-Ó, nem csak lenne. Lesz is. Az utóbbi pár felderítő repülésem úgy gondolom erről szólt. De ahogy láttam téged is küldtek megszondázni pár nagyobb holdat nem?
Persze csak találgatok. simán lehet, hogy ez is az elterelés része, valahogyan. Azt viszont nem tudom megállni, és dallamosan kérdezek vissza:
Karma, karma, karma, karma, karma chameleon? - Majd ahogy befejezem lehajtom kicsit a fejem. - Bocs, android humor....kérlek mond, hogy nem hitted azt, lefagytam az előbb.
Aztán csak repülünk és...igazándiból ez végtelenül feldob. Végre nem lövöldözök, vagy hegesztek, vagy kísérgetek valakit, hanem csak repülünk. Párszor teljesen elfelejtem navigálni őt, és tekintetem a "kijelzőre szegeződik", pontosabban rákapcsolódom minden működő szenzorra, és csak figyelem az űrt, meg a körülöttünk elsuhanó Jola-t.
-Egy láthatatlan űrhajóval küzdött meg, erősen limitált fegyverzettel. - Felelem kissé gépiesen. aztán ahogy visszadokkolunk térek igazán magamhoz.
-Öhm...igen....ez jó volt. ÉS ne aggódj. repülni fog. Rendesen. Több mint rendesen. Az Arkan álla le fog esni, amikor meglátják, mit kapnak az arcukba. Khmmm...szóval...ó...
Adok neki egy ötöst gyorsan, és aztán kiszállok a székemből.
-Ó...légyszi ne írj rólam állandóan ilyen jó jelentéseket. Értékelem de...imádom, hogy mióta lefokoztak, nem kell a kadétokkal szenvedni.

- Vagány lenne egy saját telep csak nekünk, saját bolygónk lenne, saját normális irányításunk. A létszámunk már önmagában is elég lenne egy kolónia megalapításához. - persze ezek csak lázálmok. De most először elgondolkozok azon, hogy mi van akkor, ha esetleg ez nem is olyan távoli jövő lenne, mint amilyennek tűnik? Mi lesz akkor, ha túlélünk nagy szerencsével egy rakás összecsapást, mi lesz akkor, ha a Consilium vérszemet kap? Vagy ha odalesz? Vajon nem lenne elég ellenséges arc az Ocanon, akik az ő nézeteiket osztják? Attól tartok, hogy igazából a társadalmunk továbbra is ketté szakadna és állandó viszálykodástól kellene tartanunk, mert az egyik ezt vallja, a másik meg azt. Mert vannak manipulálható tömegek, azok az emberek pedig olyanok, mint az időzített bomba. Booom!
Tom nem tudja hol kell megállni, így az ő beragadós poénján is pont olyan jóízűen nevetek, mint ahogy előtte a saját baromkodásomon.
- Pedig már majdnem reseteltelek. - adom alá a lovat, hogy is ne. Az ilyen pillanatok amúgy is ritkák, amikor az ember elengedi magát, hát még szolgálat alatt. Nincs semmi bajom Lynch-csel, azt viszont továbbra sem értem, miért olyan kritikusak mások vele szemben.
De nem csak emiatt van jó kedvem, hanem mert ilyen lerongyoltan is sikerül megemelni ezt a monstrumot. És ha már olyan sok mindent kibírt, ahogy azt a szóbeszéd igazolja, akkor egy valódi gyilkológép lesz az Arkan ellen, ha bevetjük végre valahára. Szebb lesz, mint újkorában, erről én kezeskedek.
- Fog ez még csodákat tenni, én mondom. - kontrázok az ő megjegyzéseire. Ha felturbózzuk a mi tartalékaink kimaxolásával, akkor egy igazi pusztítógép is válhat belőle. Másfelől pedig el kell vigye a nagy bummokat a Jolától, mert különben teljesen szétkapják és nem lesz aztán már miért küzdeni nekünk sem, legfeljebb a saját életünkért. Nem szeretném, hogy eddig fajuljanak a dolgok.
Széles vigyor terül el az arcomon, ahogy a sikeres dokkolást követően megkapom a pacsit. Ez aztán nagy előrelépés volt.
- Nem-e? Akkor most már még szaftosabbakat fogok. - ugratom. Nem is írok róla tömjénzést, csak amit gondolok.
- Hé, ember... vagyis android. De nekem már ember maradsz. - veregetem vállba. - Szerintem a kapitány is tudja, hogy téged nem kadétok ejnyebejnyézésére teremtettek. És ha fontolóra veszi, hogy mérnöki pontossággal csinálsz mindent, akkor az élmezőnybe küld. - mert én tartom őt olyan jónak. És nem, fel sem merül bennem, hogy esetleg valami rosszul sülne el. Mindent kiszámol, azt is, amit mi nem is gondolnánk jónak. Arról nem beszélve, hogy ezáltal rohadtul tud is vigyázni magára. Oké, a múltkori telibe kapás más, de akkor is a mi érdekünket nézte.
- De próbálj azért legközelebb te meg nem megmurdelni. Tudod, most már többen is össze tudnának téged rakni, de egy csata közepette ez elég rizikós. - veregetem meg a vállát és megnyomom a rámpát leeresztő kart is.
- Egy élmény volt, cimbora. - elégedett mosollyal kelek fel a helyemről, ahogy lekapcsolom a panelt és indulok el vissza a saját talajunkra. Alighanem ezzel még lesz mit tevékenykednünk, de már most imádom.

