pillantok rá hatalmasra nyílt szemekkel és puszit nyomok az ajkaira.
Az én fejemben meg sem fordult, hogy visszatérünk a régi életünkhöz. Ha elkezdődik a szolgálat, hiába leszünk a hídon, valószínűleg ő ezerfelé fog rohanni ügyetintézni, aládolgozni a kapitánynak, én pedig nem szórakozhatok a kommunikációs vonalakkal. Akármi van ott kint vagy lehet kint, ismeretlen és nem tehetjük kockára a hajó legénységét. Heccből, felelőtlenségből nem.
- Tudom, hogy sokszor baromkodom, és nem egyszerű komolyan venned, de veled akarok lenni. Túl sok minden történt, hogy egy pillanatot is elpocsékoljak. - jegyzem meg és megcsókolom őt, aztán elmarkolom a kerek fenekét és egészen magamhoz húzom őt.
Ha még tovább mocorog, akkor meg Powi Junior olyat tesz, amit valószínűleg nem bánunk meg, de lehet meglepi az orvtámadás...

A mai estével azt hiszem rekordot állítottunk, legalábbis egyelőre. Miután újra elmerültünk egymásban, őszintén szólva hamarabb elkapott az álom, mintsem vártam volna. A semmiből riadok fel, aztán pillantok a moziteremben lévő kijelzőre...
Huh, ugyan már hajnal felé járunk, de még szerencsére mindenki az igazat álmát alussza, pontosabban kéne aludnia. Tekintetem Freya-ra siklik, ha alszik, nem fogom felébreszteni, ha a mocorgásom miatt mégis éberre pillázza magát, akkor odahajolok hozzá és egy puszit nyomok a homlokára.
- Elszaladok a cuccainkért. - jelentem ki határozottan, aztán visszaeszkábálom magamra a jelmezem maradványait, nem a legideálisabb, de közszeméremsérétsért már nem fognak fogdába zárni.
Gyorsan és célirányosan haladok az átmeneti lakórészünk felé, némán settenkedek - hála a kiképzésnek és mert furcsa állat vagyok -, a pillanat törtrésze alatt kapkodom össze a cuccainkat, majd vonulok vissza a moziteremhez.
Útközben megejtem a kantint, felpakolom magamat egy-két pudinggal, végül ténylegesen visszatérek a parancsnokhoz. Gézbetekert málhás szamárként sikeresen debütálok.
- Tádáááám! - vigyorgok büszkén.

- És még Tarzant akartál volna a Múmia helyett. - fejet csóválok és bár értékelem, hogy Freya értékeli a göncöt, azért megválok tőle és egy boxert húzok magamra, ha már itt vannak a cuccaink.
Aztán pudingot, kanalat és egy üveg vizet ragadok magamhoz, majd visszamászok a takaró halom alá, ahol egy édes macsek vár. Átnyújtom a szerzeményeket Freyanak, aztán az oldalamra fordulok és megtámasztom a fejemet a karomon. Ezerszer mondtam és elmondom ezeregyedjére is, meg tudnám szokni ezt. Csak mi ketten, nyugiban, a külvilág bajai nélkül.
- Mindenki húzza a lóbőrt. Kimerültek. - szólalok meg újfent, híradást tartva a kinti szituról.
Mondjuk ez nem csoda, a Jolán lévő összes ember mindent beleadva dolgozik azon, hogy minél előbb visszatérhessünk a rendes kerékvágásba. Ez pedig energiagyilkos.
- Ízlik? - bökök az édességre, noha ez hülye kérdés.
Édesszájú kisasszonynak pont ne ízlene a desszert? Mosolyogva nézem, ha falatozik már.

A fejemet megingatva vigyorgok a nőre, aztán csak csöndesen hallgatom. Szeretem mikor ilyen ellazult és játékos, ilyenkor tudom, hogy sikeresen kirángattam a komoly parancsnoki szerepköréből.
- Nem hiszem, hogy túlságosan félteni kellene a "jó hírnevemet", az itteni emberek nem hiszik el, hogy nekem van olyanom. - nevetem el magamat, aztán sóhajtok egyet.
Nos, a képességeimet viszont elismerik és ez bőven elég. Az, hogy ki mit gondol rólam, más lapra tartozik, nem igazán érdekel, csak azt sajnálom, hogy emiatt esetleg Freya döntéseit megkérdőjelezhetik, noha nem parancsnoki szinten. Inkább a férfiak terén, ízlés szempontjából. A döbbent tekintetek: "Powell? Pont Powell? Annyi más jó embert találhattál volna, Parancsnok."
Megint sóhajtok egyet, aztán a pudingos támadás ránt vissza a jelenbe.
- Hééé! - ráncolom össze a homlokomat játékosan, aztán letörlöm az ujjammal az édességet és lenyalom.
- Pilóta létedre rettentő rossz a koordinációd, Parancsnok. A szám itt van. - mutatok az ajkamra, persze csak húzom ezzel Freya agyát.

- Ó, jajj, az összetört szívek klubja. Utólag belegondolva lehettem volna kevésbé seggfej is velük, de sosem ígértem olyat, amit félreérthettek volna. Mindegy is. - legyintek egyet, elég bizarr a múltbéli kalandjaimat feszegetni a mostani párom előtt, főleg így, ágyban, párnák között,szerelmeskedés után.
Tudom, hogy Freya-t nem érdekli a múlt és az sem, hogy mások mit szólnak hozzánk, ettől függetlenül elmondhatjuk, mindennek van határa. Hát befogom a számat.
- Nagyon, nagyon rossz vagy. És maszatosan eszel. - jegyzem meg, igyekezve komoly képet vágni, aztán ahelyett, hogy letörölném a homlokomról a pudingot, letámadom a másikat és odadörgölőzöm hozzá.
Kb. mindenét éri a csokiszósz, aztán visszavonulok és a mellettünk heverő gézköteggel törlöm le a megmaradt édességet az arcomról.
- El fogom kobozni az édességet! Nem viccelek. - emelem fel a mutatóujjamat, de a komolyság oda, helyette megcsókolom a nőt, aztán elheveredek a nyoszolyánkon.
Nem ártana aludni pár órát, mielőtt vissza kell térnünk a valóvilágba.