Eligazító

Parancsnoksági Fedélzet

A szoba, ahol a küldetések előtti eligazítást, és egyéb tanácskozásokat szokták tartani. Az előtérben egy nagyobb -padlóba süllyeszthető -  asztal található, legfeljebb 8 székkel, mögötte egy hatalmas kijelző, a szoba másik felét pedig vagy 100 szék foglalja el. Elválasztó falakkal el lehet takarni ez utóbbit, ha meghittebb tárgyalásra szeretnék használni a termet, vagy egy gombnyomással újra eltüntetni a falat, ha az egész legénységet meghívnák.

Korán van, túlkorán. Félig még kómásan sétálok a folyosón. Egyik kezemben a kávés bögrém, másikban meg az a vacak, ami nélkül egy lépést sem tehetek meg... Szinte még a mosdóba is ki kell vinni magammal...
Végre Ethannal találtunk egy olyan napot, mikor mind a ketten nyugiba le tudunk ülni beszélgetni. No nem arról, hogy ki hogyan aludt, mit evett, rendszeres e a széklete. Ennél sokkal komolyabb dolgokat kell átbeszélnünk, ami nem várhat tovább.
Elsőként érkezem, korábban jövök direkt, hogy kényelmesen meg tudjam még inni a kávémat és ne rohanás legyen a vége. Közben meg átnézem az adatokat, az infókat. Állandóan informálnak minket az aktuális helyzetről. Ha elkészült valami, ha rosszabb lett a helyzet... Mindenről tudnunk kell, hisz még mindig nincs vége a háborúnak.
Beérve az eligazítóba leülök a szokásos helyemre, leteszem a tabletem, majd helyet foglalok. Egy korty kávé és már nyomkodom is azt a szart...

Az életem ismét abba a szakaszába lépett, amikor egy kiadós másfél perces zuhanyzás közbeni borotválkozásnak a tegnapi ebéd megreggelizése előtt kell pótolnia az éjszakai alvást, de egyenlőre nem látszanak rajtam ennek a nyomai. ÉS azt hiszem már látom a fényt az alagút végén. Pontosabban, a fényt az egyik alagút végén. Sajnos sok járat van még előttünk, és mindegyik koromsötét. Természetesen.
-Á, jó reggelt! - Köszönök be, és vetődök az egyik ülésre, semmi jelét nem mutatva annak, hogy megvárnék bárkit is. És nem is tervezem. Ezúttal épp elegek vagyunk ide ketten is.
-Vágjunk is bele, mert sok dolgunk lesz.
Egy gyors simítás az asztalon, és felélénkül a nagy kijelző a falon. A kölyök jó munkát végzett, és ezúttal már nem is volt szükség a segítségére, hogy felélesszük a rendszert. Tiszta szerencse, mert van épp elég dolga amióta visszatért.
-Első napirendi pont. A siklóflottánk pótlása. Jelenleg a Jola 2 ST-50-ből, egy ST-17-ből és egy Artemis-ből áll...meg persze a Főnix. ÉS ami még rosszabb, hiába pótoljuk a siklókat, alig maradtak pilótáink. Ki kell találnunk, hogy orvosoljuk ezt, méghozzá gyorsan.

-Jó reggelt neked is!-Pontosan ezért jöttem be korábban, hogy legyen időm ráhangolódni erre a beszélgetésre. Nem lesz könnyű egy menet, hisz lehet, hogy megnyertük a csatát, de sok mindent veszítettünk. Mint például siklókat, pilótákat.
-Egy sikló sem maradt kint, amit esetleg kisebb, nagyobb munkával életre kelthető lenne?...Illetve az összegyűjtött holmikból újat építeni? Tudom az rengeteg munkával jár, de ha megvannak hozzá az alapanyagok... Pilótát meg... Muszáj lesz a civileket is bevonni. Toborozzunk. Csináljunk egy vizsgát, amit minden jelentkezőnek kötelező végig csinálni, hogy lássuk mennyi lehetőség rejlik benne. A gyerekek között mérjük fel, hogy ki az akit érdekel a dolog és kezdjük el tanítani őket. Lehet nem fogják azt a képzést megkapni, amit mi, de jelenleg szerintem ez az egyik logikus lépés. Ha élni akarnak akkor be kell segíteniük. És talán akkor végre Azi sem basztat majd minket azzal, hogy minek hoztuk el őket....-Húzom el a szám sarkát. Többször veszekedtem vele e miatt és kezdek belefáradni.

