18+

- Ezt már szeretem. - mosolyodik el halványan, ahogyan Hwan engedelmesen elfekszik alatta.
Ugyan nincs ellenére az sem, ha meg kell vívnia a harcot az ágyban, de egy édes, engedelmes szeretővel sosem lehet melléfogni. Mindennek meg van a maga bája, Jeong-suk pedig ilyen különlegesség... Vétek volna nem belekóstolni. S ugyanilyen vétek lenne teljesen bepusztítani.
Hmmm.
Csók csókot követ, míg duzzadttá nem válnak a nővér ajkai, azután lágyan moccan lejebb, felfedezve a kecses nyakat, a puha bőrét, a finom kulcscsontot, az másik keblének súlyos halmait. Óvatosan karcolja fogaival az érzékeny részeket, s húz nyelvével ösvényt egészen a forró ölig.
Szájával és ujjaival szolgálja a másikat, elmerülve benne, hajszolva őt addig a bizonyos csúcsig, ahonnan nem fogja egyhamar ereszteni. Nem egy gyöngéd partner, nem szokása ez az engedékenység. Kegyelem.
Addig nem áll le, míg a gyönyör hangjait ki nem csikarja a másikból és még azután se sok időt hagy neki a pihenésre. Pár pillanat, néhány lélegzetvételnyi, apró, finom harapás az ínycsiklandó comb belső részén.

18+

Lágyan, finoman becézi tovább a nőt, míg az lassan lecsillapszik a gyönyört követően és visszatalál hozzá. Puha puszikat szór az ölére, a csípőjére, a hasára, ahogyan lassan halad felfelé, most sem hagyja ki a formás melleket, míg végül lecsap a nővér szép szájára. Hosszú, mély csókot vált vele, nyelvével felfedezve a forró zugokat és csupán akkor húzódik el, mikor kezdenének lassan kifogyni a levegőből.
- Hmm, nem minden hercegnő ártatlan, jól emlékszem, hogy ezt mondtad? - szólal meg félmosollyal az ajkain, az oldalára fordulva, de a lába még mindig Chen formás virgácsai között nyugszik, szabad kezével pedig egy pillanatra sem pihen meg.
Végigcirógatja a nővér selymes bőrét az oldalán, hol elmarkolja a combját, hogy aztán pofátlanul betérve a nedves, érzékeny ölhöz, ismét ingerelni kezdje azt. Csak egy picit, óvatosan, vigyázva...
- Lehet gyakrabban kéne közös programot szerveznünk. - teszi hozzá cukkolódva, ujjai közben tovább munkálkodnak Hwanon és nem tervezi, hogy egyhamar leáll ezzel.
Ahhoz túlságosan is élvezetesek a főnővér reakciói.
Messze még a reggel...
De egyszer az is elérkezik.

- Nem vagyok jártas hercegnőkben. - jegyzi meg egy vállvonással, és ebben a pillanatban jut eszébe, hogy nem rég még öltötték.
Az érzéstelenítő hatása lassan múlni kezd, a sebe pedig tompa, sajgós lüktetésbe kezd, ami ugyan nem elviselhetetlen, de azért nem is a legkellemesebb élmény. Lehunyja egy pillanatra a szemeit, aztán felül az ágyban és óvatosan megmozgatja a karját. Ad magának pár másodpercet, míg csillapszik a fájás és utána fordul ismételten Chen felé.
- Hol is tartottunk? - szegezi a kérdést a nővérnek, majd ismét fölébe kerekedik.

Valamikor jóval később.
A kommunikátora pittyegése ébreszti, jelezve, ideje volna kelnie. Ritka pillanatok egyike, mikor valaminek ténylegesen riasztania kell, máskor jóval a ciripelés előtt, magától eszmél a reggelre. Mondjuk tény, a tegnapi program szépen kivette belőle a szuflát... Pillantása a mellette szendergőre esik, aki édesen alussza a már nem is olyan ártatlanok zavartalan álmát, vagy legalábbis úgy tesz. Ki tudja? Volt már rá példa, hogy a pillanat múltával ismét beütött valakinél a bűntudat és próbált úgy tenni, mintha előzőleg nem alatta nyöszörgött volna a gyönyörtől.
De ez már nem az ő dolga.
Csöndesen igyekszik kihúzódni az ágy szélére és ugyanilyen nesztelenséggel kezd neki az öltözésnek.

