Leáll egy pillanatra és elgondolkodik a nő szavain, már ami a gyengéd harapást illeti. Tegnap/ma hajnalban ugyan elég engedékeny volt és a másik határain belül játszadozott, de ezt nem tervezi így folytatni. Sok mindent tud és szeret is élvezni az ágyban, de a gyengédséget nem igen műveli, főleg nem hosszútávon.
- Mi lenne, ha megmutatnád mire gondolsz? - szegezi a tekintetét a nővérre, közelebb hajolva hozzá, szinte belesuttogva a szavakat annak ajkaiba.
- Hmm? Szabad kezet kapsz. - nyom egy apró csókot Hwan szájára, miközben karjaival megtámaszkodik mellette, mert ha a másik le kívánja gyűrni, akkor azért picit többet kell tennie.
Most már nem játszhatja ki a tapasztalatlanok kártyáját.
Meg aztán kifejezetten élvezi figyelemmel kísérni a főnővér frusztrációját, ahogyan az új szituációval kell szembesülnie.
- Pillecukor királylány. - cukkolja még pluszban a másikat és szenvtelenül mustrálja végig őt, miközben kicsomagolja a takaró alól.

Készséggel csókol vissza, miért is ne tenné, mikor egy ilyen csinos nő kezdeményezi azt? Egészen belefeledkezik ebbe, így mikor Hwan fölékerekedne, azt sikerrel teszi meg, pillanatok alatt fordul a kocka és most ő fekszik a hátán, mondhatni teljesen "kiszolgáltatva" a főnővérnek.
Haja legyezőként terül szét a párnán, karjai széttárva, barna íriszei a lányét fürkészik és kíváncsian várja, szemléli, mi lesz a következő lépés. Jeong-suknak is megvan az a képessége, hogy meglepetéseket okozzon akkor, mikor a legkevésbé sem várná az ember.
- Lám, lám. Valaki kezd nagyon határozottá válni. - mosolyodik el és finoman beharapja utána az alsó ajkát.
Nem mintha eddig probléma lett volna a főnővér fellépésével, legalábbis a munkában. Elég kemény tud lenni, ha a helyzet megkívánja. Az meg, hogy amúgy tényleg egy kis cukor nőszemély? Továbbra sem rossz dolog, sőt...
De az édes nem mindennel illik össze vagy keveredhet jól el.
Most azonban nem ezen akar agyalni, hogy őszinte legyen, semmin sem óhajtja az agytekerényeit járatni. Ha így lenne, nem maradt volna itt. Végül csak felemeli a karjait és átfonja velük Hwan karcsú derekát, hogy lehúzhassa magához.
- Én meg türelmetlenné. - markol fel a sötét fürtökbe és harap.
Nyakat. Erősen, de nem túl erősen, legfeljebb bosszantó, vöröses-lilás plezúrt hagyva a másik selymes bőrén.

Újabb élvezetes órák következnek, amik ellen egyáltalán nincsen kifogása és amikbe készségesen veti bele magát. Hwan pedig, nem meglepően, igencsak gyorsan tanul, így aztán tényleg nem marad semmi oka panaszra...

Valamikor később.
Halkan pihengve fekszik a hátán, tekintete ezúttal Hwanon nyugszik, majd egy aprócska mosollyal ajándékozza meg a nővért, mielőtt felülne és kihúzódna az ágy szélére. Ismételten.
- Ma sem kell az edzőterembe mennem. - jegyzi meg egy halk nevetéssel, aztán elkezd felöltözködni, mert a végén tényleg nem lesz semmi a napból.
Nem mintha probléma lenne lustálkodni és... egyebek, de eléggé be van táblázva ahhoz, hogy nem nagyon lazíthasson. Komotósan felöltözik, a vállára friss tapasz kerül, amit a sáljával fed el, azután odafordul a nő felé és lehajol hozzá még egy csókra.
- Köszönöm a segítséget, mégegyszer. - kacsint rá, aztán távozik a színről, mert... munka.
Hwanci meg hadd élvezze ki a szabadnapját.

//Köszönöm a játékot <3