-Te aludni akarsz benne?
Meglepetten pislogok rá. Aztán megvonom a vállaim. Hát legyen. Igazából nem lehetetlen kérés, de ez felvet egy másik problémát is:
-Akkor viszont létfenntartó rendszer is kell bele. Ez egy automatizált hajó. Most csak annyi levegő van benne amennyit magaddal viszel. De én ezt meghagynám a nagy csata utánra. 12 órát el lehet repülni ebben is.
Kissé gonoszul mosolygok. A lángoló sas. A főnix mondjuk nem sas de...mi vagyok én, tündérológus, hogy belekössek, mi a rendszertani besorolása egy kitalált lénynek? Aligha. De addig sok dolgunk lesz még. Le is nyitom a rámpát, vagyis, nyitnám. Félúton megáll.
-Ez is mehet a hibalistámra...tényleg mázli, hogy mostanában nem szoktam aludni. de ehhez lehet segítségül kell kérnem majd pár gépészt.
Aztán megragadom a rámpát, és puszta kézzel lenyomom. Panaszosan szisszen a gép, de megadja magát, azonnal. Mintha tök természetes dolog lenne, hogy valaki ezt műveli, ahelyett, hogy hozna hozzá egy gépet. Hogy eltereljem erről a témát, inkább megpróbálok valami szívderítőbbről beszélni:
-Szóval...mit gondolsz...most fogunk megküzdeni az Arkan-al. Izgulsz?

Nem, de gondoltam nagyobb létszükséglet, mint egy biliárdasztal. Nem kis gép ez, ha esetleg már nem kellene senkivel csatároznunk, akkor használhatnánk másra is. - csak hosszabb távra is gondolok. Vagy esetleg nem lenne még célszerű? Nem aktuális? Igaz, most még ahhoz is túl puskaporos a hangulat, hogy mindenféle luxust megengedjünk magunknak.
- Majd pár év múlva is visszatérhetünk rá. - legyintek végül. Nem kell, hogy minden megvalósuljon, sőt lehet, hogy semminek nem lenne szükséges, amit kitalálok. De tudom, hogy egy kiküldetéssel milyen hiányosságok adódhatnak egy hajón. A tapasztalat mégis számít valahol, nem?
- 12 óra alatt kicsináljuk őket. - ó, ne gondolja, hogy engem nem fűt a visszavágás. Még néhány alak orrát betörném ott szívesen, egy nem volt elég. Túlságosan is adtak arra, hogy minden formálisan tökéletes legyen, miközben mindenki a másik seggét nyalta. Aztán betette a kaput mindez a beszólással. A halott feleségemet aztán ne szidja senki!
- Még valami, ami nem tökéletes. A műszerfallal mizu? - Tommal tudok lazán, kötetlenül is beszélgetni. Furcsa, mert nagyjából csak vele. De ami mindenen átmentünk mindannyian, nem lep meg, hogy mindenki másképp dolgozza fel a történteket. Talán hasonlóbb a felfogása, mint nekem.
- Beszélek Azarovval. Azt mondják, egy műszaki zseni és amiket eddig csinált... - vonok vállat. Nem igazán futottam még vele össze, hisz lassan két éve vagyok csak itt. Te jó ég, hogy rohan az idő!
- Apám, te jobban tolod, mint a feszítőgépek. - elismerően füttyentek. Majd még szélesebb lesz a vigyorom a téma felvetésére.
- Naná, van még pár alak onnan, akit szívből gyűlölök és szívesen megszabadítanám a társadalmat az ilyenfajta férgességtől. Még a végén beigazolódik, amit mondtam nekik, hogy egy lángoló katlanban fogják végezni. - belépek a gép belterébe. Jó tágas, meg kell hagyni. Ami pedig azt illeti, nem kis számú legénységet bírna ez el. Tüzetesebben szemügyre veszek több dolgot is. Például egy csúnyán lelógó vezetéket.
- Olyan, mintha kibelezték volna, pedig csak részben megadta magát az űr viszontagságainak.