-Ha megépül, jó dolgunk lesz. tuti a csajom lesz a polgármester...
Kicsit ki is domborítom a mellkasom büszkén. De nem valami sokáig. Vigyorogva legyintek. Resetelni engem...ehh....most inkább nem megyek bele az mit jelentene nekem, nem akarom elrontani a hangulatot. Tudom úgyis, hogy ő nem úgy értette.
-Nos...valójában szó szerint képes vagyok végtelenül türelmes lenni, szóval de...abszolút alkalmas vagyok kadét kínzásra, de...semmi kedvem hozzá.
Megvonom a vállam. Jólesik az aggodalma, de tényleg, viszont erre próbálok inkább nem gondolni. ami egy elég bonyolult folyamat...nem gondolni bármire is.
-Igyekszem...de ezúttal siklóban leszek. Most nem lesz olyan könnyű dolga Braga-nak. Ami azt illeti, szinte már szánom őket...szinte...
aztán megrázom a fejem gyorsan, és próbálok úgy csinálni, mint aki nem az előbb adta elő a gonosz, bosszúszomjas terminátor egységet. Meglehetősen élethűen sajnos...
-Szóval...tartanak még sakk bajnokságokat a pilóta klubban? És...van olyan, aki elég beképzelt, hogy játsszon ellenem? Mostanában valamiért már senki sem akar szarrá verni benne...
Aztán rámosolygok, és megpróbálok adni neki egy ötöst, mielőtt haza indulnék.
-Az. Én megpróbálok Nadival reggelizni, de ha gondolod, később még itt leszek. Nézz be ha...szeretnél segíteni, vagy nem tudom.
Aztán ahogy elbúcsúzom tőle, tényleg megindulok a kettes fedélzetre. Út közben egy picit mosolygok csak úgy magamnak. Tényleg benézhetne gyakrabban.

