Mikor újra felkelek már nem vagyok egyedül. Meglepődöm rajta, hogy itt látom őt. Csak figyelem őt, nem szólalok meg. Szememmel követem a mozdulatait. Hallom, amit mond és fel is fogom. Szóval akkor jól gondoltam, hogy a Jolán vagyok. Ez valahol megnyugtató. Viszont akkor elég sok idő etelhetett...
A beszólására nem reagálok semmit, csak pislogok rá, mint valami béna hal az akváriumban. Csak kis idő múltán sikerül erőt vennem ahhoz, hogy végre meg is szólaljak.
-Mi történt?-Suttogom a szavakat. Egyelőre ennyi telik ki belőlem. Ne akarja, hogy ordibáljak. Örülök, hogy ennyit is ki tudtam nyögni. Kezdem unni, hogy fekszem, így próbálom kicsit feltornézni magam, de már az első mozdulatnál felnyögök a fájdalomtól. Hogy bassza meg a...
Vissza rogyok az ágyra és ezzel fel is adtam a dolgot. Sajnos ez van, most így kell maradnom ki tudja meddig. Ha már idő... Azt sem ártana megtudni, hogy mégis mióta fekszem már itt. Az egyértelmű, hogy kómában voltam, de vajon hány napot? Vagy esetleg hetet?
-Mióta?-Pislogok továbbra is rá. Nem nagyon mozgatom a fejem, így most őt nézem folyamatosan.

-Erre a kérdésre a válasz engem is érdekelt…- jegyzem meg a Nővérnek és húzok egy széket magamnak, amire leülök. Nem lesz kellemes sokáig felfelé feszítenie a fejét. Szóval, leülök.
-Forlani nem bírt magával… - adok meg ennyi feleletet. – Viszont, vele már nem lesz több gondod. – Ennyit még így elsőre elmondok neki. Nem zúdítok rá minden információt. Egyfelől felesleges ezt hosszan ragozni. Másfelől pedig, ráér ezekre. Egyelőre gyógyuljon meg. Több törése is van és komoly zúzódásai. Dolgozik a szervezetében a csontforrasztó.
-Inkább ne mozogj. – Jegyzem meg neki, hogy nem kellene ezt tennie. Nem, nem nyomtam vissza, hagytam, hogy maga tapasztalja meg milyen érzés is ez. Én már jól ismerem a szituációt. Viszont az ágynak van távirányítója, azt a kezébe adom, hogy állíthassa a háttámla dőlését.
-Néhány napja. Egy ideig a bázison voltál még szállítható állapotba nem kerültél. Forlani eltörte két helyen legalább az arccsontodat, két bordádat és további kettőt megrepesztett. – Sorolom el neki a sérüléseit, amik ott vannak a tabletemen. Felé is fordítom. Jó kérdést fogalmazgat, hogy hogy az én tabletemen. Ha megnézi, akkor a file címe az, hogy látlelet.
-Egyelőre maradj nyugton… - Ha elvette a tabletet és olvasni kezdi, akkor én csak hátra dőlök a székben és megvárom, hogy mindent elolvasson, amit ott talál. Addig nem szólalok meg újra.
Nadival összerúgtam a port, mielőtt lement a bázisra. Kifejezetten úgy sikerült, hogy éreztem rajta, nem bocsájtotta meg azokat amiket a fejéhez vágtam. Ugyanakkor a Chennel történtek és a tettes ellen felhozott javaslatommal egyetértett. Most már egyetlen egy nőt sem fog a fickó bántani. Noha nem űrséta lett a vége, de legyen elég most annyi, hogy nincs az élők sorában. Nekem meg van egy kötés a vállamon. A golyó csak súrolt. Nem marad utána sebhelyem.