-Érdekes...úgy értem...ez az első hajó, amit a lázadás maga rakott össze...épített újra, nevezd ahogy akarod. A lényeg, hogy ha túléli a háborút, híresebb lesz, mint a Millennium Falcon. Megérdemelten.
Azért elraktározom magamban. Nem mondom ki, de tetszene az ötlet. Egy kisebb hajó, kisebb legénységgel. És csak repkednénk az űrben és...nem tudom. Jeget vontatnánk az űrbázisokra.
-Ez a beszéd, de Braga az enyém. Az a liba lelőtt. Utálom ha lelőnek...
A műszerfal kérdése elgondolkodtat. Sosem jártam még belül. Legalábbis annyira mélyen nem. De állítólag elég régi. Még régebbi mint a Jola gépei, pedig az is megérne egy misét.
-Ja...én is úgy hallottam... - Jegyzem meg Azarov-al kapcsolatban. És meg is próbálok gyorsan témát váltani. Nem szeretek visszaemlékezni rá, ahogy Alexandro összerakott engem.
-Ne is mond...azon a hajón állítólag mindenki kattant. Egyszer beszéltem az egyik tudományos tisztjükkel...elég kellemetlen élmény volt az is, de amiket mesélt...
A hajó belsejében szétnézek én is, és puszta kézzel fogom meg az egyik kábelt, hogy visszanyomjam a helyére.
-Az alapján, amiket hallottam, azért nem csak mintha. A mieink is adtak neki rendesen, meg pár felkelő is feljutott ide még a Földön! Hú, és képzeld, az egyiknél kalasnyikov volt. Kalasnyikov! Azt sajnos nem tudom, hova lett végül, pedig szívesen megnézném.
Szétnézek én is az újonnan kialakított rakodó helységben. Most, hogy nem az őskövület rakéta hajtja, kicsit több hely lett bent, és már akár több ember is elfér egymás mellett. Azonnal a vezérlő felé indulok és...nem lep meg amit látok. Összevissza minden, kábelek lógnak ki, mintha egy rézpók próbálta volna elfogni hálójával a vaslegyeket és félúton megunta szőni.
-Szerinted Nadine megöl, ha ide hívom randizni? ezzel még nagyon sok munka lesz.

Elmosolyodok, ahogy Tomot hallgatom. Komolyan, ha neki kellene kiállnia lelkesítőbeszédre, esküszöm úgy nyomná, hogy azt lesnénk. És lefogadom még páran a Volentisről is mellénk állnának. Nem tehetek róla, ez nem elfogultság, egyszerűen tűz gyúl a szívemben arra, ahogy beszél. Már most móresre tanítanám őket, bizony.
- Mi leszünk az űrbéli trójai faló. - teszem hozzá viccelődve. Annak még úgysincs űrváltozata, nem? Na ugye, épp ideje, hogy úgy számoljunk vele, mint egy csalival, csapdával, egy lehetőséggel arra, hogy durván meg tudjuk lepni őket. Rajtam aztán nem múlna, én tövig nyomnám a pedált is.
Nem kell ide csak az ő dumája, ahogy látom elég csak szidnom az ellenséget, hogy megjöjjön a kedve. Csípőre tett kézzel megint jóízűen elnevetem magam. Oké, Tom ma lenyelte Jerryt vagy felcsapott poéngyárosnak.
- Ha szétlyuggatnak, lyuggass vissza? Nem is rossz. Nekem aztán nem kell Braga, azt csinálsz vele amit akarsz. De még előtte remélem valaki jól megbassza. Már.... tudod. Árammal. - a mosolyom azonban hamiskás, értse ahogy szeretné. Én mindkét módon is tudom értelmezni.
- Hát akkor ez eldőlt. - én komolyan gondoltam, hogy beszélek Azarovval. Jót tenne ennek a hajónak, amilyen öreg és amennyire ötvözni kell az új alkatrészekkel, az nem egy fél menetes kör lesz. Nem, az K.O lesz a javából. Már amennyiben a jó ember kezébe adjuk. Hiszek még csodákban, nagy tudású emberekben, hisz a nejem barátnője is nagy koponya volt. Vagyis még mindig az. És most már a mi oldalunkat erősíti.