Csak felvont szemöldökkel sandítok rá a megjegyzésére, hogy tényleg jól értettem-e az előbbit, de végül csak elvigyorodok. Nem tudom, hogy az ilyen pozíciók kiknek állnának jól, sosem gondoltam bele, kik közül választhatnánk mi magunk. De az biztos, hogy közös döntés lenne.
- És ha szakítanánk a hagyományokkal és teljesen más rendszer épülne fel? Fogalmam sincs, hogy milyen, de ennem a fene nagy fékek és egyensúlyok dolognak nagyobb hangsúlyt kellene adnunk, mielőtt újból kialakul, hogy jusson valaki teljhatalomhoz. Ne érts félre, nem a párodra gondolok ez alatt, egyszer biztosan mi is elkezdenénk népesedni. - még mindig fantáziált képekről, esetleges jövőről beszélünk. De ha nem beszélnénk róla, akkor a céljaink és a terveink sem állnának meg szilárd alapon. Ha nem tudnánk miért harcolni, akkor nem lenne értelme. Most még a szabadságunk és a békénk a tét, a jövőben teljesen más lenne.
- Téged a röpködésre teremtettek, nem fegyelmezni. - ebben alighanem egyet is értek vele. Tom nem az a fajta katona, akit a következő nemzedék megregulázására kellene elpocsékolni, amikor sokkal de sokkal fontosabb pozíciókba, mint kulcsfigura jobban illene. Majd egyszer talán, ha nem bolygat minket senki a világon. De gyanítom akkor is szívesebben vonulna vissza a maga kis világába. Megérteném, mert néha én is csak kikapcsolnám ezt az egészet.
- Te majd mindenkit lekapsz annak rendje és módja szerint. Azért van egy sanda gyanúm, hogy ha megkapom ezt a gépet, én leszek a csali, aki magára vonja a figyelmet. De vállalom, a Joláért és a velünk vállvetve harcolókért vállalom ezt is, ha az szükséges. - vonom meg a vállam. Biztos vagyok benne, hogy az aszteroidatörőre úgy ragadnának, mint légy a nyalókára.
- Áruld el, hányféleképpen vernéd meg őket az első lépésükből kiszámítva? - nevetem el magam. Azért logikai lépés ide vagy oda, azzal szemben nehéz bárhogy kiállni, aki látja az összes lehetséges kimenetelt.
- Tudod mit? Egyszer összeülhetnénk egy vacsorára. A kölyöknek is biztos jót tenne egy új társaság. - bár lehet, hogy nem a legkézenfekvőbb ötlet, de azt szeretném, ha Timo tudná, én kikben bízom és kikhez forduljon. Az unokatesójával már úgyis összenőttek.
Végül csak útjára engedem Tomot, én pedig még egy kicsit morfondírozok a dolgokon, amíg meg nem unom és hasznosabb munka után nem nézek.


//köszi a játékot //

-Szakítunk velük. Valakinek az élen kell lenni, de aligha hiszem, hogy még egyszer valakinek ekkora teljhatalma lenne.
Népesedni...na igen. Erre inkább nem harapok rá, vagy reagálok akár csak egy arcrándulással sem. Nem akarom lehangolni.
-Ja...röpködésre...nem lövöldözésre. Ha egyszer vége ennek a háborúnak, azt hiszem átmegyek civilbe. Unom kerülgetni a rám lőtt golyókat.
Azért bólintok, nem akarom lehangolni most sem, és biztatóan megveregetem a vállát.
-Nem fogom hagyni, hogy kilőjenek, ne aggódj. Istenverte hősök leszünk, amikor ennek vége. A háború végére meg admirális elszel én pedig....gondolom kadét helyettes, ah így megy tovább. A lényeg, hogy győzni fogunk. Ebben nincs kétségem.
Megrázom a fejem. És mosolygok. Próbálok kedvesen, nem beképzelten. Remélem sikerül.
-A sakk egy elég összetett játék, szóval ez a szám akkora, hogy értelmét veszti. De ja, ha atom jó vagy, és te kezdesz, talán kijöhet belőle egy döntetlen.
Aztán egészen meglepődöm, és hirtelen nem is tudom, mit mondjak. Csak pislogok, mint egy megzavarodott ember. Vacsora? Én? Vacsora? Valaki önként enged a gyereke közelébe? Egyre furcsább ez a nap.
-Ő...oké.
Egészen meghatódva viharzom el. Az emberek furcsák...néha jó értelemben.


//Én is köszi //