Próbálna tényleg csöndesen összekészülődni, de ez nem jön össze, legalábbis Hwan hamarabb megébred, mint azt gondolta. Orvosok, nővérek, inszomniások versenghetnének az éberalvó posztért. Az örökös készenléttel jár mindez. A nővér kérdése meglepi a semmiből, leteszi a felsőjét maga mellé, majd kissé oldalvást fordul, hogy a másikra pillanthasson.
- Kinek mi a korán. - ennyit jegyez meg egy mosollyal az ajkain, aztán mikor a nővér keze kutatóan nyúl az övéi után, szusszan egyet és hagyja magát.
Odahencseredik a "hercegnő" mellé, fejét a kezével támasztja meg, szabad karja Jeong-sukon, de most kivételesen nem téved "illetlen" helyekre, csupán ujjai között gyűrkészi finoman a lepedőt, ami a másik testét fedi el nyomokban.
- Ha ennyire marasztalnál... - hangja szemtelenül cseng, csak egy egészen picikét akarja húzni a nő agyát, igazság szerint semmi sürgős dolga nem akad, ami olyan, azt meg úgyis késő éjjelre halasztja.
Jelenleg nem a megszokott beosztás szerint alakulnak a dolgai munkatéren, amit nem bán. Sosem szeretett túl sok megkötéssel ténykedni, de ez most nem is lényeg. Ebben a pillanatban nem dolgozik.
- A szorgos főnővérünk lustálkodik. Ez is új. - teszi hozzá, és bár a kijelentés annyira lehet érdekes, mint azt mondani, az ég kék, a fű meg zöld, viszont ezzel is csupán azt érzékelteti, mennyire nem lát bele a másik életében a hivatásukon túl.
És az is jól látszik, mennyire nem szokása szex után összebújni. Egész picit megakasztja a helyzet.

Visszahanyatlik a párnára, pillantása a kabin plafonját pásztázza, ahogyan a saját szobájának falával tenné. Kiélvezni a nyugalmat, amíg lehet? Néha, ritka pillanatokban mintha tudná mi az. Átadnia magát a "békességnek". Igaz, a nővér talán azt nem kifejezetten nevezné annak, vagy értékelné a módszereit, ahogyan eljut addig az állapotig... Nem mintha számítana, nem mintha az orrára kötné és érdekelné bárkinek az ítélete, miként éli az életét.
- Nem sietek sehová. Így meg főleg nem. - felemeli a balját és ujjbegyével finoman érinti meg a nővér orrhegyét.
Hwant akarta a kellemetlenségektől megkímélni, de mivel úgy tűnik a nőnek nincsen utólagos megbánása a történtekkel kapcsolatosan, nem kell játszania a tapintatosat. Nyújtózik egyet, gerince ívben hajlik meg és elégedetten sóhajt egyet, mikor a másik kérdése megakasztja. Szinte már el is feledkezett arról, mi miatt kötött ki a főnővér kabinjában. Megmozgatja a vállát, aztán az ujjaival végigtapogatja az említett területet.
- Volt már rosszabb is. Szépen összeöltötted. - ennyit felel, valóban nincsenek komoly fájdalmai, mindössze zavaróan feszül a bőr ott, ahol gyógyul a sebhely.
Érezni, nem érezni. Fájdalom. Élvezet.
Újabb történet bőrbe vésve.
- Szeretnél egyet te is? - moccan, fordul, Hwan fölébe kerekedik, kezeivel a nő feje mellé szögezve annak karjait, hogy véletlenül se szabadulhasson a másik.
Azután odahajol a nyakához, mint aki komolyan harapni készül, de egyelőre csak az ajkai siklanak végig a puha bőrön.