-Forlani.-Elfog a rossz érzés. Visszaemlékszem arra a reggelre, de most is csak az leső ütése rémlik fel. Egy pillanatra behunyom a szemem, majd sóhajtok egyet.
-Igen, az megvan, hogy vele találkoztam, de... az első "pofon" után nem rémlik semmi.-Talán jobb is így. Talán az agyam nem hiába akarja elrejteni ezt az emléket. De az is lehet, hogy idővel végül mindenre fogok emlékezni.
-Köszönöm.-Veszem át tőle a kis távirányítót, majd meg is nyomom a gombot rajta. Elég jól ismerem már ennek a működését is. Nem emelek sokat rajta, csak egy picit, hogy ne vízszintben legyek. Ahogy ismét megmelíti a fickót kezd derengeni egy olyan, hogy nem is volt egyedül. Voltak még vele és talán az egyik be is  segített neki. De ezt már nem említem meg. Teljesen felesleges. Átveszem tőle  a tabletet. Meg sem lep a dolog, hogy mindenről tud. Amit akar azt megszerzi. Egy pillanatra azrt őt figyelem, majd elkezdem olvasni a leletet. A törésekkel még nincs is olyan nagy gond... De ami eltöri nálam a mécseszt, az a fej műtétem. Szóval ezért van beközötve. A kezemet ismét felemelem és megérintem a kötést. Könnyek szöknek a szemeimbe. Szóval akár alakulhatott volna sokkal rosszabbul a dolog.
Visszaadom Azinak a tabletet egy köszönöm kíséretében, majd letörlöm a könnyeimet. Nem szabad most összetörnöm. Itt vagyok, élek. Ez a lényeg.
-Ki talált rám?-Mondjuk nem fetrenghettem túl sokat a folyosón ájultan. Ha nem kerülök időben a műtőasztalra, vagy agyhalott lennék, vagy zöldség, vagy halott. Így valaki még időben rám talált és segítséget tudott hívni.

-Kaptál még néhányat. – jegyzem meg neki és kissé sötétül a tekintetem. – A földről szedtünk össze Donovannal. Nyilvánvaló volt, hogy kaptál ott is…. a gyávájától… - Megcifrázom még pár orosz szitokkal is a dolgot. Így választ adtam arra is neki, hogy ki találta meg. A válaszaimat nem azonnal kapta meg, hagytam neki időt. Mivel ha az én fejemet elöntötte a vörös köd, megtudva a koponyalapi törésé, akkor az neki sem lehet egy kellemes érzés. Pláne, hogy ő erről többet tud mint én. Szóval, csak miután a tablet visszakerült és összeszedte magát, akkor kezdek neki válaszolni.
-Az egész után néhány perccel értem oda… Forlani még szembe jött velem, a pofáján vér volt…. – Ennyit még elárulok neki. Innen tudtam, hogy gáz van valahol a közelben. A találkozási ponttól, még öt lépés volt a sarok és a ráfordulás arra a folyosóra, ahol ott hagyta a Nővért.
-Túlélted és ez a lényeg. A faszkalap és a haverjai nem fognak már ártani senkinek sem. – Ami azt illeti, nem is lett részletezve, mi történt Forlanival. A másik két delikvens pedig jó darabig nem fog ugrálni. Azt a kis sebet, amit nekem okozott Forlani, nem tudják a Jolán. Van még két adag kötszerem hozzá, magamnak is rendbe tudom tenni és mire azok elhasználódnak a seb is be fog forrni. Gondot nem okoz. Egy öltés van benne, magamnak is ki tudom szedni. Igazán kárt nem okozott. csak szövet sérülés.
-Na…. – Szólalok meg és a látóterébe emelek egy extra nagy pudingot. Szívószálat is, de azt már csak a hecc kedvéért.