-Nia siklója állítólag könnyen javítható. És elvileg egyet össze tudnak kirakózni a roncsokból. Újat építeni...azt nem mostanában fogunk sajnos.
Pár mozdulattal megváltoztatom a képet, és megjelenik egy másik, a számok szerint sokkal kisebb repülő alaprajza. Elég gonosz kinézetű, a 4 szárnyával, és az elforgatható Fézer ágyúival.
-Lynch egy ideje ezen dolgozik, fejben. Azt mondja a szimulációban működik de...nem tudom. Amióta Jin-jin megmutatta neki a Star Wars-t...úgy értem, nézz csak rá, olyan, mintha az egyik filmből vette volna. Minden esetre, nem vagyok pilóta, szóval ezt majd neked kell átnézned. Beszélj vele. A képzések megszervezését pedig rád bízom de...csak óvatosan. Annyira azért nem vagyunk híján pilótáknak. Végezzék csak el a rendes képzést, ha repülni akarnak.
Bár, azt mondanom sem kell, hogy a rendes képzés alatt nem feltétlen azt értem, hogy mindenben ragaszkodjunk a Consihoz. Testi lelki terror, és hasonlókra például nálunk nincs szükség, sem pedig koedukált zuhanyzásokra.
-Ha már szóba hoztad Azit... Kezdek bele óvatosan. Tudom, hogy ennek nem fog örülni. Azi pedig még kevésbé. De ez van.
-Van egy....szociális kérdés, amit nem ártana megvitatnunk. És garantálom, hogy Alex idegbajt fog kapni, bármi is lesz. Mit gondolsz az Android és az ember közötti házasságról...?
A szabályzat egyébként nem tiltja. Amikor visszavontam a Consilium törvényeit, többek közt a meleg házasságot is engedélyeztem, akkor viszont meg sem fordult a fejemben, hogy ilyesmiről is szó lehet egyszer. Honnan is tudhattam volna. Minden esetre, én kitartok amellett, hogy az ilyesmibe nem szólhatunk bele, csak az a kérdés, mit fog szólni hozzá mindenki más.

-Na ez is már valami.-Annyira azért mégsem állunk olyan rosszul, de tény... Azinak igaza volt abban, ha most támadnának akkor nagy eséllyel nem élnénk túl. Ahogy megpillantom a tervet szinte tátva marad a szám. Nekem nagyon bejön, de úgy tűnik a Kapitányunk eléggé tart a dologtól.
-Nos fogalmam sincs, hogy milyenek vannak a Star Warsban. Én még mindig nem láttam... De ettől függetlenül ez jól néz ki. Szívesen kipróbálnám... De komolyra fordítva a szót. Fogok vele beszélni. Nyilván nem hagyom, hogy megépítse, ha életveszélyes.-De legbelül nagyon reménykedem abban, hogy erről szó sincs és segíthetek majd neki. Egy ilyentől még a Volentis is megrémülne.
-Nyilván nem azt mondom, hogy intenzív pilóta tanfolyamot tartsunk és hagyjuk őket szabadon száguldani egy hét után. Kidolgozok majd egy tanmenetet... Legalább egy éves kellene szerintem. Vagy te hogy gondolod?-Egy év az rengeteg idő, lehet túl sok is és inkább csak fél évesre kellene tervezni. Viszont a gyerekek taníttatását szerintem elkezdhetnénk.
A következő kérdése igen hirtelen jön. Nem gondoltam volna, hogy ilyen téma is szóba kerülhet. Mielőtt válaszolnék neki picit elgondolkozom.
-Öhm... Kissé fura ez most így, de azt gondolom nem ellenezném. Mármint fura így kimondva, de ha belegondolok... Tomra annak ellenére is, hogy tudom, hogy Az nem gondolok rá úgy, mint egy "robotra". Annyira emberi, hogy ez elfeledteti az igazságot... Mégis milyen jogon szólnánk bele mások életébe? Ha valaki egy androiddal akarja összekötni az életét, hát hajrá.-Dőlök hátra most már én is a székemben.
-Ki akar házasodni?-Bár azt hiszem már magam is tudom rá a választ.

