- Igazad van. Sokkal jobb, mikor ruha nélkül kóricálsz körülöttem. - ebben igazat adok neki, majd elmosolyodom. A kis közjáték szép volt, jó volt, és szerencsére nem vágta el a party hangulatot, ami mondjuk nem is lenne lehetséges. Valószínűleg mindenkinek teli van a hócipője a Consilium picsogásával, és amíg nem aktuálisan cseszegetik a hátsónkat... hanyagolhatjuk őket pár órára. - Hmm, igen. Én kérek elnézést, ne merj másokat is lenyűgözni a tehetségeddel. - belevigyorgok a csókba, majd poharat ragadok, koccintunk és újabb adag kerítésszaggató kerül a szervezetembe. Kissé élesen szívom be a levegőt, és ha Freya nem kérne meg rá, akkor sem innék többet. Érzem, ahogyan a melegség elárasztja a mellkasomat, lekúszik a gyomromkba, összefog a gyógyszerekkel és ezek így együtt kitalálják, nincs szükségünk többet józan Powell-re. Elmormolok az orrom alatt egy "basszameget", olyan halkan, hogy nem is mondom ki valójában, csak gondolom. Az orrom alá. - Mi lenne, ha én cipelnélek el az ágyig? Vagy azt sem szabad? - hajolok közelebb Freya-hoz, jobbon az arcán, hüvelykujjammal finoman cirógatom meg. - Vagy addig, míg kettesben nem leszünk. Nem ragaszkodom az ágyhoz. - kiskutya szemek.
-Nem erre gondoltam, te kis perverz!-Lököm meg kicsit a vállát. Mondjuk igaz, hogy én is nagyon élvezem a vele kettesben eltöltött időket. A consiliummal többet nem is foglalkozom. Nem is érdemelnek több figyelmet. HA rajtam múlott volna még ezt a cikket sem mutattam volna meg a legénységgel. Minek elrontani ilyennel ezt a csodás estét? Igaz jót mulattunk rajta és a jelek szerint mások is elkezdenek lázadozni ellenük. Vagy ez az egész csak kamu és egy csapda része. De ebbe most inkább bele se gondolok. -Akkor ezt megbeszéltük.-Kacsintok rá. Nem mintha mást is akarnék szórakoztatni. Nem vagyok én ennyire falánk, akinek nem elég egy áldozat. A szemeit fürkészem, mikor közelebb hajol hozzám. Látom rajta, hogy mára neki tényleg elég volt ennyi. Sőt lehet, hogy kicsit már túl sok is. -Hmm... emlékszem arra, mikor azt mondtad egyszer, hogy milyen nehéz vagyok. Tény nem ezekkel a szavakkal, de a lényeg ugyanaz. Inkább nem szeretném megkockáztatni, hogy fél úton ledobj engem a földre.-Mivel nem szükséges, hogy más is allja a beszélgetésünket, így lejjebb veszem a hangerőt és már-már csak suttogva beszélek hozzá. -Én viszont ragaszkodom a kabinunkhoz. Ne légy ennyire falánk Drágám! A végén elrontod a pocakod.-Kacsintok rá, majd az asztalra pillantok. Elveszek egy nyársat és felé nyújtom. -Tessék megenni!-Ha elveszi magamnak is veszek egyet, majd a fagylaltszerűségeket is megnézem. Azt hiszem ebből is kell vinnünk magunkkal. -Oki... Akkor ezek is jönnek velünk!-Az egyik adagot a kezébe nyomom. A másikat cipelem én és úgy indulok e a kijárat felé.
- Hé és hé! Igyekszem a lehető legjobban viselkedni, de nem olyan egyszerű az, melletted. Így... na. - durcás kiskölyökként bólogatok, persze mindez csak színjáték és csakis Freyanak szól. Nem veszem el tőle a nyársat, tovább hozva a figurát, a "kezéből" eszek, pontosabban a kezében tartott nyársról falatozom le a húst. Lenne rá ötletem mit szeretnék enni és mit húznék milyen nyársra, de viselkedni kell. Csöndesen nyammogok a falaton, türelmesen ácsorgok az asztal mellett, mígnem életkém arra jut, elhagyhatnánk a terepet. Hála az űrbeli maszlagnak. Elvigyorodom, megragadom a fejadagonként járó jégkrémes pitlit. - Mutasd az utat és követlek a végtelenségbe is! - pia és Powell, aztán még én cukkoltam az előbb Petersont a drámatagozatért. Jobbomban az édesség, balommal leendő oldalbordám után kapok, ujjaimmal derékon markolom és mellésorolva lépkedek a kijárat felé. - Aztán tessék visszafogni magad, szerelmem. - szólalok meg sikertelenül komoly képet vágva, előkészítve a nagy bejelentésemet. - Tudd, hogy több vagyok, mint egy tökéletes test. És bármennyire is akarsz és kívánsz, vissza kell fognunk magunkat. - szomorú, megjátszott sóhaj. Mikor veszem észre, hogy magam alatt vágom a fát?