Egyértelmű a számomra is, hogy nem csak azt az egy ütést kaptam. Különben nem lennék ennyire leamortizálva. De van egy olyan érzésem, hogy nem csak egy ember műve ez az egész.
-Köszönöm.-Bár azért annyit kinézek Aziból, hogy ne hagyott volna ott a földön meghalni, azért megköszönöm neki, hogy segített. Fura, hogy most én vagyok ebben a helyzetben és Ő ül mellettem. Örülök neki, hogy nem vagyok egyedül. Úgy tűnik tényleg megérte annyira türelmesnek lennem vele. Lehet, hogy sokan kedvelnek a hajón, de nincsen sok barátom. Én is képes vagyok elmerülni a munkámban, túl komor lenni. Nem igen mesélek magamról csak úgy. Szóval igen, nem egyszerű velem sem. De a jelek szerint azért sikerült nagy nehezen elnyernem a gépészünk bizalmát.
A leletekből sokat megtudok az állapotomról, de nem éppen segít a jelenlegi helyzetemen, viszont nem hagyom, hogy a csap teljesen kinyíljon. Biztos kell majd nekem idő mire ezt az egészet feldolgozom, de nem pont előtte fogom ezt elkezdeni. Egyszer már kiborultam a jelenlétében. Elég is volt az.
Nem merem megkérdezni, hogy mi lett velük. Talán jobb is, ha nem tudom meg. Annyi bőven elég, hogy nem fogom látni őket.
-Akkor nagy szerencsém volt. Bár ha jól emlékszem nem is voltam messze a gyengélkedőtöl... Irónikus nem?... Azért mentem le, hogy megnézzem magamnak a gyengélkedőt... Eltöltöttem ott pár napot, de nem láthattam.-Még egy mosoly is elő varázsolok. Az viszont biztos, hogy egy ideig ha nem muszáj nem is fogok oda lemenni. Majd lesz még időm megnézni magamnak azt a helyet.
-Igen ez a lényeg.-Sóhajtok egyet fáradtan. A plafont kezdem el bambulni és kissé elmerülök a gondolataimban. Az elém kerülő puding zökkent ki. Először csak pislogok egy párat, majd mosolyogva veszem el tőle. A szívószálat meghagyom neki.
-Ez kedves tőled. Köszönöm.-Pislogok oldalra. Ha oda tudnék hajolni még egy puszit is kapna tőlem, de így be kell érnie csak egy mosollyal. Előbb kibontom a pudingot és csak utána nézek körbe, hogy van e valahol kanál.

-Ellenben már tudjuk, hogy jól összerakták és a személyzet is rendben van. Nem kell sűrűn arra járnunk, az ellenőrzések és a képzések végett. – Ezt bővebbre eresztem. Mivel nekem aztán semmi ingerenciám nincs oda visszamenni. Foglalkozzon vele az, akinek valóban ott van dolga. A civileknek teljesen alkalmas a helyszín. Jól haladnak azzal, hogy a bázis maximálisan élhető és önfenntartó legyen. Ami pedig fontosabb, megkezdhessék a termelést. Amiből ide is juttatnak. Mivel utánpótlásra szükségünk van, de elég sok olyan dolog van, amit mi itt magunknak nem tudunk megtermelni. A Jola nem alkalmas erre.
Várok egy keveset, miután kibontotta a pudingot. Kanál is van, de szívózom vele egy keveset. Csak később adom neki oda, mikor már azon van, hogy lehet kézzel kell megennie azt.
-Részemről menjen más mostanában a bázisra… - jegyzem meg neki a dolgot, miután már hátradőltem a székben és kényelembe helyeztem magamat. Én már jól vagyok. A mérgezéses teszt rendben lement. Már mint ahhoz képest, hogy mit teszteltünk le. A doki elemzését és javaslatait még várom. hagytam neki időt dolgozni. A pirulás megoldása nem fekszik, de amíg muszáj, addig muszáj. Viszont nem áll szándékomban így maradni. A dokinak lesz dolga.
-Csak azt ne mondd nekem, hogy visszamennél, még is csak megnézni magadnak az egészet? – Kérdezek ré és kinyújtóztatom a lábaimat. Elég távol vagyok ahhoz, hogy ne érjen el és ne akarjon semmi meggondolatlanságot tenni a pudingért és a kanálért cserébe. Pár napja,megint csak ott ült egy darabig fölöttem és azt nézte életben maradok-e. Azt hiszem ez a mostani itt a legkevesebb, amivel megköszönhetem neki. Meg azt is, hogy az egész akcióról senki sem tud és ez így is fog maradni.

