Nem röhögök, nem kiabálok, nem éljenzek. Csak összehúzom magam, amíg muszáj, aztán  Alexhez trappolok. - Gyere, te hős, segítek eljutni egy ágyig. - úgyis a gyenguszra tartok, akkor már miért ne vinném az embert is magammal, aki megmentette az életemet? ki tudja, hányadjára?
Ha makacskodik, kap tőlem egy olyan pillantást, meg pár keresetlen szót, ami remélhetőleg elég lesz ahhoz, hogy befogja és jöjjön. Biztos, hogy kell neki egy kis pihi...amit ma kapott, az pont elég egy napra... akárkinek. Nekem pedig látnom kell Zettát, bármi legyen is, vele kell maradnom mostmár.  Menek közben még rápillantok a tisztiszolga képernyőjére, és megpróbálom elérni Ethant. - Kapitány, itt Hicks. A betolakodók likvidálva. De mi a búbánatos faszom történik a hajóval? - nem is próbálok úgy tenni, mintha ez nem számonkérés lenne, elvégre Zetta életéről is szó van. De tudja ő ezt enélkül is, úgyhogy nem tolom túl. Most csak oda akarok érni végre a babához, hogy lássam, ő legalább jól van...már a körülményekhez képest.

//köszi a gonoszkodást, Vicky <3

Lég-cserélni tanulok. Kicsit fekszem még ott egy helyben és nyugton vagyok. Kell néhány perc nekem most így, még a szervezetem úgy nem érzi, hogy hörgés nélkül is meg a levegővétel. Ráadásul a hajó is rázkódik. Kurvaélet, mit művelnek ezek a Jolával?!
Hicks jön, nyalábol, kihasználom a lehetőséget, nyögve állok talpra, de lerázom magamról a karját. Nem a gyengélkedőn van a helyem. Egy kicsit sem ott. Én még állok a lábaimon és cselekvőképes is vagyok. A gépházban van dolgom.
-Menj! – Mordulok rá és minimális a hörgés ebben. Ami nekem már megfelel. A tiszti szolga beszámolója nem kecsegtet jóval.
-Kurvára nem. Ne vesztegesd az időmet. Gépház. Pont! – Szaggatottan megy a beszéd, ami azt illeti.

A szarlavina azzal az egy, átkozott siklóval kezdődött. Pofátlanul belerepült a képembe, mint valami őrült öngyilkos jelölt. Aztán elvesztettük az Artemist és az idióta kormányosnak köszönhetően belerepültünk a rohadt Jola vakon kilőtt torpedójába. A fézereink közül már csak egy működik és több helyen is burkolatsérülést szenvedett a hajónk. A behatoló egység túl régóta néma, én pedig bármit is próbálok tenni, minden hiába.  A jola gyakorlatilag egy roncshalmaz, ami csak úgy lebeg az űrben, de az Arkan  sincs túl jó formában. A kárelhárítók az utolsó energiatartalékokat irányították át a fegyverzetbe, hogy bevihessünk még egy utolsó csapást, de hiába. A tüzértiszt jelent; a fegyverzet nem működik. Hibajelentések záporoznak mindenfelől, de én már alig hallom őket. Eldöntöttem.  Ha életem utolsó cselekedete lesz is, elpusztítom a lázadást. Örökre. - Navigátor! ütközpályát a Jolával! Kormányos, teljes gőzzel előre! -  A kormányos gyáván habog valamit, amivel nincs időm foglalkozni. Az eddig csak készenlétben tartott oldalfegyverem készenlétben tartott oldalfegyverem elsül, és a hang bezengi a hidat. Elém ugrik a tüzértiszt, hogy kiráncigálja az ülésből a kormányos hulláját, én pedig elfoglalom a helyét.  - Uraim! Megtiszteltetés volt! - ez az utolsó mondat, amit a hídon lévőkhöz intézek. Azzal sem foglalkozom már, hogy a hajón maradtakat értesítsem. A halál így is, úgy is eljön értük, akár tudják előre, akár nem. De én akkor is győzök! Ha beledöglöm is.

Dühösen pislogok Alexre, és mikor ellöki a segítő kezet, megtorpanok. Faszomnak sincs ideje és humora vele is csak vitatkozni. A még mindig a vállamon lógó Prüntyi után nyúlok, és nemes egyszerűséggel tarkón baszom vele a seggarcú főgépészt. Mögé lépek, hogy tompítsam az esést, de aztán elengedem, hogy a földre csússzon. - Héééé, valaki vigye be a főgépészt a gyenguszra, mert elájult! - kiáltom oda a biztonságisoknak, aki közül kettő azonnal odasiet, és már viszik is. Kell neki a pihi, különben a gépházban fog megmurdelni. Én megyek Zettához.

A hátam mutatom Hicksnek. Hiba volt. Kurvanagy hiba volt! Én naiv azt hittem, hogy békén fog hagyni. a nagy lófaszt. hülyeöngyilkosjelöltpicsa! Még érzem a tarkómon csattanó fegyver markolatot. A padlóval való találkozást, már nem veszem figyelembe.

A következő rázkódás egészen biztosan nem fézer találat. A Jola minden ágyúja, minden fegyvere egyszerre tüzel a hajtóműve pedig annyira pörög,a mennyire csak tud, de így sem tudja elkerülni az ütközést. Messzire löki az Arkan Roncsa, és egy pillanatra úgy tűnhet, ketté törik, de aztán az öregebbik hajó megússza. Sebesülten, és rengeteg halottal, De a Jola győzedelmeskedik, az Arkan pedig felrobban.


A jola több rendszere is súlyosan megsérül. Pár hajtóműve nagyjából működik, így nem kell itt vesztegelnie, de nem is megy messzire, és főleg nem gyorsan.
A lakó fedélzeten jelenleg nincs fűtés, víz, áram, és levegő. 4 kabin belseje teljesen tropára mert, és a folyosók is eléggé megsínylették, de ezen kívül minden rendben. Hetek kérdése, és rendbe lehet hozni.
A kettes fedélzeten is van legalább egy hét munka. Egyik folyosón sincs világítás, viszont a termek tökéletesen működnek, elszeparáltságuk miatt. Főleg a gyengélkedő, ahol most nincs egy szabad ágy, vagy talpalatnyi föld sem.
A sikló flotta igencsak megsínylette a csatát. Mindössze 3 maradt egyben a flottából, a Főnix-en, és az Artemis-en kívül.


Az ütközet során 27-en vesztették életüket a Jola-n, és 41-en szenvedtek olyan súlyos sérülést, hogy a gyengélkedő tartós vendégeivé váltak. A csata véget ért. A Jola és legénysége nyert!



//Köszönöm mindenkinek aki részt vett ebben a kalandsorozatban! Nekem nagyon izgalmas volt, remélem nektek is!