- Nem érdemes senkivel sem onnan. Mind egy szálig egoista pojácák. Néha megkönnyebbülés volt onnan hazatérnem a családomhoz. Csoda hát, ha már nagyon érett az a "tockos"? - megeresztek egy fintort. Tényleg eléggé kicsináltak idegileg, mindig jó volt utána feltöltődni. És amikor visszautaztam, akkor bizony egy pillanat alatt elszívták mindazt a jót, amivel felszerelkeztem. Itt ennek nyoma sincs.
Nem olyan nagy meglepetés, hogy szinte ki van belezve a beltér. Sokat kell még ezen farigcsálni, de már méreteiben most is lenyűgöző ez a masina.
- Egy kalasnyikov? Neee, az a világ legzseniálisabb találmánya. Még a mai korszerű fegyvereink mellett is. - ezzel egyet kell értenem vele. Csak elképzelni is elég, amit az a technikai csoda véghez vitt a maga idejében...
- Ha nekünk is meglenne a saját kalasnyikovunk, akkor már rég nem kellene attól tartani, hogy valami baj történjen. Na de várj, hát már megvan, itt állunk a gyomrában. - átvitt értelemben miért is ne?
Figyelem, ahogy Tom megpróbál kupálni rajta. Kár a gőzért, ennyi lyukat nem most fog befoltozni. De azért néhány ilyen kábelt én is betoldok a helyére.
- Ne keverd a szezont a fazonnal, még a végén azt hiszi, hogy szeretnéd átszoktatni a fémes étrendre. Mit vacsiznátok, kábelt?
Inkább tényleg jobban szétnézek, ami nagyjából annyiban merül ki, hogy ledobom magam a pilótaszékbe.
- Hű, de kurva kényelmes. Na ez bezzeg csak legfeljebb poros. Elképzelted, ahogy minden fény itt felgyullad és kilőjük a végtelenbe? Menő lenne csak úgy menni már egy kört vele. Mekkora találmány volt ez annak idején.

-A trójai falót már eljátszottuk azzal a tehersiklóval, amit elfoglaltatok. Vajon mi lett azzal a döggel?
És ez duplán elgondolkodtat. Állítólag Pressia örege azóta is pálinkát főz valamelyik laborban, vagy valami hasonló löttyöt. Vajon hatna az rám is? Oké, ez hülyeség, nyilván nem, de...vajon eddig azért nem ittam soha, hogy ez ne derüljön ki?
Aztán leesik az állam. De olyan rajzfilmesen. ÉS ki is kerekednek a szemeim, meg pislogok.
-Ahaaa...persze. Árammal...csak nehogy kiderüljön, hogy tényleg arra gerjed.
Úgy csinálok, mint akit kiráz a hideg a gondolattól, aztán mosolyogva vállon bokszolom őt. Tudom én is, hogy nem úgy értette, de ezt nem fogja lemosni magáról egyhamar.
-Csodálkozol? A flotta legújabb, legmodernebb hajója...lenne, ha az is csak vesztegelne, mint a Voli. De még így is a legújabb, és majdnem a legmodernebb. Az elit krémje...és a többi. Még szép, hogy mindegyik beképzelt. Inkább az a csoda, hogy egy ilyen rendszerben ennyire sokunkra nem hat az agymosás.
Kissé meglep, mennyire fellelkesül...hát úgy mindenre. Nehéz nem mosolyogni ezen is. Úgy is mondhatnám, hogy ragályos a jókedve.
-Nem is tudtam, hogy ennyire odavagy az antik fegyverekért. A srác aki megtalálta meghalt sajnos, de a fegyver még lehet a raktárunkban hever valahol...ha szét nem szedték.
Követem őt a pilótafülkébe, ahol elkezdem összedugni a gépezetet. Elvileg már működnie kéne, hiába a régi rendszer még. Hamarosan fel is élednek a kijelzők.