A Comet cikkére felderül az arcom. Figyelmesen végigolvasom, megnézem a képet is, majd egy elégedett vigyorral emelem meg kissé a poharamat az alkotás felé. Nekem még lett volna ötletem, hogyan is "alakíthatnánk át a címert, de nem teszem közkinccsé, mert még a végén azt hinnék, részeg vagyok. Úgyhogy inkább valami harapnivaló után nézek. A kép mindenesetre hatásos. Szívesen látnám az ágyam felett. Biztos sokat javítana az alvásom minőségén és amúgy az egész hangulatomon is.
A kadét játéka a szemüvegével megmosolyogtat. Őszintén szólva nem igen értem, hogy miért pont az én társaságomat választotta. Hakörbenézek az étkezőben... Nos sok a szép, szingli nő, aki még talán korban közelebb is áll hozzá. Nem lenne kötelessége egy "vénséget" szórakoztatnia. -Szép hölgy? Ez igen kedves tőled! Köszönöm.-Én mondjuk nem érzem magam most túl szépnek ezzel a kendővel a fejemen. Nem is bírok a tükörbe nézni, mikor leveszem. Igaz már kezd visszanőni, de inkább még takarom, mert talán azért így egy fokkal barátságosabb. Blake mellett sétálva érjük el az ételekkel teli pultot. Meg kell hagyni igazán kitettek magukért a konyhában. -Milyen jó illatuk van.-Szippantok mélyet a levegőbe, majd elveszek egy nyársat és felé tartom, mint aki koccintani szeretne. -Jó étvágyat!-Óvatosan kóstolom meg a húst, ami szinte visszarepít engem a Földre. Milyen rég is ettünk ilyet. -Hmm ez nagyon finom. Még jó, hogy korlátozták az elfogyasztható mennyiséget, mert félek ha nem tették volna meg akkor csak gurulva tudnék távozni a teremből.-
BLAKE KADÉT Blake kadétnak megvan a maga oka arra, hogy mit miért tesz. Kedveli ő a nővért. Lehet Chen nem emlékszik rá, de mikor az ostrom volt ő is megsérült komolyabban és a Nővér ápolta és viselte gondját. Ezt pedig nem felejtette el és szeretné ezt meghálálni neki. -Csak az ami… - Tanult azért egy smást a főnökétől. Az asztalon végig nézve hatalmasat nyel és a levegőbe szimatol bele. Baromira finomak az illatok és gusztusos a látvány is. -Nem tudja, mit hagy ki a Hadnagy…- bukik ki belőle. Aztán vesz is magának a megengedett mennyiségnek megfelelőt és jóízűen harap is bele. – Mennyei! - lelkendezik a kölyök. -Jó étvágyat! – Veszi észre magát és ebbe egy kissé bele is pirul, hogy megint ennyire figyelmetlen volt és nem vette észre, hogy ez azért mekkora udvariatlanság volt a részéről. -Azt hiszem… hát, szóval… na igen! – Habogja végül, miután sikerült lenyelnie a falatot ami a szájában volt, aztán pedig újabbat harap. Nagyon ízlik neki. Megérte eljönnie ide, ilyen jót már nagyon régen nem evett.
-Pedig rajong a húsért... De a partikat jobban utálja a jelek szerint.-Tömeg, vidámság, nyugalom. Pfúj minek is az? Nem ő inkább elvonul a gépházban, a saját kis világába és hagyja mindenki békén. -Esetleg később vihetnénk neki egy adagot. Mit szólsz?-Biztos örülne neki, bár nem mutatná ki. De ki ne örülne annak, ha gondolnak rá és kedveskednek neki? Jóízűen falatozzuk a nyársat. Nem valami nagy adag,de arra pont jó, hogy a régi emlékeket felidézze az emberekben. Vagy legalább is azoknál, akik tudják milyen volt a földi élet. -És mondd mi vonz téged a gépészetben? Miért pont ezt választottad?-Érdeklődöm kicsit felőle. Sosem szerettem csendben álldogálni, ha van egy partnerem. Szóval kihasználom az alkalmat, hogy jobban megismerjem őt.
