Igen csekélyke birtok az, amit a 142 letelepedő ki tudott csikarni az ocantisoktól magának. Itt építették ki a kör alakú bázisukat, melynek középpontja a monumentális, égbe törő torony, az életük központja. Körülötte a kör hat cikkelyre oszlik, mindegyiknek más a feladata. Az emberek azóta természetesen gyarapodtak, de a 142-es szám ikonikus maradt Volentis történelmében. A terep teljesen sík, állattenyésztésre, növénytermesztésre alkalmas, ám mindenféle időjárási viszontagságnak is kitett.

A kietlen, kopár hegyvidék, ami félhold alakban húzódik végig az ocantisok területei körül, alkalmatlan a letelepedésre bármelyik nép számára. Nem teremnek meg a növények, nem élnek el az állatok, a zord időjárás nem kedvező a természet közelségén nevelkedett ocantisoknak, sem a modern technológia vívmányaihoz szokott telepeseknek. Így ez lett a lázadók központi bázisa. Pontos kilétét titok fedi, a hegyek mélyén kiépített alagutakban élnek a társadalomból kitaszítottak, akiket sem az emberek, sem az ocantisok nem látnak szívesen - a két nép keveredéséből alakult ki ez a közösség; vannak, akiket száműztek, vannak, akiknek elegük lett és önként szöktek meg. Felszerelésük kezdetleges, de a túléléshez épp elég. Ellátmányt a telepesek és az ocantisok földjére betörve szereznek, illetve vadászattal. Óvatosnak kell lenniük, mert az összes lázadó a két nép törvénye értelmében bűnözőnek számít, halálbüntetéssel a fejükön, így ha mások által uralt földre lépnek és elcsípik őket, a büntetésük halál.