-Gondoltam szerzek olyan kis piknikkosarat. Abban biztos sok kábel elfér...vagy elkérek néhány olyan pudingot a konyháról, úgyis csak ő eszik. No, de elég ebből, mit mondasz, el tudod vezetni? Freya-nak ment, és rá lőttek közben.
Pici piszkálódás csak...bár igaz. Rázós egy küldetés volt.

Igaza van abban, amit mond. Oké, ezt a falovat már tényleg ellőttük, ráadásul nem is volt egy boldog kis kalandozásunk. Annyi szent. De még annyi hasonlat van ám, hogy ez a csodamasina mi lehetne, de talán azzal lehetne a leginkább megspékelni, hogy a "jövőnk kulcsa". A szabadságot szimbolizáló zárhoz, ezt pedig annyira gyönyörű lenne ténylegesen is elképzelni.
- Fogalmam sincs. - vonok vállat. Számít ez már? A lényeg az, hogy azóta többekkel gyarapodott a csapatunk, meglepetésemre néhány számomra fontos személlyel. Oké, nem tudok még úgy tekinteni a fateromra, mint aki tényleg az apám, de azért próbálkozok. Már kóstoltam valamit tőle, amiről nem tudtam eldönteni, hogy gyomorforgatóan rossz vagy kegyetlenül jó. Fura, mi? Ilyet tud az öreg, én pedig igazából felnézek minden tudós emberre. Sokkal okosabbak, biztosan az ő kezükbe adnám a jövőm. Nem olyan seggfejeknek, akik a Consilium élén ücsörögnek és meresztik csak a hátsójukat. Nem-nem.
Nagy hanggal fog el a röhögés, amikor megpillantom Tom arcát. Oké, ez magas labda volt, ő pedig vígan bele szaladt. Nem is bírtam egy pillanatig sem a pókerarcot, pedig csak ugratni akartam, mintha komolyan is venném, amit mond.
- Valami így is és úgy is megbassza. Majd teszünk róla. - kacsintok végül rá. Na nem mintha én gerjednék, nekem egy kis vashiánypótló is bőven tökéletes lenne.
- Akkor most kérdezzem meg, hogy én mit kerestem ott? Nem tartoztam az elithez, egyszerűen kijártam az utam. - vagy valami olyasmi. A tisztességes ember is szóhoz jut, csak sokkal később és sokkal elenyészőbb dolgokban. Méltán éreztem magam haszontalannak, ha nem bíztak meg nagy dolgokkal.
- Nálunk jobb is, hogy nem így van. Mi vagyunk a kirekesztettek... vagy a meg nem értettek? - jó ezzel viccelődni, na. Még ha igazából nem is az, de jó érzés a kisebb többséghez tartoznom, akik hallatnák a hangjukat.
- Ó, dehogynem. Én mindent kipróbálnék, amit valaha láttam az archívumban. - persze, hobbit űztem egy időben arról, hogy mindenféle fegyvert megnézhessek és kipróbálhassak a maga módján. De egyesek túlszárnyalták az átlagot.
- Na majd megkeresem, ha nagyon unatkoznék. - eresztek meg egy cinkos vigyort. Figyelem, amit csinál a panelen, én pedig előre dőlök, hogy konstatáljam az eredményt és segítsek még néhány kábelt bedugdosni a helyére. Nincs ezzel baj, csak bütykölni kell.
- Akkor majd ti piknikezhettek, miközben én megjárattatom ezt a kicsikét. Naná, hogy menni fog, nincs olyan hajó, amit ne tudnék elvezetni, ha kell fél lábon is. - na jó, lassan elég a fekete humorból, szegény Freya is miket gondolok róla.
- Kár, hogy nem tudunk egy kört menni vele. Attól még nagyon messze áll. - de azért elkezdem nyomkodni a műszerfalon mindazt a gombkombinációt, amitől azt gondolom, hogy legalább beindul.

