-Viszont az én korosztályomból kevesen vannak itt. – Mutat rá erre a tényre. Azért nem sok 18-20 éves lány rohangászik itt a Jolan. A többség idősebb nála, vagy ilyen-olyan okok miatt nem jöhet szóba. Innentől kezdve, azért nehezebb a dolga. Korábban volt kilátása, még a kirendelt lány is tetszett neki, csak hát a dolgok nem úgy alakultak. Belecsöppent a lázadásba. Még nem döntött el, hogy mi az egész összkép helyzete. Mennyire érte ez az egész meg neki. De tény, hogy itt van és itt azért szeret lenni, már mint a Jolan. -Tu..tudom… - habogja zavarában. – Nin…nincs…mit… én is- köszönöm… - a végére egészen összeszedte magát. Alakul ám a kölyök. A Nővér után néz és valahol csodálja a bátorságát, hogy be meri tenni a lábát oda az oroszlán barlangjába hívatlanul. Minden félelem nélkül. Visszanéz a többiekre és sóhajt egyet. El kéne dőlnie aludni. Reggel az első műszakban van benne. Azarov azért nem kegyelmez ebben. Nincs mit tennie, búcsút vesz ő is az ünneplőktől.
A Főgépész meg a reaktor előtt állva, hallgatja annak zúgását. Csak a tablet kijelzőjén látja az időváltozást és konstatálja, hogy a hajó idő szerint új évük kezdődött. De nagyon jelentőséget nem tulajdonít ennek.
-Meglátjuk. Adrian végül is szóba áll velem még mindig, szóval nem vagyok teljesen elveszve. Elég pocsékul megy a tervem, hogy eltereljem a témát erről az egészről. Inkább el is hallgatok, és csak ölelem őt tovább. És persze, megkóstolom végre azt a fagyit. Bármennyire is finom, csak nem tudom sokáig befogni a számat. -Nézd, az embereket csak sokkolta aki történt. Forlani ma már nem élne, bármi van, és ezt mindenki tudja. De..hagyjuk ezt...van kedved megnézni a gépet belülről? Ott még le is lehet ülni. Nagyon menő, ígérem. Mielőtt azonban lemehetnénk innen, meghallom a "hangosbemondón a visszaszámlálást. Kérdőn nézek rá, aztán csak hozzá hajolok, és a nullánál hosszan megcsókolom őt, majd az arcára simítva suttogom: -Boldog új évet. Szóval...pilótafülke...? A gépkar újra a segítségünkre siet, és már el is tűnünk a fekete gép belsejében. Legszívesebben idén már ki sem jönnék.
- Ennek örülök. Reméltem, hogy a barátaid nem az én tetteim alapján fognak megítélni. - Tudniuk kell, hogy Tom jó ember és megbízható, még akkor is, ha egy ilyen nőt választott magának, mint én. Bár jó hírt közölt, ettől csak még inkább bűntudatom van és olyan szorosan ölelem őt, hogy az egy egyszerű embernek talán már kellemetlen is lenne. Csak akkor engedem el, mikor már érzem, hogy ő is készen áll rá -nyilván ő már hamarabb is, mint én, hisz ott olvadozik a fagyi a dobozban.- - Persze, hogy van kedvem. Igazából abban reménykedtem, hogy elbújunk kicsit mindenki elől. - tetszik, hogy egy rugóra jár megint az agyunk, és már lépnék is el tőle, mikor megszólal a hangosbemondó. Bátorítón mosolygok rá, bár csak sejtem, hogy mire készül. Nem is csalatkozom. Lágy csókkal köszöntjük az új évet, aztán néhány pillanatig még ott tartom az arcát az enyémnél, továbbra is a hüvelykemmel simogatva - Boldog új évet, édes! már mehetünk is! - egy perccel később már csukódik mögöttünk a gép ajtaja, és ha esetleg még víz is van a fedélzeten, akkor egész biztos, hogy nem jövök elő az elkövetkező napban, tekintve, hogy a zsebemben lapul még néhány energiaszelet is. Aztán utána már mehetünk is vissza a Svalbardra. Alig várom!
Csüt. Jan. 21, 2021 11:31 am