Sóhajtok, és mosolyogva nézem, ahogy felcsillannak a szemei. Pilóták...egész aranyos, mennyire odavannak ezekért. Bár gondolom mindenki így van ezzel valahogy, legfeljebb annyiban mások, hogy a játékaik nem ugyanazok.
-Próbáld ki a szimulátorában. Nem tudom mikor lesz ideje rá, hogy meg is építse. Nála nehéz belőni, mennyire elfoglalt valójában. a képzést viszont rád bízom. 1 év kevésnek hangzik, de lehet csak azért, mert én 100 év alatt sem tudnám megtanulni. Majd meglátjátok.
Tudom, nem valami segítőkész válasz volt ez, de okoskodni sem szeretnék. Akiket ismerek pilótákat jóformán születésük óta tanulják ezt, és még úgysem lesz mindegyikük ász. Nem vagyok benne biztos, hogy mi a helyes út ebben. Ami kár, mert kellemesebb téma, mint a következő.
-Nyilván nem ellenezzük. Csak készülj fel, hogy ha összeadjuk őket, lesz aki morog érte. Még talán Azin kívül is. És igen, ők azok.
Kétlem, hogy hozzá nem jutott el a hajó egyik legszaftosabb pletykája, az a párocska pedig tényleg gyakori beszédtéma. Érthető módon. Egy lázadó android, aki megszökteti az egyik legvéreskezűbb tanácsos feleségét.
-Mellesleg, külön kérte, hogy te add majd össze őket.
Rámosolygok, aztán mély levegő, és újra képernyőváltás. Ezúttal a Rasa rendszer térképe jelenik meg, kiemelve rajta a Volentis-t, a Jola-t, és néhány nagyobb bolygót, meg persze az érkező ismeretlen hajót.

-Elhihetet, hogy ki is fogom próbálni!-Lehet, hogy amint vége ennek a megbeszélésnek felkeresem őt és bármit is csináljon elráncigálom a szimulációs terembe. Na jó... Ha éppen Nadival van kettesben...megvárom...
-Oké meglátjuk. Ha nem bánod bevonnám ebbe Powellt is. Szerintem neki is lennének majd jó ötletei hozzá. Jó a munkájában.-És most nem a barátnője beszél belőle. Mindig is ez volt a véleményem, csak nem igenhangoztattam neki, mert nagyon is tisztában van ezzel. Nem kell jobban növelni az egóját... Bár csata óta úg tűnik már nem hisz magában annyira.
-Pont leszarom azokat, akiknek nem fog tetszeni a dolog. Törődjenek a saját életükkel. Ha mindenki teljesen tiszta és senkinek sincsenek hibái, nah majd akkor lehet panaszkodni bármire is... Ha meg túlságosan is unatkoznának azok az illetők majd találok nekik munkát.-Senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki, kivel házasodik. Ha ők ketten így döntöttek, akkor legyenek boldogok és pont. Elfintorodom azon, hogy engem kért meg Tom arra, hogy összeadjam őket...
-Egyszer Ethan ezt visszakapod! Komolyan! Amióta kitaláltad ez a baromságot a legtöbb házasságot nekem kellett levezényelnem....-Nézek rá gyilkos tekintettel. De mivel most egy barátról van szó, így nem fogom lepasszolni, de akkor is utálom ezt csinálni.
De végül a téma komolyabb vizekre terelődik. Hiszen ezért találkoztunk most. Egy nagy levegőt veszek ahogy a képernyőre pillantok. Még koránt sincs vége az egésznek. Főleg, hogy ezt sem tudjuk kik közelítenek felénk.
-Volentis még elég jó távolságra vantőlünk... Viszont az az idegen hajó nem hagy nyugodni. Van sejtésed, hogy kik lehetnek rajta?...-Pillantok vissza a Kapitányra.

