-Biztos keverem egy másik fehér hajú gyávával aki elfutott amikor térden lőttem a kapitányuk. Tényleg, tud már állva pisilni?
Duma közben próbál úgy helyezkedni, hogy ki tudja lőni őket. Frusztrálja, hogy még mindig nem jutott el a céljához, és nyerhette meg a csatát, mint valami regénybeli hős. De aztán meghallja azt a hangot.
-Hicks!
Elfordul Lita és iritől, és Pressia felé kezd lőni ő is.

Fegyvercsere. Gránátvetőt le. Az egykezes gépet fel, és fedezem, ezt az idiótát. Legalább is megkísérelem megtenni. A bal kezem nem igazán van még a használható kategóriában. Szóval, csak akkor tudom megsorozni az ellent, ha tiszta a célom és teljesen az….
-Hicks! – sziszegem neki. Az android szorítása, okozott problémát. Beszélni ugyan tudok, de fáj és minek erőltessem?!
Fedezem az irháját. Megteszek mindent érte, amit csak tudok. Szar ügy a háttérben lenni és csak ennyit tenni, és ez bassza is a csőrömet… de megteszem amit tudok, hogy életben maradjon. Neki van miért, nekem nincs. Magamra vonom a figyelmet, hogy ő dolgozhasson… nekem olyan mindegy….

A droid is több időbe és energiába került, mint reméltem, de legalább az oszlop mögötti egy tisza lövés volt. A két másik felbukkanóra nem számoltam, úgyhogy most csak arra van időm, hogy a földön oldalra gurulva célozzam be a bal oldalit, remélve, hogy mögöttem valaki jobban teszi a dolgát, mint én az előbb és lelövi a másikat, aki így tiszta célpontot nyújt. megsorozom a bal/faszt és ha kell, akkor a jobbikra is lövök, de remélem, hogy minél több golyót megtarthatok a Tarajos mocsadék számára. Ha sikerül kiiktatni a két katonát, akkor az oszlop mögé vetem magam és Holtra ordítok, majd a többieknek is vissza: - Négy maradt, most én fedezek! - kettő rálát az ajtóra, de rájuk én látok. Intek a többieknek, hogy induljanak. Holtot veszem előbb célba. kilövök a fedezékből, remélve, hogy eltalálhatom, aztán a másik oldalról a többiekre látó lövészt próbálom meglőni. ha lehet fejbe vagy nyakon.

-Túl sok nőre próbál koncentrálni...Feleslegesen... Bár úgy tűnik én különleges helyet foglalok el az elméjében. Remélem, Braga kapitány megértő lesz, ha megtudja, már nem ő az első..
A szemtelenje most meg a kapitányon gúnyolódik. Pedig akkor sem futottam el, csak a kapitányt védtem, ha jól emlékszem.
-Ugyan kérem! Mindketten tudjuk, hogy nem volt az a sérülés akkora...- kedvem lenne röhögni is de az jelen esetben túlzás.
És ekkor egy másik ismerős, de szerencsére gyakrabban hallott hang jut el hozzánk...És most már vigyorgok. Hicks érkezik és úgy veszem ki, hogy nincs jó hangulatban.
Már nem is vagyunk érdekesek Holt számára, így könnyebb lesz kiiktatni azt a másikat...Bár én Holtot lőném szívesebben.

Szerencsére kitudtam lőni az ürgét és az ajtó ismét biztonságban van. Nem szólok bele Lita és Holt beszédébe én csak Lita-t védem és lővök, ha van rá esély. Meghallva Hicks hangját egy pillanatra újrakapcsol az agyam és realizálódik bennem, már nem vagyunk ketten.
Ennek örömére felbátorodom és és hozzám közelebbi katonákra kezdek lőni, hogy csökkentsem az erőket.