-Midig ezt csinálja. Minket elenged. ő marad. Meg néhány ember önkéntes, alapon ügyeletes beosztásban. – Jár Blake kadét szája. Nem egészen érti meg a Főnöke motivációit. De az biztos, hogy kiváló szakember, akitől tanulni akar. Chen nővér elgondolásán elgondolkozik és bólint egyet. -Hát… lehet éppen nem harapná le egyikünk fejét sem… - Gondolkozik hangosan a Kadét. -háááát… szeretek vacakolni, építeni…. meg ilyenek… - Kezd bele és most már leteszi az első nyársat. Aztán gondolkozik egy kicsit. – A nagybátyám is gépész volt. Mikor kicsi voltam, tök klassz dolgokat tudott összerakni, hulladékokból. Szerette a munkáját. Meg elismeréssel voltak iránta a többiek. – Megvonogatja a vállát. – Ez a munka fontos… itt nem baj, hogy bandzsítok egy kicsit… nem úgy mint a pilótáknál… - Vallja meg a kölyök. Ez a két lehetőség lebegett előtte, gépészet és pilóta képzés. Utóbbihoz az a kis szem hiba, elég probléma. Előbbinél nem okoz gondot. Szóval, maradt itt. Nem bánta meg. -Azarov Hadnagy, kemény főnök… de… sokat tanulhatok tőle… Azt mondják Jégszívű, oké, az is, de következetes… - Árulja el a Kölyök. Végső soron szeret az asszisztens lenni, mivel közvetlen a Főgépész mellett lehet és bemehet így az STD-hez is, és ihatja magába az információkat. Azarov tanítja őt személyesen. Ki tudja, ha leég ideig életben maradnak, ő lehet a Jola következő Főgépésze. Hiszen a mostani, őt tanítja.
-Igen tudom. Akármennyire is makacs és szigorú odafigyel az embereire és mivel ő nem az a fajta, aki szereti az ilyen összejöveteleket, így inkább magára vállalja a munkát arra az időre is.-Szóval gondolom, ha megszokod a mogorva stílusát igen jó főnök. A munka legyen meg, ez a legfontosabb neki. -Akkor ezt megbeszéltük.-Villantok rá ismét egy mosolyt. Talán ha vele mennék le a gépházba kevésbbé lenne mérges. Én vigyázok az ő tanítványára, Blake meg vigyáz rám, hogy el ne tévedjek a gépház labirintusába. Végre megered a nyelve. Ennek örülök. Figyelek is rá. Kedves kis történet. -Tényleg bandzsítasz? Észre sem vettem... De igen.. a pilótáknál fontos a jó látás. De szerintem, ha megkérdezed Powellt, vagy akár Freyat szívesen elvinnének egy körre, vagy esetleg a szimulációban is kipróbálhatod magad.-Végül is ott senkinek nem árthat és legalább mégis szerez magának egy élményt. -Bizony... Használd ki, hogy a szárnyai alá vett téged. Nagyon sokat tud. Csak ne haragísd magadra. Figyelj rá, nem lazsálj és a többi... De gondolom ezekre már mind rájöttél magad is.-
-Igazából az lenne a fura, ha megjelenne és még jól is érezné magát. Na, akkor tuti, hogy gáz van és itt a világvége! – Közli a Kadét teljes meggyőződéssel. aztán a Nővért kezdi el méregetni és gondolkozik. -Tudja, hogy mitől ilyen? – Kérdez rá Blake, ahogy elcsen még egy plusz nyársat, nagyon ügyesen, hogy senkinek sem tűnik fel, hogy több van már nála mint amennyi csak lehetne. de hát éhes a kölyök és ha valaki megkérdezi, akkor ő még növésben van. -A gépházba amúgy tilos az étel... – jegyzi meg Blake immáron tele szájjal, mivel a bizonyítékot el kell tüntetni, így most olyan mint egy hörcsög. -Aha! – Lekapja a szemüveget és meg is mutatja. Nem nagyon csak kicsit Igazából, akkor látszik, ha valaki konkrétan belenéz a szemeibe. Nem vészes, de ez már kizáró ok. -Ez tök jól hangzik! De nem hiszem, hogy engem is vinnének... – Mormolja a Kölyök. Még is csak egy kadét és asszisztens. Blake pedig jó ízűen nevet egyet a Nővér intelmein. Hiszen Azarov mellett lazsálni, úgy hogy az asszisztense lett?! Fizikai képtelenség kategória.
Pént. Jan. 08, 2021 12:50 pm