-Hááát... - Kezdek bele, ahogy Powell szóba jön. Időhúzás ez csak,a míg összeszedem a gondolataim. Láttam rajta, hogy megviselte a múltkori ütközet. Ami várható volt. A halálközeli élmények már csak ilyenek. Még egy hozzá hasonló életvidám fickónál is.
-Ha úgy gondolod jót tenne neki, nem bánom. Lynch úgyis nagy haverja, legalább lóghatnak kicsit együtt, amíg még lehet.
Aztán csak mosolygok. Úgy tűnik nem kell ezt túlbeszélni. Kitartunk az elveink mellett. Az Androidokat emberként kezeljük, vagy...valami ilyesmi. De megvannak a jogaik mindenhez, amihez a társaiknak is.
-Én tehetek róla, hogy ennyire népszerű vagy? - Kérdezek vissza, még mindig nevetve. - Persze, megtehettem volna, hogy kikötöm, hogy ehhez csak a kapitánynak van joga persze, de az olyan zsarnokian hangzik. A legtöbb házasságunk pedig a civilek közt volt...akiket te mentettél ki a bolygóról, szóval nem csoda, hogy téged akarnak. Bár, élek a gyanúperrel, hogy sokan a még múltkor elzsákmányolt tábla csokikért házasodnak, amit esküvői torta helyett adunk a párnak. Ami az én ötletem volt, szóval ja...meglehet tényleg az én hibám.
Kár lenne tagadni,mosolyt csal az arcomra a sok boldog pár, és, hogy nem nekem kell dolgoznom velük. Többnyire.
-Van pár...elméletünk. És van egy elméletünk, aminek egy hajszállal több értelme van, mint a többinek. De őszintén szólva az is elég elképesztő. Sajnos kissé lekötött minket...minden, így nem sokat tudtunk kideríteni egyenlőre. De nagyon űr tűnik, a Földről jött.
Megjelenítem a Csillagtérképen a Consilium kihelyezett megfigyelőállásait. Párat szétlőttünk a lázadás kezdete óta, párat pedig kifosztottunk. Ilyen az élet. De azért akad még néhány, ami elvileg működőképes.
-Biztos vagyok benne, hogy tőlük többet tudhatnánk meg. De mielőtt ide szerveznénk valamit. Jött egy érdekes üzenet a Consiliumtól:
Megjelenítem az üzenetet. Oscar Pavell arcát láthatja, ki kimérten néz maga elé, és pár másodperc után kezd csak beszélni:
"Ethan Dobrik kapitány, és a Jola legénysége! Ez a harc egyikünknek sem válik javára. Tűzszünetet javaslok, és a béketárgyalások megkezdését. Az üzenet indításakor elküldtem önökhöz Brown admirálist, és az unokahúgom, Faye Pavell-t, hogy megtárgyalja önökkel a részleteket. Fegyvertelen siklóval repülnek, jóhiszeműségünket bizonyítva. Kérem adják meg nekik a találkozó koordinátáit. "