Elhúzom a számat kicsit. Tuti atomjaira szedték szegény böhöm gépet, amikor nem találták meg benne a pokolgépet, és nyomkövetőt, amit nem raktunk bele, mert az eredeti terv az volt, hogy azzal jövünk haza.
-Vajon hova vihették azokat az embereket? Az a sikló a nagy büdös semmi felé repült.
A világűr túlnyomó többsége a nagy büdös semmiből áll, így szigorúan nézve ezzel nem mondtam el sokat, de szerintem érti a lényeget.
Hát, vagy lehet mégsem...próbálom két kézzel elhessegetni a gondolatot.
-Fúj már... Fintorgok, amennyire csak bírok, és próbálok nem nevetni. Ijesztően könnyen megy,hogy olyan arcot mutassak, amilyet szeretnék. Én, az univerzum legrosszabb színésze.
-Miről beszélsz? Abszolút Elit vagy, sőt, simán te vagy a....harmadik legjobb pilóta a Jola-n!
Persze csak piszkálom. Valójában nincs rangsorolás. a kirekesztett dologra viszont kicsit elhúzom a szám, és megvonom a vállaim. Remélem nem. Bár...érdekes egy banda vagyunk az biztos.
-Ó...csak furcsa, azt hittem inkább a vadászgépekre vagy rácuppanva. Abból is van pár elég beteg az archívumban. Pressia meg állandóan azzal traktál, hogy egy helikopterrel szeretne repülni.
Elgondolkodva nézek körbe. Űrpiknik. Végül is...ilyen limuzint tuti sosem hozatott neki a férje. Meg ilyen kaját sem...néha nagyon elgondolkodtat engem is, mit eszik rajtam a csaj.
-Ha szerzel élő zenét is, lehetsz a sofőröm. Na de...ha nagyon repülni akarsz...Éppen össze tudjuk rakni a hajtóművet. Ha segítesz szerintem egy óra alatt megvan. Csak...vegyél fel védőruhát. Nem tudom garantálni, hogy mindenhol működik a gravitáció...meg nem ereszt a hajó...

Elgondolkodtató az, amit Tom mond. Őszintén szólva halvány lila dunsztom nincs arról, hogy mégis merre tarthatott. Csak megvonom a vállam, ha eleget is repültem az űrben, ez mégis akkora, hogy egy emberöltőnyi idő sem elég, de több évezred sem, hogy felderítsük. Ezáltal gyakorlatilag csak a közvetlen környezetünk az, amit ismerünk, ahová visszatérünk, mert az bizony egy biztos pont.
- A végtelenbe. Nem tudom. Ezt már sohasem fogjuk megtudni.
Nem is kattogok rajta tovább, egyszerűen nincs értelme. Van amit csak egyszerűbb elengedni, mint teóriákkal üldözni. Ha kitaláltuk volna a Consilium terveit, akkor most nem egy aszteroidatörőben látnánk a legnagyobb reményt, hanem egyszerűen már rég nem lenne vérdíj a fejünkön. Érdekes érzés, hogy bárhová is mennénk, nyugodt szívvel ránk támadhatnak. És még ők lesznek a jófiúk is. Igazából eljutottunk arra a szintre, hogy már csak a Jolán tartózkodókban bízhatunk, senki másban nem.
Annak örülök, hogy nem nehéz komoly témáról a szórakozottságra átugrani egyetlen megjegyzéssel. Nem véletlenül értettük már meg egymást az elejétől fogva, hogy én ide kerültem. Amennyit szeretek poénkodni főleg obszcén dolgokról, ahhoz kell egy stílus, amivel elviselik. Tom elég laza, sokan sajnos nem. Így aztán okkal marhuljuk ki magunkat, amikor csak tehetjük.
- Csak, mi? Na ne szédíts. - vállon bokszolom. Meg a nagy lófüttyöt a harmadik! De én is nevetek rajta, még ha engem heccel vele. A humor akkor válik igazán azzá, ha az ember magán, de főleg magán tud röhögni. Különben megette a fene az egészet. Nem kérkedek, nem nagyképűsködök, kapom azt, amit megérdemlek. Ahogy mondani szokás, a cél szentesíti az eszközt és nem fordítva.