-Igen, nézhetjük így is a dolgokat.-Végülis sikeresen megműtöttek. Szóval, ha bárkinek ilyen baja lesz tudják mit kell majd csinálniuk. Juhé! De remélem senkit sem fognak így szétverni, mint engem. De ettől még a kíváncsiságomat nem csillapította. Túl keveset látta belőle.
Kap egy szúrós pillntást tőlem, mikor végre nagy nehezen odaadja nekem a kanalat. Meg is kóstolom a pudingot. Bár tudom milyen az íze, de ki tudja. Lehet változtattak rajta. Ahogy nagyra nyitom a számat már meg is bánom a dolgot. Miközben beszélek nem nyitom olyan nagyra a szám, szinte csak az ajkaim mozognak. Elég halkan beszélek, de most bőven elég ez, hisz itt van a közelemben és tudtommal még elég jó a hallása. Viszont az evés... Lehet még hanyagolnom kellene. Egy pillanatra behunyom a szemem. Megvárom, hogy a fájdalom elmúljon. Nem hiába kapom az infúziót.
-Basszus... Ez nem volt valami kellemes.-Viszont ha már kibontottam akkor is megeszem. Egy pillanatra ismét megnézem magamnak azt a szívószálat, de végül elvetem az ötletet. Inkább csak megpróbálom újra, de most csak picit nyitom ki a szám és csak a kanál elejére teszek egy kis pudingot. Nah így máris jobb.
-Egyszer szeretném megnézni magamnak még mindig, de nem most... Mármint nem a közel jövőben. Elég volt egy időre ez az egész.-Azt sem akarom, hogy ha megint lejutok leblokkoljak. Lehet, hogy csak egy év múlva megyek vissza, de egyszer életemben mindenképpen meg szeretném nézni.
-És te hogy vagy?-Eltelt pár nap, amíg kómában voltam. Nem tudom, hogy mi történt vele. Beszéltek e azóta Morgannel, vagy még várakozik.

A szúrós pillantása a kanál miatt, az nem hat meg. Csak kap egy fél vigyort cserébe, hogy szívózom vele. Az evési kísérletét nem kommentálom. Sejthető volt, hogy nem fog ugyan úgy menni, mint ennek előtte, de majd belejön. De legalább az is kiderül, hogy a fogait is helyrehozták neki. Mivel Forlani azokkal is elbánt. Megérdemelte az a fasz, amit kapott a tetteiért. A visszhang meg nem fog érdekelni, ebben az ügyben. nyugton maradok még egy ideig a széken.
-Ahogy gondolod. Legközelebb már más lesz ott a helyzet. – Megvonom a vállamat. Igazából már más a helyzet. Viszont, nem vagyok papagáj, hogy emlegessem neki, hogy szerintem nincs értelme odamenni. Kíváncsi, legyen. Maximálisan végzi a munkáját. Ez is igaz és azt most nem tudta elvégezni. Én megtettem a magam részét. Szóval, nekem nincs okom visszamenni.
-Van még a kapszulából… - Felelem. Gondolom, hogy erre kíváncsi, nem pedig arra, hogy én mit csináltam a bázison. A hogy vagy kérdés és a nézése, még így is, a bucira dagadt fejével is egyértelmű.
-Nem érzek fizikai tüneteket… minden olyan mint előtte. – Megvonom a vállaimat. Ugyan úgy edzek, dolgozom és a többi. Bár lehet most a friss dózis P-x-t, a pirulák tartják kordában és hagynak élni normálisan. A fene sem tudja, még nem beszéltem a Dokival erről. Majd ezek után. A hallucinációmról, pedig még úgy sem nyilatkoztam és nem is akarok róla beszélni. Elég álmatlan éjszakát okoz. Jelenleg magam sem tudnám megmondani, hogy mire értettem, a „ne hagyj itt…” részt. Tarkó dörzsölés jön a részemről, mivel ez a témakör nem a kedvencem. Pláne, hogy utána megint úgy érzem, hogy az a hatalmas nagy fekete lyuk, friss…..

