Az utolsó utáni pillanatig kerülni akarta ezt, de miután két nappal az események után sem látszott begyógyulni a harapás okozta seb - minden erőfeszítése és kezelés ellenére sem -, arra jutott ideje felkeresnie azt a személyt, akinek a szakértelmében és főképpen diszkréciójában megbízhat.
Jeong-suk.
A főnővér és az ügyes keze most kapóra jön, különben is a legutóbb gyakorolni akarta az öltéseket, most itt lesz a lehetősége megmutatnia, mennyit fejlődött. Morgan sóhajt egy aprót, azután küld egy üzenetet a nővérnek, mégsem illene bejelentés nélkül rátörnie, majd összeszedi az elsősegélyes dobozát és ha a másiknak is rendben az időpont, megindul Hwan szállása felé.
Laza, csónaknyakú felsőt visel, a szóban forgó sebet tapasz fedi, a tapaszt pedig egy elegáns sál, elrejtve a látványt a kíváncsi tekintetek elől. Nem mintha bárki kíváncsiskodna ebben az órában, de sosem lehet tudni. Léptei ütemesen visszhangoznak a szinte kihalt folyosón, míg el nem éri a nő kabinját. Kopogtat. Kivár. Ha felbukkan Jeong-suk, üdvözlésül rávillant egy mosolyt.
- Jó estét. - teszi még hozzá, aztán ha engedik, belép a kabinba.

Érdeklődve méri végig a nővért, konstatálja a vizes tincseket és szinte biztos abban, hogy a pihenésében zavarja a másikat, legyen bármilyen kedves is a nővér azzal, hogy fogadja. Besétál a kétszemélyes kabinba, amit láthatóan egyedül birtokol Hwan, aztán a neki szegezett kérdésre először csupán hümment egyet. Kellemetlenül érinti a dolog? Nem kifejezetten, sosem volt szégyellős, szívbajos, ami a szexszel kapcsolatos dolgait illeti, ám ez az első alkalom, hogy...konkrétan "külsős" segítségre szorul. Ezért még számol a gépésszel.
Elfojt magában egy sóhajt és Hwanra pillant. Ideje lenne válaszolnia a kérdésre.
- Igen és nem. Akadt egy kis problémám, ehhez kéne a segítséged. - közli a nővérrel, aztán nem szaporítja tovább a szót, helyette kiköti a sálat a nyakából, a gézlapot is leszedví a sebről.
Tisztán és sterilen tartotta, így nem elborzasztó a látvány, viszont nyilvánvalóan öltésre szorul. No meg a vak is láthatja, ez bizony harapásnyom.
- Kipróbálhatod magad a legfifikásabb öltéssel. Szeretném, ha a lehető legminimálisabb hege maradna utána. - teszi még hozzá.
Aztán a másikat figyeli, egyelőre nem tudja leolvasni a főnővér arcáról, mi is megy végbe benne. Sokkolódik, kíváncsi, harmadik opció? Amíg összevarrja, nem igen érdekli a megvetés sem.

Hwan tényleg valami egészen más bolygóról származhat, a meglepődöttségen túl nem igen mutat egyéb reakciót. Biccent és engedelmesen helyet foglal az ágyon, lejjebb húzva a vállán a felsőt, noha annak szabása eleve elég csupasz felületet biztosít a munkához. Újabb feltörni készülő sóhajt fojt el magában, majd egy pisszenés nélkül viseli az érzeléstelenítést, nem idegen számára a helyzet, plusz a nővér valóban ért a szakmájához.
- Mondjuk úgy, kifogtam egy felettébb engedetlen és öntörvényű... alakot. - ad feleletet a másik kérdésére, anékül, hogy konkrét információkat árulna el arról a bizonyos partnerről.
Szerencsére több, mint diszkréten éli a magánéletét, így találgatni sem egyszerű, ki is lehet a harapós kedvű.
- Nem sűrűn találnak meg ilyen kéréssel, igaz? - nevet fel halkan, pillantását Jeong-sukon nyugtatva.
Ha könnyebben elérhető ponton kapta volna az "ajándékot", most ő sem pazarolná a főnővér idejét és energiáját a saját kicsavart ízlésének eredményével.
- Te magad sem tűnsz olyannak, aki efféle hobbinak hódolna...- jegyzi meg elgondolkodva.
Őszintén meglepné a dolog.

Ha nem a gyógyításban remekelne, akkor Hwan simán elmehetne diplomatának, olyan gondosan fogalmazza meg a véleményét az egész helyzetről. Enyhén felvont szemöldökkel szemléli a másikat, végül csak finoman elmosolyodik... nagyjából erre számított. Ami teljesen rendjén is van. A skála két külön végén helyezkednek el, nem zavarják egymás köreit.
- Nos igen, az régen rossz, ha a szexben...kapcsolatban... bármit erőltetni kell. - vállat vonna, de nem teszi meg, helyette mozdulatlan ücsörög tovább az ágy szélén és hagyja, hogy a nővér nyugodtan ténykedjen, munkálkodjon a seben.
A kédésére tagadóan megrázza a fejét és félre is biccenti azt, jobb látószöget biztosítva Jeong-suk számára. Egy jó kis masszázst el tudna viselni, ám ezt a gondolatot megtartja magának, hiszen nem sziesztázni érkezett.
- Hogy tervezel nekiállni a varrásnak? - szegezi a kérdést a másik felé, és türelmesen vár a válaszra.
Annyira jó tancinéni, ezért valami kitüntetés járna...

- Sosem tudhatod mit rejt a felszín. - jegyzi meg, elég sok emberrel volt már dolga ilyen-olyan minőségben és nem egyszer derültek mocskos kis titkok róluk.
De ezt valahol mindig ezerszer érdekesebbnek találja, mint a "patyolat" lelkeket, akik annyira tökéletesen élik az életüket, hogy szinte már lehetetlen meglenni a közelükben. Ide neki az összes páriát, különcöt, meg nem értettet, a fertőt és mocskot és fájdalmat... mosolyogva öleli mindezt a keblére, ha ő maga is elenyészik közben.
- Hajrá, nővér, rajtad a világ szeme! - bólint egyet.
A tükör nem szükséges, ennél jobban ismeri a másikat és a képességeit. Helyette a szabad karját a főnővér derekára fogja, lazít a tartásán, ujjbegyei alatt akarja érezni mennyire magabiztos vagy feszült Hwan. Ennek fényében fog megszólalni, bíztatni vagy korrigálni őt.
- Ne aggódj. Nem harapok. - szólal meg komolyan.
- Legalábbis nem nagyot. - teszi még hozzá.
Sokkal komolyabban.