- Azokat is szeretem. Bár igazából mindent, ami masina és kurvajól lehet vele menni. - széles vigyor jelenik meg az arcomon, az pedig már csak a jéghegy csúcsa lenne, ha azt mondanám, hogy Pressi pörögjön inkább a kapitányon. Majdnem helikopter. De úgy nehéz róla viccelődnöm, ha közben tudom, hogy a testvérem. Vagyis fogalmam sincs hányadán állunk és ezt nem akarok elrontani.
- Családi vonás. Javasoltál már neki valami megoldást? Valami propellerszerűt elég menő lenne kipróbálni valami magaslatról leugorva. - maradjunk ennyiben.
- Meg még mit nem, pezsgőt ne rendeljünk hozzá? De ha én vezetek, ne lepődj meg, ha liftezni fog a gyomra. - úgyis megvalósulatlan dolog ez, csak holmi képzelgés. Neki van kivel, én szórakozok a fiammal.
- Akkor várj meg, valahol itt van a cuccom. - intem le teljesen komoly arccal Tomot és már itt sem vagyok, hogy előkerítsem a kezeslábast. Sérülés ide vagy oda, ha vele valamibe belevágunk, akkor azt örömmel teszem. Abból mindig valami jó sül ki.

-Kár, hogy nem tudtuk magunkkal hozni valamelyik tudóst. Ők biztos elmondták volna...de legalább így nem küldenek oda több embert....egy darabig.
Engem azért foglalkoztat még a dolog. Hova a fenébe küldenek rabokat, és ennyi ételt és...játékokat? Lehet addig vagyok boldog, amíg nem tudom? De egyenlőre ezt megtartom magamnak. És vigyorgok rá.
-Hát nézd...Freya szó szerint megjelenne itt a semmiből, ha azt mondanám, valaki jobb nála ezen a hajón. És azért Adrian sem semmi. A múltkor letett egy olyan siklót, ami jóformán csak roncs volt már.
Na, de elég is szegény ugratásából...vagyis, csak majdnem. Viszont, ha szereti a gyors dolgokat...
-Dehogy javaslom neki, hogy ugrándozzon le magas helyekről, veszélyes gépekkel a hátán! Van neki férje is, az az ő dolga...Viszont, ha szereted az ilyesmiket...láttad már a sportkocsikat, amiket hazahoztunk? Vezetni is elég érdekes. Csigatempó persze egy siklóhoz képest, de amikor benne ülsz nem úgy tűnik.
Aztán szöget üt a fejembe valami. valami,a mit korábban mondott.
-Várjunk...családi vonás? Ki repked még a családjában?
aztán már éppen bólogatnék, de rá kell jönnöm, hogy a pezsgő nem komoly ajánlat volt. El is szontyolodok. Tőlem szőlőlé is lehetne, de ez olyasmi, amit Nadi tuti örömmel vett volna. Nem úgy tűnik, mint aki nagyon hiányolná a luxust de...néha azért jó lenne ilyesmikkel előrukkolnom...na mindegy...
-Á...meglepően kemény csaj. Még tűzharcban is volt. Szerintem bírná.
Utána nézek, aztán átsétálok a hajtóművekez addig, és elkezdem leválasztani a régit. Nagyrészt csak kijelölöm a gépkarnak, hol kell majd dolgoznia. Nekünk kézzel alig kell csinálni valamit. Ekkora cuccnál azért a kicsi is elég sok, és nem árt precízen dolgozni. Ne feledjük a régi Nasa mondást: "nincs olyan probléma, amit ne tehetnél még rosszabbá."