-Ahogyan én is más leszek.-Pislogok rá. Nem leszek ennyire naiv. Nem is tudom, hogy ezek után bárki is... Igazából minden az én hibámból történt. Magamnak köszönhetem mind ezt. Nem kellett volna mesélnem róla Azinak. Nem kellett volna belemennem az egészbe... Megérdemeltem...
Egy mosolyt erőltetek magamra. Legalább ő jól van, már amennyire ezt jónak lehetne nevezni. Igazából járhatott volna rosszabbul is. De hiszek benne, hogy Morgan fog tudni neki segíteni. Talán hamarosan végre maga mögött tudhatja ezt.
-Ezt örömmel hallom! Ne is akarj most rosszul lenni. Különben ki ápolna téged?-Próbálok poénkodni vele. Sok nővért elüldözött már maga mellől. Én is sokszor hagytam végül faképnél, de én mindig visszamentem, mert ha ő nem is vallotta be, de én tudtam, hogy szüksége van bizony a segítségre ahhoz, hogy rendben felépüljön.
Egy újabb kis adag pudingot teszek a számba, de rögtön utána egy fájdalmas nyögést hallatok. A finomságot próbálom letenni a kis asztalra, mielőtt magamra borítanám azt. A fájdalom viszont egyre erősebb. A lepedőbe markolok, majd oldalra pillantok.
-Azi kérlek... szólj a nővérnek.-Azt hiszem kezd múlni a fájdalomcsillapító hatása. Már meg kellett volna kapnom az új adagot. Nem hagyhatja szenvedni a nővér a beteget. Nem is volt ismerős nekem a nő. Talán valami kezdő lányka. Kevesen vagyunk és így, hogy én is kiestem pár napra gondolom szükség volt valakit beráncigálni.
Az arcom, a fejem, a bordáim környékén, mindenhol érzem a fájdalmat. Egész testemmel megfeszülök és próbálok nem ordítani egy nagyot. Pont ezért kell odafigyelnünk arra, hogy mikor múlik el a fájdalomcsillapító hatása adott betegnél. Mert utána az a pár perc is kész kínzás lehet a számára, míg ismét elmúlnak a fájdalmainak nagy része.

-Van egy mondás amit a családunkban emlegetnek, mikor pofára esel. Ami nem öl meg az keményebbé tesz… Kurvára untam hallgatni, elcsépelt szarság. De van benne igazság. – Ezt a sjaát bőrömön tapasztaltam meg. Nem ölt meg az a sok szar ami velem történt. Ellenben sokkal keményebb lettem és már több kell ahhoz, hogy megöljenek. Lásd Holt próbálkozását, a mérgezésemet. Meg úgy összességében az egészet. Arról nem beszélek neki, hogy ne gondoljon magára áldozatként, ne legyen olyan érzése, hogy minden az ő hibája. Az a nagy büdös helyzet, hogy ezzel csak hazudnék neki. Mindenki úgy dolgozza fel az őt ért traumákat, ahogy tudja.
-Dilidoki…. – Jegyzem meg neki. Velem ellentétben rajta segíthet a doki. Rajtam sosem fog, mert nem fogom beavatni abba, ami nem tartozik rá. De ez most más lap, ezt nyugodtan mondom neki. Ő érzékenyebb lélek mint én. Fog majd beszélni, én nem.
-mmm…. – Ennyi a válaszom arra, hogy ki ápolna most engem, ha rosszul lennék. Aztán csak megvonom a vállaimat. – De nem vagyok… - Jegyzem meg neki a nyomatékosítás érdekében. Jól vagyok. Nem döglődöm. Megy a munka. Nincs problémám.
-Add azt ide, hülyén néznél ki pudinggal az öledben… - Nézzenek már oda, hát micsoda kedvességáradatot tudtam, produkálni?! Elveszem a pudingot és a mondatot nem is kell végig mondania. Megnyomom helyette a nővérhívó gombot és csak intek a besietőnek, hogy ott a probléma tessék megoldani! Természetesen nem maradok ott az útban, a falig hátrálok és várok egy keveset.
-Had ne én avassam be a kis nővért… - jegyzem meg a csajnak. De ettől meg csak jobban kezd reszketni. Megforgatom a szemeimet és kimegyek. Úgy tűnik a jelenlétem frusztrálja a kicsikét, odakint elkapok egy ismerős arcot és szólok neki, hogy menjen be és tegye a dolgát. Addig én megnézem az üzeneteimet és a gépházzal foglalkozok. Plusz, Nadine kap tőlem üzenetet Chen állapotát illetően.