-Azt hiszem félre értettél engem. De végül is Lynch is jó oktató lenne... De Powellt a tanterv kiépítésébe vonnám bele. Szerintem most jót tenne neki, ha nem kellene repülnie, de persze ezt vele is megbeszélem. Még nem nagyon beszéltük meg a történteket.-Hagytam neki időt, hogy felépüljön. Nem akartam a gyengélkedőn ezzel traktálni őt. Majd ha eljön az ideje szerintem ő úgy s szóba hozza majd.
Felnevetek a kis monológján, de engem nem ver át. Nagyon is jól tudom, hogy direkt csinálta így.
-Egy rohadék vagy. Miért kellett egyáltalán, hogy mi legyünk azok? Miért nem jelöltél ki erre egy embert? Mondjuk Ledat. Neki több türelme van ehhez. -Ami a hajón történik egy idő után mindenki fülébe eljut. Így szinte mi is mindenről tudunk, még olyan dolgokról is, amiről nem akarunk tudni. Ilyen ez a kis népes család. Mint valami iskola, ahol keresik a legizgalmasabb pletykákat.
-Ki az a többesszám?-Pislogok rá érdeklődve. Nyilván most nem ez a legfontosabb, de érdekel, hogy kivel beszélt már erről.
-Földiek? De hát nem úgy volt, hogy csak a Volentisen lévők élték túl? Az durva lenne. Bár talán még mindig jobb, mint egy teljesen idegen faj.-Legalább az embereket ismerjük... Vagyis tudjuk, hogy nagyjából mire számíthatunk. Bár ki tudja, hogy nekik milyen felszereléseik vannak. Azért jobb lesz óvatosnak lenni velük.
-Meg kell tudnunk minél többet róluk, hogy felkészüljünk az érkezésükre. Mondjuk örülnék neki, ha mellénk állnának és nem kellene velük is külön harcolni. Azt már nem élnánk túl...-Két ellenség már túl nagy falat lenne nekünk.
Csendben hallgatom végig az üzenetet és utána sem szólalok meg rögtön. Át kell gondolnom az egészet. Egy tárgyalás velük... Simán lehet csapda is ez az egész. Egy nagyot sóhajtok, majd a Kapitányra nézek.
-Nyilván ha belemegyünk nem jöhetnek a Jolára. Egy kicsit hajlok a felé, hogy ez nem átverés... De mégis kételkedem. Mégis miért akarnának tárgyalni velünk? Ennyire ne lenne tartalékuk? Ezt nem tudom elképzelni. Vagy bent is kezdődnek a lázangások...-Hangosan agyalok. Nem számítottam arra,hogy kapunk tőlük egy ilyen üzenetet.

-Ó. Ja, lehet annak több értelme van. Lynch pedig félek legfeljebb civileket fog oktatni.
Összefonom a karjaimat, és gonoszul vigyorogva nézek rá. Vicces, mennyit tud panaszkodni ez a házasság dolog miatt. Az utolsó javaslatára viszont kitör belőlem a nevetés.
-Leda...? Komolyan...Leda? Komolyan? - Megpróbálom összeszedni magam. Még úgy is csinálok, mint aki elmorzsol egy könnycseppet a röhögőgörcs után.  - Szép is lett volna. Ha valaki házasodni akar, rögtön a pszichológushoz küldjük. De komolyan. - Mély levegőt veszek, és tényleg elkezdek komolyan beszélni. Lehet apróság ez, de sok embernek nagyon fontos. Többek közt nekem is. - Nem csinálhatja más. Egy papról a többség azt sem tudja mi, Nincs kormány, se egyház. De nézd a jó oldalát. Powi-val tarthattok egy igazán zárt körű esküvőt ha szeretnétek. Akár magatokat is összeadhatod.
Ami a nagy hajót illeti, sajnos sokkal többet nem tudok neki mondani. Borzasztóan keveset tudunk róla, és még abban sem vagyunk biztosak. És ez tényleg nagyon zavar. Nagyon-nagyon.
-Alex találta meg eredetileg a jelzéseket. Volt pár ötlete, mi lehet az. De igen, biztosra kell mennünk. Van az egyik hold körül egy átjátszó űrállomás, pár nap múlva olyan pozícióban lesz, hogy gyorsan ott lehetünk, és visszaérhetünk. Nincs személyzete, szóval oda csak PRessit viszem magammal. Utána talán többet tudunk majd. Viszont...
Nyilván kitalálja, hogy ez azt jelenti, hogy a béketárgyalás az ő dolga lesz. Gyorsan rá is térek, nehogy kétségei legyenek afelől, mi a terv.
-Átverés vagy sem, most nincs kedvem kockáztatni. Az Artemis bevetésre kész van. Ideje tesztelni. És a múltkori után, ránk fér egy könnyű, és gyors győzelem. Azt szeretném, ha oda mennél egy kis csapattal, és elfoglalnád ezt a siklót. Lehetőleg élve hozd el az utasokat. ÉS vigyázz magadra. Semmi kétségem afelől, hogy ez egy csapda.