Ha az embert összezárják sok másikkal és rákényszerül arra, hogy napi kontaktban legyen, ne adj isten egészen megkedvelje őket, akkor szert tesz egy különleges képességre. Megtanulja tanulmányozni, kiismerni őket. Milyen, amikor eltöprengenek, igazán boldogok, ne adj isten hazudnak. Bármi. Még a nevetésből is kihallatszik, hogy erőltetett, vagy sem. Épp ezen gondolkozom, amikor tanulmányozom Tom arcát. Nem úgy fest, mint aki elengedi csak úgy ezt a témát. De igazából igaza van. Miért vittek volna annyi mindent? Félek, hogy ezt vagy nem tudjuk meg, vagy ha igen, akkor az valami olyan lesz, amit inkább bár ne tudnék meg.
De most nekünk nem ez az elsődleges és ezt ő is tudja. Elengedem, nem firtatom a témát, pillanatnyilag eggyel több okunk van minden mást is csinálni, mint agyalni valami olyanon, ami jelenleg nem aktuális és kézzelfogható. Ellenben a szívatásom, na az megy. Jogosan háboroghatnék azon, hogy most mit izél, de nem teszem. Nem vagyok beképzelt, aki azt gondolja, hogy ő itt a legnagyobb faszagyerek és senki nem tudná leutánozni vagy minimum lekörözni őt. Nem kergetek hiú ábrándokat.
- Persze, még fényezd is őket, nem hallottam elég sztorit róluk. - jegyzem meg szórakozottan. De tényleg, kérlek, ez minden vágyam. Ami igazán vicces a helyzetben az, hogy Freyával kapcsolatban igaza van. Az a nő képes a legváratlanabb pillanatokban felbukkanni és a frászt hozni ránk, miközben mindennek tetejében ő a téma tárgya. Aztán mentsd magad a sárkány haragjától.
Amúgy viccet félretéve, tisztelem őt. Meg mindenkit is, aki megérdemli.
- Nyugi már, csak viccelek. - persze, hogy csak viccelek. Nem kívánok olyat a testvéremnek, amivel egy picit is kockáztatná az életét. Ha azt saját felelősségre teszi - márpedig elég gyakran teszi - akkor az már nem az én dolgom. Na de komolyan!
- Igen, családi vonás. Ő helikoptert melenget a keblén, én meg repülök. Van még más is? - nem tudom, hogy mennyire terjedt el a hír, hogy egyszer csak rokonok lettünk, hála az apjának. Vagyis az enyémnek is. De igyekszem úgy kezelni, mintha ez egy tök természetes dolog lenne. Csak nem vagyunk épp olyan viszonyban.
- Nem, még azokat a kocsikat nem néztem meg. De most, hogy mondod... - nem, nem szabad elkalandozni, oda menni, kipróbálni. Pedig most igen csak felcsigázott az ötletre.
- Nem, majd holnap nézünk kocsit. Most egy kicsit rázzuk gatyába ezt a csodafőnixet. - most már jót vigyorgok én is a névötleten. Persze lehet ezek után bárhogy becézni az aszteroidatörőt.
Nincs semmi baj Lynch szokásaival, csak néha abszurd módon ötvözné a kissé extrém elképzeléseit valami remekkel. Mégis ki vinne egy csajt romantikázni pezsgővel és egyebekkel egy félig kibelezett gépre? Na ugye. De nem fogom ezért megdobálni, ha így szeretné, lelke rajta nem fogom leoltani érte.
Elég hamar rábukkanok az öltözetemre, hogy csak beleugorjak és jöjjek is. Még az ilyen öltözködési hülyeségeknél érzem, ahogy húzódik a friss sebem, de ez a jó, ha nem így lenne, aggódhatnék.
Gyorsan kapcsolok a visszatértemkor, hogy épp mit ügyködik, így aztán beszállok én is. Vagyis jobbára egy darabig csak figyelem. Milyen jó, hogy vannak ilyen cuccaink. Régen, még a lenti világban biztosan izzadni kellett volna, hogy tologassunk, vágjunk és társai. Most csak pillanatok alatt elintézi a robot. Imádom.
- Visszatérve a kemény csajra - közben rá kacsintok - az ilyet is biztos bírná nézni. Azzal nincs semmi baj, ha sok minden érdekli. A nejemet is sok minden érdekeltem, az esze volt ami először megfogott.