Természetesen félre is érti a szavaimat a Kapitányunk. Nem mondok semmit, de a kedvem sem lett jobb tőle. Továbbra is azt mondom, hogy meggondolatlanság a részéről Pressivel mennie. Nem tudjuk mi vár majd rájuk. Oké azt hiszik nincs ott senki, de mi van, ha tévednek? Ezen felül egy ilyen kisbabát nem lehet elválasztani az anyjától több órára. Nem hiszem el, hogy rajta kívül nem lett volna más megfelelő jelölt. Azért nem vagyunk ennyire kevesen ezen az átkozott hajón.
-Ha csak bennem mersz megbízni elég meggondolatlan volt ez a lázadás.-Pislogok rá komoly ábrázattal. Nos igen, néha mi sem értünk egyet és akkor kicsit feszültebbé válik a hangulat köztünk, de majd elmúlik idővel.
-Tudod vannak kameráink is. Nem kell, hogy az illető a cella mellett álljon. De ha szabad kezet adsz, akkor majd lerendezem ezt én, mert nullahuszonnégy nem ülhetek a kamera előtt, vagy állhatok a cellája mellett. Vagyis de megtehetem, de akkor kénytelen vagy elvenni a rangomat és Finnek adni.-Szóval muszáj lesz megbíznia abban, hogy megfelelő személyeket fogok a foglyunk mellé állítani.
-Legyen így. Bár senkiben sem bízhatunk.-Akárki is akar majd hozzánk csatlakozni gyanús lesz. Hogyan döntsük majd el, hogy nem átverés az egész? Egy egész siklónyi embert nem tudunk fogdába zárni és őrizetin egész nap. De ezen majd akkor kell agyalnunk mikor jönnek a jelentkezők. Egyelőre ez a „veszély” nem fenyeget minket.
-Nem a pasim… Mármint utálom ezt a kifejezést. -Ezt először tisztázni akarom vele, majd az órára pillantok.
-Nos nekem most még nem jó. Van még pár elintézni valóm, de ha jól tudom neked is. Szóval majd később rátok írok, hogy mehetek e. Rendben?-Addig talán még a kis neheztelésem rá is elmúlik. Bár ha meglátom majd a gyerekeket szerintem minden negatív gondolatom elillan majd.

-Ebben az egy dologban csak benned. Te nem ismered Faye-t, szóval csak bízz bennem. Az életben tartása a mi közvetlen eljárásunkon múlik.
És ez nem vicc, bármennyire is annak hangzik. Ha csak rágondolok arra a visító orrhangra, érzem, hogy a fegyvertokban magát biztosítja ki az oldalfegyverem.
-Ha már ott tartunk, hogy egy cellában van, sokkal nyugodtabb leszek. Egy ilyen tússzal a fedélzeten mind egy kicsit nyugodtabban alhatunk majd.
Picit fintorgok a senkiben sem bízhatunk beszólásra. Nem így értettem a dolgot, bár valahol jogos. Követtem el már azt a hibát, hogy fegyvert adtam olyan kezébe, akinek evőeszközt sem szabadott volna. És csak a szerencsén múlott, hogy nem lett belőle nagyobb tragédia.
-Tudod...én is. Mármint, nyilván utálnám, ha valakire úgy hivatkoznának, mint a pasim, de a csajom kifejezést sem szeretem. Vagy nőm, vagy hasonlók. Nem szeretem, ha azt sugallják, hogy a tulajdonom...ez sarkalatos pont nálam...és mégis...egy ideje azt vettem észre, hogy ha Pressia-ra úgy hivatkoznak, mint a kapitány nője...nehéz nem büszkének lenni.
Nem mondom persze, hogy feltétlenül Freya is így érez, vagy így kéne éreznie, de ha mégis, szerintem abban sincs semmi rossz.
-Adrian egy bohóc...de jó ember. És szerencsés, de te is.
Aztán szedelőzködöm én is. Igaz csak digitálisan. Bezárok mindent, ami nem a nővérre tartozik, és biccentek a távozó Freya-nak.
-Pressivel ma több szerencséd lesz attól tartok, de....tényleg, bármikor. Ha gondolod elintézem, hogy mindkét gyerek a nyakadon...vagyis, hogy ott legyen veled. Szia.


//Köszönöm a Játékot