- Az a ritka, mikor valamit nem hallgatnak el. Túlságosan jól keverik a kártyáikat, noha ezen a ponton inkább csak megfélemlítésről beszélhetünk, mintsem logikus kétségekről, amiket az emberekben ébresztenek. - vállat von, pontosan tudja, hogy ezt nem itt és nem Hwannak kell elmagyaráznia.
A lázadás nem a semmi miatt jött létre és aki idecsatlakozott, ilyen-olyan indokkal, azt már nem kell győzködni a Consilium rothadtságáról. Ismételten a nővérre pillant, kissé félrebiccenti a fejét és megereszt egy félmosolyt.
- Nem hangzik hülyén. Alapvetően társas lények vagyunk és az utódlás is eléggé belénk vésődött, aztán nyilván sok minden meghatározza végül miként alakul a dolog. De nem tartom hülyeségnek az aggályaidat és a kíváncsiságodat. - feleli a nőnek, aztán eltolja magát az asztaltől, összeszeszedi a szemetet és kidobja azt, fő a tisztaság, ugyebár és pótcselekvésnek sem utolsó a művelet.
Néhány másodpercnyi időnyerés.
- Én túléltem, ez a lényeg. Nem szerelemből házasodtam és nem is tudtam sohasem megkedvelni se őt. Viszont a halálát nem kívántam. - elhallgat, összefűzi a karjait a mellkasa előtt, Jeong-suk valóban naívnak hangzik.
Az összes felsorolt ember...droid... a képességeikben nincsen kétsége, ami pedig a személyiségüket illeti, mindenki úgy játssza meg magát, ahogyan akarja vagy tudja. Az egészséges kételkedés még nem ártott meg senkinek sem, és elég helyet hagy ezzel arra, hogy a legrosszabbra készüljön, majd esetleg pozitívan csalódjon. Ebből lehet hova építkezni. Viszont a vak bizalomtól kipukkant lufit nem igen fújják fel megint.
- Mit szólnál hozzá, ha vennék tőled némi vért? Abból már le tudok futtatni pár vizsgálatot. - szólal meg ismét, témát váltva.

- Aztán majd meglepődsz, ha valaki mégis felkoppint. Furcsa az emberi szervezet. - jegyzi meg, aztán bocsánatkérően felemeli a kezét a nő felé.
Nem szándékozik túlságosan nyers lenni, de sosem lehet tudni mikor gondol egyet a szervezet és cselekszi a totál ellenkezőjét annak, mint amire számítanak. Ez lehet a meddőség vagy éppen egy nem várt terhesség is. Utána pedig késő bánat...
Miután a lány beleegyezik a vizsgálatba, mosolyogva összepaskolja a tenyereit, aztán a vérvételes készlethez megy és előkészíti a a terepet.
- Oké, hajtsd fel a felsőd ujját, lássuk csak miből élünk. - szólal meg újfent, aztán ha Hwanc felkészült rá, keres egy jóképű vénát és le is csapol a másiktól néhány ampulla vért.
Gyorsan, fájdalommentesen dolgozik, a másik csak egy csöppnyi szúrást érezhet, valószínűleg a karszorító kellemetlenebb, mint maga a tű.
- Meg is vagyunk vele. Tessék. - leragasztja a szúrás helyét, aztán elpakolja az üvegcséket, hogy később elemezhesse őket.
- Bármi is lesz az eredmény, nem szabad elkeserednek. Sokkal több vagy annál, mintsem tudsz e gyereket kihordani vagy sem. Itt vagy velünk, segítesz, ahol tudsz. Támogatsz mindenkit, ez pedig sokkal többet ér, mint hogy miként funkcionál a méhed. - teszi hozzá.
- Azért nyakra-főre ne engedj mindenkit beléd élvezni. Az ördög sosem alszik. - bónusz anyai kéretlen tanács.

- Ne haragudj, ha úgy hangzottam, mint aki könnyűvérűnek tart. Csak egy szimpla tanács volt. - vállat von, valóban nem állt szándékában minősíteni a nővér szexuális életét.
Ez, tulajdonképpen mindenkinek a magánügye, és ha lesz belőle poronty, ha nem, ez senkire sem tartozik. Hwan szavaira mindössze biccent egyet, nos, ehhez megint nincsen mit hozzáfűznie, valószínű teljesen más pályán játszanak, így értelmetlen volna a személyes tapasztalatokat összehasonlítani.
- Nos, még mindig ott van az önkielégítés. Ha nagyon nem bírsz magaddal. - kézenfekvő dolog, szó szerint.
Közben a tabletjén pötyög, újabb fájlt nyit a már meglévői közé, ezúttal a nővér kerül a magánnyilvántartásába. Ezek amolyan kisebb projektek, a saját szórakoztatására, hiszen... nem volna köteles ezzel foglalkoznia, főleg nem ami a hivatalos munkáját illeti.
- Napokon belül küldöm majd neked az eredményeket. Abból kiindulva pedig megnézzük mit tehetünk, mi lenne a következő lépés, már ha lehetséges a következő lépés. - jegyzi meg és Hwan felé fordul.
- Szeretnéd folytatni az órát vagy mára elég volt? -

Egyetértően bólint a nővérrel, mikor a pakolásra és arra kerül a szó, hogy zárják a mai napot. kzedésnek tökéletesen elég volt ennyi, tovább húzni-nyúzni magukat csak energiarablás volna. Különben is, kissé későre jár már az idő.
- Ne aggódj, nem foglak babusgatni a következő alkalommal sem. - vonja félmosolyra az ajkait, azután elzár, leltároz, dokumentál mindent. amit szükséges.
Ha a nővér szeretne, elhagyhatja a terepet, Morgan viszont még marad, akad némi tanulmányoznivalója, ez azonban már olyan, amit szigorúan bizalmasan szeretne kezelni, így kívülállóknak nincs hozzáférése.

//Köszönöm a játékot és majd folyt.köv. //

A szike puhán siklik a bőrön, mint forrókés a vajban, a szövetek könnyedén adják meg magukat, akadálytalanul nyílnak meg és engednek betekintést a testbe. Órák óta dolgozik ezen, a sokadik hangfelvétel készül a procedúráról, aminek minden lépését részletesen kommentálja.
Rá egyáltalán nem jellemző módon feledkezik meg az időről és már csak akkor eszmél fel, mikor a bejárati ajtó érzékelői valakinek érkeztét jelzik. Egészen pontosan Jeong-sukét. Elmormol egy-két szitok szót az orra alatt, nos, nem a nő miatt, sokkal inkább a saját felkészületlenségéért. Lehunyja a szemeit, mély levegő, kifúj. Tekintete azután a tetemre esik, letakarja, és ahogyan van, visszatolja a tárolóegységbe, ráér később befejezni és szétszortírozni a dolgait. Az eszközeit csak belesodorja a fertőtlenítőbe, kezet mos, köpenyt cserél, rekord idő alatt, noha még így is kérdéseket vethet fel, miért nem nyitott azonnal ajtót. Talán a nővér mindezt felfogja a különcségének.
- Hwan! - üdvözli a másikat, beengedve őt a laborba.
Mosolya egy kissé legörbül az ajkairól, amint megpillantja Hwant. Hallotta a történteket, de... most először látja azóta.
- Gyere... beljebb. Látom, felkészülten érkeztél. - bök a pudingokra.
- Kicsit már hiányzott. -