Pressia támadói páncéljának semmi esélye a lövéseivel szemben, igaz Alex is rengeteget segít azzal, hogy kilövi egy egyiket, mielőtt az végezhetne a nővel. Még Holt is bekap egy találatot. A páncélja ugyan kivédte a Fekete lovag csapását, de alaposan behorpad a mellkasánál, és kétséges, hogy még sok ilyet szeretne megtapasztalni.
Azi és PRessi fedezettüzének hála a másik négy biztonsági is bejut a terembe, hogy Lita és Irina támadói mögé kerüljenek, és segítsenek rajtuk. Közös erővel már könnyedén legyőzik a megmaradt Arkanosokat. Holt egymaga marad a csatatéren, ellenségekkel körülvéve.

Egy pillanatra megremeg az egész szoba. Feltehetően az egész hajó. A Jola Pajzsai kihagytak, és bizony találatot kapott  a hajó.

Nem foglalkozik már a csajszival. Viszont a találat után kissé vissza húzódik, és átgondolja, most mit tegyen. A rázkódás után viszont tudja, itt kár bujkálni. Az utolsó könnygáz gránátját a Biztonságiak felé hajítja, és aztán bújik elő.
-Azarov? - Kérdi meglepetten, ahogy belehasít a felismerés, és nyomban lead egy lövést alex mellkasára célozva.
-Úgy tűnik együtt döglünk meg mind!

Pressiaval együtt nyomulok előre. Ha kifogy egy fegyver, ledobom és jöhet egy másik. Jelenleg az újra tárazás nem működőképes dolog. Ha meg még van munícióm ugyan abban, akkor meg nem sajnálom. Oszlop mögé helyezkedek. Látni akarom a mieinket és az ellent is. A fickót valamikor láttam. A neve is megvan. De nem ismerem. Nem tudom, hogy kicsoda igazából.
Nem szólítom fel megadásra. Teljesen felesleges. Csak megnézem a tárat és szemvillanással és kézmozdulattal jelzem Pressinek, hogy bevihetnénk a kegyelemdöfést.
Gránátvető. Céloz. Ravaszt meghúz... had szóljon....
Golyó süvít.... nos... ez most a szerencsén fog múlni, kié ér el találatot és ki tud időben elvetődni?! Azért még próbálkozok életben maradni....
A hajó remegése... az most másodlagos... ha életben maradok megtorlom azt is valakin... az a rohadt lélekvesztő az életem....

Végre valami úgy alakul, ahogy kell. a kurvanagy lövöldözés végére a Tarajos egyedül marad. Nem tudom, milyen faszom páncélja van, ami jó a lovag ellen, de kell nekem! Hát... kivéve, ha Azi kipukkasztja, mint egy kibaszott lufit.  Azért abba, ahogy a hajó megremeg, én is beleremegek kicsit. Na nem a szaros életemet féltem, csakis Zettát. Kurvaéletbe, Ethan, mi a faszt csinálsz?

Nem tudok most ezzel foglalkozni. Alex jelzésére csak bólintok, én pedig a fedezék másik oldaláról hajolok ki, hogy ha esetleg kivetődne, vagy megúszná, lelőhessem. Célzásra emelem a fegyverem, és kíváncsian várom, vajon pukkan-e az a Tarajoslufi vagy sem.  Kicsit kintebb hajolok, hogy tényleg tiszta legyen a cél, és még a levegőt is visszatartom. Ez itt a vége, te gennyestus. Mehetsz anyádhoz panaszra.

Csak lesek, hogy a kiscsaj, hogy rákapott a likvidálásra. Ha túléljük és összeszedjük magunkat, feltétlen megemlítem a vezetőségnek, hogy kár civil státuszban tartani egy ilyen remek harcost.
Az erősítés érkezése örömmel tölt el, bár még elcsevegtem volna Holttal egy darabig.
De inkább hagyom hogy Hicks tegye múlt időbe, elvégre az ő gyerekét akarta túszul ejteni. A rohadék...Egy csecsemőre sincs tekintettel. Egy okkal több, hogy kilőjjék.
-Bassza meg! Ez meg mi a franc? - a hirtelen rázkódás abszolúte nem illett bele a terveinkbe. Olyan szépen haladtunk.
-Én speciel még nem fogok megdögleni és szerintem vannak még itt páran, akik így gondolják!